Harangszó, 1932
1932-11-13 / 46. szám
JÖflü. évfolyam. 19ä2 november ÍS. 46. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli luther-Szövetség. Az OrazáffOB Luther* Szövetség hivaUlos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postai• sokkszámla: 80.526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Nem halok meg, hanem élek és hirdetem an Úrnak cselekedeteit. 118. zsoltár 17. A „HaranpiA" uerkeaiM-kiadAhivatala GYŐR (I., Petőfi-tér 8 Előfizetési ára* negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lO°/»-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre í P *0 fillér. Az igazi szabadság. János ev. 8, 86. .Azért ha a Fiú megszabadít titeket valósággal szabadok lesztek“. M indenki szíve mélyéből sóvárog a szabadság, az igazi szabadság után. Tudjuk-e mi azt: miben áll ez az igazi szabadság? Ezen a földön a legszabadabb ember maga a Jézus Krisztus volt. Az ő szabadsága pedig abban állott, hogy sohasem önmagára nézett, a legcsekélyebb önzés is hiányzott belőle — ő mindig Istenre nézett, sohasem akart mást tenni, mint a mennyei Atyának engedelmes gyermeke. A Krisztus tanítványai számára ma is ebben álljon az igazi szabadság: ne engedjék, hogy az önzés láncai gúzsba kössék őket! Ez az igazi szabadság a legteljesebb szabadság! Mindez persze csak úgy lehetséges, hogy az önző „én“ helyébe más valaki lép, az a valaki, akiről Pál apostol ezt mondja : „Élek immár, de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!“ Ez ez igazi szabadság: nem magamnak élek, hanem az Urnák. Az ember akkor lesz igazán szabad, ha Isten és az Isten igéje vezeti; akkor szabadul fel a világ rabságából, ha keresi az odafelvaló- kat, akkor lesz szabad a bűn minden igájától, ha a megfeszített és feltámadott Krisztus uralma alá adja magát. Isten az én uram — én meg az ő alattvalója vagyok. íme, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. Mindenható Isten, kegyelmes Atyánk! te ki a Jézus Krisztus által szabadokká tettél bennünket, világosítsd meg értelmünket, hogy meglássuk igazi feladatunkat és megállhassunk mindvégig abban a szabadságban, amelyre te hívtál el bennünket. A görög hitrege szerint Midás királyt ruházta fel a saját óhajára Bacchus isten azzal a csodás erővel, hogy amihez ér minden csillogó arannyá váljék. — A király hamar belátta, hogy ez mennyire esztelen kívánság volt, — mert még az étel és ital is arannyá vált érintésére, — hogy az „arany ember“ nem feltétlen boldog ember. Pedig a mi nemzedékünket is a Midás-féle esztelen vágy gyötri az arany után. A mi korunk is minden nyereségét aranyban méri le. Valóságos aranylázban szenvedünk. A földmíves termékeit, az iparos iparcikkeit, a kereskedő áruit aszerint becsüli; mennyi aranyat, pénzt ér és jelent a számára. Ha aranyat nem kap érte nyugodt szívvel tudja megsemmisíteni munkája eredményének nagy részét csak azért, hogy a megmaradt rész aranyat, jó pénzt érjen. Pedig a több termelést is, ami több terheléssel jár, a több arany- és pénzszerzés reményében fokozták és hangoztatták a balgák. Pál apostol szerint „minden rossznak gyökere a pénz szerelme." I. Tim. 6.10. A pénz szerelme emészt minket is sok más nemzettel együtt, A pénztelenségben látjuk minden bajunk gyökerét. Azért mi is a többivel együtt valósággal üldözzük szerelmünkkel ezt a sápadt arcú, csalfa jószágot: az aranyat. De az lenézte a mi szerelmünket és fakép„Ki ítélhet el engemet ? Uram, sajátod vagyok. Krisztus szerzi meg üdvömet, Én a tied maradok. Ebben bízom és jól tudom, Neked járván kedvedben, Törvényedet, mely fenyeget, Nem kell többé rettegnem. Ámen.* nél hagyott minket és mi az aranynak kikosarazott, meg nem hallgatott boldogtalan, reménytelen szerelmesei olyan sötét színben látjuk a világot, mint akárcsak egy szerelmében csalódott ifjú. A csalódott szerelmesnek nincs öröme semmiben. Ragyoghat felette az Isten napja úgy, hogy soha szebben, de ő nem vesz róla tudomást, sőt haragszik az időre, hogy miért nem bús, borongós, mint amilyen kedvű ő. Adhatnak eléje mindent, mi szemnek szájnak ingere, neki az nem nyújt örömet, neki az édes is keserű, mert szerélmében csalódott. Nem gondol arra, hogy van egészsége, ereje és előtte áll a jövő minden ígérete: az élet. De neki ennek ellenére is unott, keserű, utált minden, mert arról az egyről le kell mondania. Hát nem balgaság, hogy mi is hasonlatosak vagyunk a pénz szerelmében való csalódottságunkban, egy éretlen szerelmes ifjúhoz, aki az Isten sok teremtménye közül egybe szeretett bele halálosan és mivel az nem viszonozza a vonzalmát, hát a többi semmivel egyenlő a számára és csak az Isten óvja, hogy az életét is el nem dobja magától. Mi is úgy belehábörodtunk a pénz, a csillogó arany iránti mohó szerelembe, vágyakozásba, hogy a benne való csalódás egészen lezökkentett az egészséges nemzeti, „Minden rossznak gyökere.“ Irta : Torda Gyula.
