Harangszó, 1932
1932-09-11 / 37. szám
XXIII. évfolyam. 1932 szeptember 11. 37. szám. AlupltotU: KAPI BÉLA 1910-ben. Lap tulajdonol: Dunántúli Luther-Szövetsóg. A* Omágos Luther* Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postaesukkszámlft : 80.526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. »Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én«. Ezsaiás 66. 13. A „Haranfuó" •lorkeutó-kúdóhiviUU GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára * negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fi/lór. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel K)*/o-08 kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 0ü fillér. Krisztus — vígasztal... Lukács ev. 7i3. „És látván őt az Ur, megkönyörüle rajta és monda néki: „Ne sírj !* K risztus — vigasztal! Alkalmatos órában téged is megkeres, mint a naini özvegy édesanyát s elmondja vigasztaló szavát: „Ne sirj!“ . . . Felkeres, amikor földi szerencséd összetörött, amikor Mária Magdolnaként kisírt szemmel állsz a temető földjén . . . felkeres, amikor elhagyott, szegény árva lesz a szived, s úgy érzed, hogy semmiféle emberi részvét, semmi vigasztalás nem állíthatja meg könnyeid folyását... akkor jön Jézus és szól: Ne sirj! íme én veled vagyok minden napon . . . nem hagylak el . . . nem feledlek ... És ha te még nem ismerted is fel őbenne a te Megváltódat, ha semmit sem tudsz is az ő vigasztalásának erejéről, ő akkor is eljön, hozzád lép s úgy vigasztal, mint ahogy az édesanya vigasztalja siró gyermekét... És ha te a könnyeidtől nem látod is őt, ha fájdalmadban, keservedben minden reményed elhagyott is, ő akkor is melletted áll: Ne sirj, ne essél kétségbe, én melletted vagyok, el nem hagylak, megerősítlek, megvigasztallak , . . „Ne sirj!“ . . . Ez a szó azért olyan egyedüli a Jézus ajakán, mert ő nem keresve a szomorúság okát, minden könnyünket le akarja törölni szomorú arcunkról éppen ezzel az egyedüli szavával. Jézus a halál legyőzője, a bűn legyőzője szenvedése, halála és feltámadása által s aki benne hisz, nem marad a halálban. Akik itt a földön egyek lettek a Krisztusban való hitben és szeretetben, azok számára a halál nem lehet örök elszakíttatás — sőt örök találkozás az ő közös Urukban, akiben a hívők újra mindent megtalálnak és mindörökké meg is tartanak ! . . . Ezért hát ne sirj! . . . Krisztus az én életem — akkor nyereség halálom ! . . . „Másnak is te légy vigasza, Ki künn bujdos egyedül, Vagy kit fogva tart bánata S kamrájában otthon ül; Ha magába elrejtezik, Hogy ne lássák bús könnyeit: Látogasd meg őt, Uram, Ne legyen vigasztalan. Ámen. * Mulasztási bűnök. Jézus az irgalmas samaritánus- ról szóló példázatában megbélyeg- zi a pap és levita viselkedését. Mulasztási bűnüket egyformán minősíti a rablók cselekedetbeli bűnével. A mulasztási bűnöket sokan nem veszik elég komolyan. Pedig a mulasztási bűn nagyon veszedelmes, mert sokszor nem látszik bűnnek. Még egy pap és levita sem látja bűnnek, holott most is templomból jönnek, ahol egy álló hétig Istennek szolgáltak. Veszedelmes azért is, mert rendszerint nem látszanak meg azonnal a következményei. A rablók is gyilkosok, de a pap és a levita is. Csakhogy a rablók keze nyomán vér ömlik, ember rogy össze, jajveszékelés tölti be a levegőt, a pap és levita pedig csendesen elsomfordál a vérbefagyott ember mellett és nem lát semmit abból, hogy hogyan pusztul el a meg nem mentett élet. És veszedelmes a mulasztási bűn azért is, mert megkeményíti az ember lelkiismeretét. Az bizonyos, hogy a papot és levitát is noszogatta a lelkiismerete: Segíts rajta. Már pedig a lelkiismeret olyan érzékeny, hogy minden visszautasítás után csendesebben beszél. ülpp misszionárius beszéli el a következő esetet: Gibeonban az egyik vasárnap úrvacsorát akart osztani. Pénteken este egy ifjú jelentkezik nála, hogy részt óhajt venni az úrvacsorában, de becsületesen bevallja azt is, hogy pár héttel ezelőtt atyjával összekülönbözött a vadászzsákmányon való osztozkodáson. Tudja, hogy most haza kellene mennie és ha hazamegy, nem jöhet vissza az úrvacsorához. Kérte, hadd mehessen így is az oltárhoz. A misszionárius nem engedte meg. Szomorúan ment el a fiatal ember. Vasárnap este, mikor utolsókat kondult az úrvacsorára hivó harang, egyszer csak beállít porosán, fáradtan, egész magánkívül. Hazarohant a 14 órányi úton. Kibékült atyjával s visz- szarohant, hogy kibékülhessen még Istenével is. Veszed-e ilyen komolyan, sietsz-e így jóvá tenni azt, amit elmulasztottál? T. Z. Amikor a szülök vizsgáznak. Szeptembertől júniusig a gyermekek napról-napra megteszik az utat a szülői ház és az iskola közt. Nap-nap mellett beszámolnak arról, hogy mit tanultak s elvégezték-e a feladataikat. A számadás azonban nemcsak róluk, de a szüléikről is szól. A gyermekek külső megjelenése éppen úgy, mint a beszédje, szokásai, előmenetele mindent elmond arról, hogy milyen mértékben teljesítik kötelességüket a szülök. Gyermekeiken keresztül a szülők minden nap vizsgáznak. Azoknak a hosszú esztendőknek, amelyeken át a gyermek iskolába jár, a napjai és tanórái között van egy olyan óra, amely kiilünösképen és kizárólag a szülők vizsgájául tekinthető: ez az első elemi osztály legelső hittanórája. Amit ugyanis a gyermek az iskolai tanítást megelőző időből magával hoz az iskolába, azt a szüleitől kapta, azért egyedül szülei felelősek. És míg más tantárgyakból semmit sem kell otthonról hoznia, addig a vallásos nevelés, sőt az első vallási ismeretek zöldülni kezdő üde palántáit már a szülői ház melegének kellett életre hívnia. Hogy ez megtörtént-e és
