Harangszó, 1932

1932-02-21 / 8. szám

XXIII. évfolyam. 1932 február 21. 3. szám. A lapította: KAPI BÉLA l9io-bon. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetsag. Az OruzágoH Luther- SzövelHég hivataloH lapja. iVlegjelemk minden vasárnap. PostacBekkszamla: 80 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. w Vigy ássatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! I. Kor 16, 13. A „Harangszó" • zerkosztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel l()®/o-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Kegyelmet — kegyelemért. János ev. 1 ie. Az ö teljes­ségéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért“, E z János evangélista bizonyság- tétele. Ő a Krisztus gazdagságá­ból kegyelmet nyert kegyelemért... És mi ... miért nem merítünk többet a Krisztus teljességéből? Hisz az ő gazdagsága kimeríthetetlen, az ő teljessége kifogyhatatlan! Napon­ként annyit meríthetnénk belőle, amennyire csak szükségünk van! Aggodalmunk, szomorúságunk ellen nála a vígasztalás; gyengeségünket az ő ereje változtathatja erővé; bűneinkre nála találunk bocsánatot; minden hiányunkat, szükségünket ő pótolhatja ki drága ajándékaival... Milyen hálásakká, milyen örvende- zőkké válhatnánk, ha vennénk mi is az ő gazdagságából!. .. Hát miért is nem merítünk többet a Krisztus teljességéből? Mi mos­tani szegények — gazdagok lehet­nénk s mindenkor örvendezhetnénk az Úrban, hogy a Krisztusban életet és teljes megelégedést találtunk !. .. Oh, a világ szerinti gondolkodás vakká tesz minket — s nem tekin­tünk reá! Vannak ugyan szemeink, de azokkal csak ennek a földnek javait vesszük észre ... s nincs bennünk éhség, szomjúság a Krisz­tusban megjelent mennyei ajándékok után . . . Azután van bennünk egy jó csomó elbizakodottság, vesze­delmes önteltség . . . Mindent a magunk erejével akarunk elérni, még azt is amit csak kegyelemből kaphatunk meg. Pedig gyérmekies lélekre, alázatos szívre van szüksé­günk, hogy mi is, mint a gyermek boldogan fogadhassuk el az aján­dékot, tudván, hogy azt a magunk emberségéből sohasem szerezhettük volna meg . . . Végül van bennünk bizonyos fokú lelki tunyaság is, ami szintén megakadályoz abban, hogy merítsünk a Krisztus teljessé­géből. Még az imádságainkon is meglátszik ez a lelki erőtlenség ... felületesen imádkozunk s így nem gazdagszunk meg a Krisztus teljes­ségéből . . . Itt a böjt. Nyissuk fel szemün­ket, lássuk meg az ő teljességét. Támadjon bennünk nagy-nagy vá­gyódás a felénk nyújtott kegyelem után. Ismerjük meg magunkat, nyo­morult voltunkat, lelki szegénysé­günket. Azután több hűséggel, ala­posabb elszántsággal imádkozzunk és ... akkor mint János: mi is nye­rünk kegyelmet kegyelemért a Krisz­tus teljességéből . . . Valami csodálatos, mély tartalmú ez a szó: hűség. Benne van a sze­retet melegsége, az akarat ereje és a kitartás állhatatossága. Mi a hűség? Szeretet, amely ra­gaszkodássá mélyült és kitartássá erősödött. Ha két téglát egymás mellé helyeznek, ez az egymásmel- lettiség jelképezheti a szeretetet. De ha beágyazzák őket a vakolat kötőanyagába, akkor a kettő eggyé lesz; belétörik a kalapács, vagy be- létörik a tégla, de egymást többé el nem eresztik: ez a hűség képe. Az olló két acélága simán eljár egy­más mellett. Ez jelképezheti a sze­retetet. De ha megtiizesitik a két ágat és rájuk zuhog a pöröly for­rasztó sulykolása, akkor eggyé lesz a két darab: ez a hűség képe. Bizonyos, hogy a világot a hűség tartja fenn. Hűség, amely ott izzik dolgozó emberek névtelen milliói­nak munkás karjában, hűség, amely halk-csendesen járja a kötelesség útját, hűség, amely nem ejt zokszót a kereszt alatt, hűség, amely csa­ládi oltártüzek tiszta lángjában fénylik, hűség, amely édesanyák „Ismerj meg én hűséges, Kegyes jó pásztorom! Üdvömnek kútfejéhez, Hozzád óhajtozom. Hányszor megédesilé Igéd keservemet! Hányszor lecsendestté Lelked bús telkemet! * * Buzgó hálával áldlak, Oh jézus tégedet! Halálodért imádlak, Hogy adtál életet. Ki hű voltál halálig És utad mennybe vitt: Add éltem alkonyáig . Kössön hozzád a hit!" Ámen. szívében ég, hűség, amely hitvalló mártírok arcáról sugárzott és min­denek felett: hűség, amely a Krisz­tusban engedelmes tudott lenni egészen a kereszt haláláig. Lám, ezért hangsúlyozza az evan- géliom, ha más-más formában is, olyan sokszor a hűséget s ezért kapcsolta Isten egyik legdrágább Ígéretét éppen a hűséghez; „Légy hiv mindhalálig s néked adom az élet koronáját“. Ámde hűnek lenni nagyon nehéz. Ahogy a természeti világban hatal­mas szétválasztó erők működnek, amelyek elporlasztják a sziklát és részeire mállasztják a legkemé­nyebb acélt is, úgy a lélek világa is tele van ilyen szétválasztó ellenség­gel, amelyek mind arra törekesz- nek, hogy széttépjék a hűség össze­kapcsoló kötelékeit. Ki ne tapasz­talta volna még, hogy a bűn kisér­tése ezer kézzel tépáz, cibál ben­nünket, hogy leszakítson az Isten szívéről, hova a hitünkkel igyekez­tünk odakötözködni. Ki ne érezné, hogy jelenünk szenvedése is milyen kemény próba hűségünk számára. Hűség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom