Harangszó, 1932

1932-10-23 / 43. szám

344 HARANG SZŐ 1932 október 23. hez vezető utat betemette az önzés, irigység, kapzsiság és szívtelenség mindent elborító törmeléke. E tör­meléktől kell az utat az önzetlen­ség, áldozatkészség, önfeláldozás és szeretet csákányával szabaddá tenni. Ezek segítségével találja meg a hitét veszített emberiség neme­sebb énjét és általuk visszanyeri Istenbe vetett bizalmát. A mély vallásos hitnek minden nehézségen diadalmaskodó erejéről ez évben a történelem azon lapjai tesznek bi­zonyságot, melyek Gusztáv Adolf­ról szólnak . .. Nekünk, kik a mai küzdelmes kor szenvedő ré­szesei nagyunk, bátorságul és vigaszul szolgál példája. Ez a hitünk mentsen meg minket a kishitűségtől, csüg- gedéstől és reménytelenség­től,_,ez adjon erőt kitartani“. Őszinte elismeréssel adó­zott azoknak, akik ezen az úton járnak s akik a mos­toha viszonyok folytán reá­juk nehezedő különféle gond­jaik ellenére is teljesítették egyházuk iránti kötelességü­ket s kérte a hátralékosokat, hogy az egyház legyen az utolsó, melytől a kényszerű­ség hatása alatt támogatásu­kat megvonják. Erélyes han­gon tiltakozott azonban az államsegélyek további csök­kentése ellen is. Ebből a szempontból kö­szöntötte hálás tisztelettel azokat a körzeti lelkészkon­ferenciákat, melyekkel a püs­pök úr a lelkészi kar ma oly szükséges lelki készségeit óhajtja a mai válságos idők­nek megfelelőleg megerősí­teni. Az elnöki megnyitó után a pápai gyülekezet elnök­sége üdvözölte a kerületi közgyűlést, majd a püspök indítványára Isten áldását kérte a közgyűlés az új kormányra s ke­gyelettel adózott gróf Klebelsberg volt közokt. miniszter emlékének. A Zongor Béla egyházkerületi al­jegyző lemondásával megüresedett jegyzőségre Gyalog István alespe- rest választotta meg a közgyűlés. Püspöki jelentés. Mint minden esztendőben, ez év­ben is nyomtatásban jelent meg D. Kapi Béla püspök jelentése, mely részletesen számol be a kerület éle­téről. Megrajzolja az egyház hely­zetét az állammal és a többi fele­kezetekkel kapcsolatban. A feleke- zetközi . helyzetet . illetően hálás szívvel gondol arra, hogy éles fele­kezeti harcok nincsenek és nyugod- tabb lelki légkörben megerősödik a bölcseség, belátás, fegyelmezett­ség, türelem és önmegtagadás. Sé- relrhi eseteket azért bőven találunk, mert megaláztatás és mellőzés gyakran éri egyházunkat. Részletesen rajzolja meg az egy­ház belső helyzetét. E pontnál eze­ket írja: „Anyaszentegyházunk homlokán az anyagi problémák bélyege ég. Jól vigyázzunk, mert az könnyén Kain-bélyeggé lehet. Ne engedjük, hpgy egyházunk tervezgetése, út­keresése, akarása és elszántsága, a mai idő eme nagy történet-előké­szítő munkája belefulladjon egy hármasán rubrikázott üzletikönyv oszlopcimleteibe, melyek a szük­séglet, fedezet és hiány szánrösz- szegeit keresik csupán. Érvényesí­tenünk kell a lélek örök követelését, erejét és Ígéretét. A Lélek által va­gyunk, benne és általa élünk, mun­kálkodunk és ha Isten kegyelméből ezt magunkénak mondhatjuk, min­dent elnyertünk. Elveszíthetjük államsegélyeinket, akkor is egyház, leszünk. Kitéphetik történeti méltóságunk köntöséből azokat az ezüst fonalszálakat, me­lyeket a nemzet elismeréseként négy évszázad keze szőtt beléjük, akkor is egyház leszünk. Nyakunk­ba akasztott koldustarisznyával ki­taszíthatnak a hajléktalanok ország- útjára, kigunyolhatnak és megaláz­hatnak, akkor is egyház maradunk. Mindig lesznek Istennek választott emberei, kik szegénységben és kor­bácsütések közt nevelődnek Krisztus égőlelkű pásztoraivá. Nyomorúságuk közt lelki gazdagságról, megaláztatá­sukban a lélek örömeiről prédikálnak. És mindig lesz­nek Istennek egészszívű gyer­mekei, kik egyházszeretetü- ket, hűségüket, hitüket, ön- feláldozásukat és áldozat- készségüket nem a ma, ha­nem történeti nagy idők mérlékéhez mérik. Isten örökkévaló Igéje ké­pezi egyházunk munkájának egyedüli alapját. Az igének tisztán és igazán hirdetése, a teljes ige prédikálása, Isten akaratának alkalmas és alkal­matlan időben dokumentálása egyházunk örök munkaprog- rammja. Igét hirdetni és Igét élni“. Két jubileumi ünnepség címen szárnyaló szavakban emlékszik meg Gusztáv Adolf halálának 300-adik és a Gusz­táv Adolf .Egylet megalaku­lásának 100-adik évforduló­járól. Kegyelettel emlékezik meg azokról, akiket a halál az elmúlt évben takarított csűrébe és bizalommal kö­szönti a munkára újonnan elhívott szolgákat. Az egyházi, élet dunántúli mun­kamezejéről érdekes statisztikai adatokkal találkozunk a jelentés­ben. A gyülekezetek kifelé mutatott áldozatkészsége a sajtóvasárnapon 605.79, a bibliavasárnapon 488.75, a fogházmisszióra 308.50, a kül- misszióra 605.31. a Gusztáv Adolf jubileumi offertóriumra 432.66, a harbini orosz-német evangélikus menekülteknek a javára 2,940.41 és a Türelmi Rendelet emlékünnepé­lyén a Dunántúli Luther Szövetség javára 388.4 P offertóriumot áldozott' Gyurátz Ferenc szobra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom