Harangszó, 1932
1932-10-23 / 43. szám
1932 október 23. HARANGSZÖ 343 között a Kárpát Dalkör és a református tanítónöképzőintézeti énekkar éneke emelte az áhítatot. A szobrot megkoszorúzta az egyetemes egyház D. Kapi Béla által, a dunántúli ev. egyházkerület koszorúját Mester- házy Ernő kerületi felügyelő, a dunántúli ref. egyházkerület és a pápai főiskoláét dr. Pongrátz József theol. tanár, a duna- melléki ref. egyházkerületét Czeglédy Sándor, a hittudományi kar és Luther Társaságét D. dr. Profile Károly dékán, a magyar Prot. írod. Társaságét D. Kapi Béla, Pápa városáét dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester, a büki egyházközségét Fülöp Dezső lelkész, az egyet, gyámintézetét Ziermann Lajos elnök, az egyházkerületi lelkészegyesületét Németh Károly esperes, az egyházkeriileti tanító- egyesületét Krug Lajos elnök, az egyházkerületi papnék szövetségéét D. Kapi Béláné, a pápai ref. gyülekezetét Olé Sándor lelkész, a veszprémi ev. egyházmegyéét Takács Elek esperes, a pápai Jókai Körét dr. Kőrös Endre főtitkár, a pápai Vöröskeresztét dr. Pongrátz József alelnök, a pápai jótékony nőegyletekét Karlovitz Adolfné, a soproni tanintézetekét Németh Sámuel igazgató, a kőszegi leányliceumét Arató István igazgató, a pápai ev. gyülekezetét Schöck Gyula lelkész, a pápai ev. nöegyletét Kovács Ká- rolyné alelnöknő,, a Leányegyletét Kakas Irén tanítónő, a Diákszövetségét Egyed Jenő tette le. Csokrot küldött a pápai tüdőbetegeket gondozó egyesület s a zalai egyházmegye, ahol lelkészi szolgálatát megkezdette, Nagy Lajos esperes által küldötte el hódolatát. írásban, illetőleg táviratban küldötte együttérző megemlékezését dr. Raffay Sándor, dr. Balthazár Dezső, dr. Ravasz László, dr. Antal Géza püspök, Jánossy Gábor és Purgly Pál. Megható volt a volt vasi felső egyházmegye hódolata, amelyet Ray- ter János kukméri esperes távirata tolmácsolt. Az ünnepség végeztével a papnék kimentek a temetőbe és ott megkoszorúzták Gyurátz Ferenc sírját. A kerületi Gyámintézet közgyűlése. Délután 3 órakor tartotta a kerületi Gyámintézet közgyűlését, amelyen Pó- gza Ferenc sikátori lelkész, a veszprémi egyházmegye gyámintézeti elnöke, tartott áhítatot. A közgyűlésen Scholtz Ödön egyházi elnök mellett a betegeskedése miatt távollévő Rupprecht Olivér helyett Mesterházy Jenő egyházmegyei gyámintézeti elnök elnökölt. Az elnöki jelentés szerint a gyámintézeti gyűjtés 7.438 P 83 fillér, a Gusztáv Adolf persely jövedelme 2,101 P 12 fillér, az ösz- szes gyűjtés tehát 9.540 P volt. A szétosztásra rendelkezésre álló összegből a 252 P 12 fillér egyházkerületi szeretet- adományt Szekszárd kapta, a Rupprecht- Káldy alapítvány 120 pengő kamatát Lenti, 100 pengőt Bakonyszentlászló, 70 pengőt Kaposvár, 24 gyülekezet 50—50 pengőt kapott. A nagy szeretetadomány- ra a keszthelyi, a kis szeretetadományra a zalaegerszegi gyülekezetét ajánlotta a közgyűlés az egyetemes gyámintézetnek. A közgyűlés kívánatosnak tartja, hogy a Gusztáv Adolf jubileummal kapcsolatban gyámintézetünk is Gusztáv Adolfról neveztessék el. Vallásos estély. A gyámintézeti közgyűlés után rövid elöértekezfet volt a templomban, amely után a Gyámintézet és a Lutherszövet- ség közös vallásos estélye következett. A Vallásos estén az Igét Ziermann Lajos egyetemes gyámintézeti elnök hirdette Ap. csel. 16, 8—10. alapján. Beszélt az apostolokról, Gusztáv Adolfról, a hitvé- dőkröl, a Gusztáv Adolf Egyesületről, a magyar Gyámintézetről, amelyek mind meghallják a kiáltó szót: „Jer által és légy segítségül nekünk“. Élénk szavakkal mutatott rá arra a felelősségre, amely a Gyámintézet mentő munkájában való részt nem vétel esetén lelkünkre nehezedik. Egy földbeomlás alkalmával — mondotta, — nagy nézőközönsége volt a mentömunkálatoknak. Egyszer csak egy feldúlt arcú édesanya siet az egyik nézőhöz és odakiáltja neki: „a testéred van a romok alatt!“ Erre az eddig tétlen bámészkodó rögtön csákányt ragad s em- berfeleti munkával nekilát a mentésnek, hiszen a testvéréről van szó. így áll előttünk is a mi lelki édesanyánk, a mi evangélikus anyaszentegy- házunk s könyörög nekünk: jöjj, segíts menteni, hiszen testvéred az, aki a szórványban, vagy az adósságok terhe alatt roskadozó kicsi gyülekezetekben a veszéllyel küzködik! A vallásos estélyen Kutas Kálmán szombathelyi lelkész tartott még előadást a téves, az átkos és a szent illúziókról. Reámutatott arra, hogy milyen szegény és boldogtalan az az ember, akinek nincsen szíve s hogy az ilyen „tényembe- rek“ mennyire kiüresítik a saját maguk és mások életét. A vallásos este Turóczy Zoltán imádságával ért véget. Az offertórium a Gyámintézet és a Lutherszövetség javára 79 P 04 fillér volt. A közönség zsúfolásig megtöltötte a templomot. A kerületi közgyűlés. 13.-án reggel kezdődött a kerületi gyűlés. Németh Károly egyházkerületi főjegyző imádsága után dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő nyitotta meg a gyűlést. Megnyitójában rámutatott a mai nehéz gazdasági helyzetre s annak súlyos lelki és erkölcsi következményeire. „A kibontakozáshoz •— mondotta — a jobb és szebb életThaly szeme felragyogott. — Élnek még? Hogy vannak? — Jól. Ott laknak nálunk a várban. Anyám Annuskát leányává fogadta. Most már nemcsak fia, hanem leánya is van. Thaly a kezét nyújtotta. — Ti jóságos lelkek, Istentől áldott jóságos lelkek! A porkoláb egyet köhintett. Dénes az ajtóhoz ugrott. — Mennem kell. De ezután többször találkozunk. Én takarítom a cellákat s ilyenkor pár szót mindig válthatunk. Thaly aggodalmaskodott. — De ha rajta vesztesz? Dénes megnyugtatta. — Nem kell tőle tartani. A porkoláb velünk tart. A köhögés ismétlődött. Erősen hangzott. Dénes kilépett az ajtón. A porkoláb meg bezárta. Az előbbi tiszt tért vissza. De most szó nélkül tovább ment. A többi cellák kisöprése már gyorsan ment. Dénes derűs lélekkel végezte. Mikor végeztek, a porkoláb új parancsot adott. — Most az udvarra megyünk. Azt hozod rendbe. Aztán halkan odasugta: — Hogy fogadtak? Dénes ránézett. A szemei ragyogtak. — Tele boldogsággal. Csak a szabad levegő hiányzik nekik! A porkoláb intett. — Meglesz. Meglesz. Még ma elvégzem a külső teendőket. Azért ne is várj reám. Este feküdj le. Ha megjövök, felkereslek s elmondom, mit végeztem. Leértek az udvarra. Dénes dolgához fogott. Hamzsa magára hagyta s délig nem is találkoztak. Akkor is csak az ebédnél látták egymást. De távozóban odaszólt Dé- nesnek: — Délutánra kimenőt kértem. Látod azokat a fekete felhőket, ott délnyugaton? Azok erre jönnek. Zivataros éjjelre van kilátásunk. Ha lehet, az éjjel munkához fogunk. Este nálad leszek. Aztán hangosan, hogy mások is hallják, folytatta: — Te, Juszuf! Eredj a tiszti szobák elé s maradj délután ott. Lehet, hogy szükség lesz ott rád. A porkoláb távozott. Juszufot egy őr útbaigazította. Felment az első emeletre. Ott voltak a tisztek szobái. Neki dőlt az egyik ablakfülkének s elmerült a gondolataiba. Nehezen, de végre mégis csak este lett. Megvacsorázott. A porkolábot nem látta. Bement a szobájába s végig dőlt az ágyán. De csakhamar felkelt. Nem találta a helyét. Ide-oda járkált. Tépelődött. Mi lesz? Hogy le6z? Nyolc után Hamzsa lépett be hozzá. Az arca elégedett volt. — Rendben van minden. Most csak azért imádkozz, hogy a zivatar éjfélre ideérjen. Az ablakhoz ment. Kinézett. — Már jól villántlik. De a dörgés még messze van. No, most körüljárok. De előbb ezeket lerakom. Lehúzta a kabátját s a derekáról két kötelet tekert le. A csizmaszárából két kést húzott elő. — Ezeket dugd az ágyadba. Dénes szó nélkül elrakta. A porkoláb felvette a kabátját. (Folytatjuk.) , „
