Harangszó, 1932
1932-09-04 / 36. szám
288 HARANGSZÓ 1932 szeptember 4 és irigység, megszűnik az elsőségért való versengés. Alázatosan különbnek tartva egymást saját magunknál, szívesen meghallgatjuk egymás véleményét, még a legkisebbtől és legtudatlanabbtól is örömest tanulunk, hisz Isten, aki nem személyválogató, őt is felhasználhatja a lelkünk megvilágosításának és gazdagításának áldott munkájában. „Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szivemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamelyik útja s vezérelj engem az örökkévalóság Útján!" Zsolt 139:23—24. Egy élni akaró törpeiskolás filia. Kedves olvasó, nézd meg: e kis templomot. A 141 lelket számláló ászári (Komárom m.) leánygyülekezeté. Ászár ősidők óta a bakonyszombathelvi anya- gyülekezethez tartozott. 1810-ben alakult filiává. Gróf Esterházy Miklós földesúrtól kaptak temiplom- és házhelyet. A tanítólakot azonnal felépítették. Első tanítója Karsav Sándor volt, néhai Kar- say Sándor püspöknek édesapja. Az új gyülekezet már a következő évben 632 frt-on harangot vásárolt, mit faharanglábra helyezett. 10 éven át az egyetlen tanítószobában tartották az istentiszteletet. 1821-ben engedélyt nyertek könyör- adomány gyűjtésére a templomra, melynek eredményé 354 frt. v]olt, mihez itthon is szénen adakoztak a hívek. A következő évben hozzáfogtak a munkához. Az építkezés több ízben megakadt,pénzhiány miatt, míg végre 9 év után felépült. Kevesen voltak, meg hozzá szegények is. hisz alig akadt köztük pár gazda, a többi szegény napszámos ember! 6 évvel ezelőtt nagv csapás érte, elvesztette tanítójának államsegélyét. Egy akarattal, nagy lelkesedéssel elhatározták. hogy iskolájukat továbbra is fenntartják. Mikor 220 százalékra emelkedett fel egyházi adójuk, akkor érezték, hogy lélekben milyen erősek és vágy támadt szívükben, hogy templomuknak tornyot emelhessenek a megértő lelkek támogatásával. Velük volt, erős váruk volt az Isten! 1926-ban útnak indultak, bejárták a Dunántúlt, 4200 P-őt összegyűjtve. 6 évig gyarapították a tőkét és íme, Isten segítségével, a torony áll, második harangot szerzett, templomát eternittel fedette, új padokkal szerelte fel, elhelyezte a torony alatt, a hősöknek emléktábláját. Mivel iskolájának mérete nem felelt meg a törvényes követelményeknek, megnagyobbította és a dűlőiéiben levő melléképületeket megújította. Nincs több adóssága, miint 500 P. Ászárnak örömünnepe 1932. augusztus 14.-én volt. Püspöki megbízásból ekkor végezte el a többféle avatást Takács Elek esperes, ki Bakonyszombathelyröl indult lovasbandérium és hosszú kocsisor kíséretében az anyagyülekezeti presbitériummal és hívekkel az ünnepélyre. Megérkezésekor Horváth Imre tanító üdvözölte. A kis gyülekezet örömében osztozni akart mindenki Ászáron, azért felekezeti különbség nélkül, ott volt a községnek apraja-nagyja. Az ünnepély a templom előtt vette kezdetét, hol Boór Lajos gyülekezeti felügyelő versben köszöntötte az esperest. A hívek elhelyezkedése után a gyülekezet lelkésze mondott oltári imát és olvasott szentigét. Majd Takács Elek esperes lépett az oltár elé és mondta el egymás után nagyhatású avató beszédeit. Közben női karének és szavalat tette változatossá az ünnepi sorrendet. A templomból kiszorult ünneplőknek Sokoray-Bálint, hántai lelkész meggyőző szóval hirdette az Igét. A kántori teendőket a templomban Ludván Endre bakonyszombathelyi, az udvarban Somogyi János bakonybánki tanító látta el. Az ászári evang. templom. Az ünnepély végeztével a hívek az iskola udvarán gyülekeztek össze és az esperes megáldotta, szép beszéd kíséretében, a megnagyobbított iskolát. Az ünnepélyt követő közebéden több felköszöntő hangzott el. A lelkész megemlékezett a gyülekezetnek 89 éves szeretett volt lelkipásztoráról, Hofbauer Pálról, ki lélekben velünk ünnepelt. A végtelen kegyelmű nagy Isten se- gélje e kis gyülekezetét, hogy öröme állandó legyen és hívei kitartsanak a hozzá való hűségben mindhalálig. Molnár Gyula. A Missziói Egyesület konferenciája és közgyűlése október 8—10. helyett okt. 22—24-ig lesz Szarvason. Lelkészt jubileum és egyházmegyei közgyűlés. A csanád-csongrádi egyházmegye július 9.-én és 10.-én Makón tartotta ez évi rendes közgyűlését. Az első napon a különféle egyházmegyei szervek gyüléseztek, másnap tartatott a közgyűlés, amelynek első fele díszközgyűlésként folyt le. Alkalmat erre a makói egyházközség buzgó lelkipásztorának, Dras- kóczy Ede tb. föesperesnek jubileuma adott, aki e napon ünnepelte lelkésszé történt felavatásának 50 éves fordulóját. Előzőleg a feldíszített s zsúfolásig megtelt templomban istentisztelet volt, amelyen Egyed Aladár szegedi lelkész hirdette megragadó erővel az Igét. Utána kezdetét vette a díszközgyűlés, amelyen vitéz Purgly Emil földmívelésügvi miniszter, egyházmegyei felügyelő és Saguly János főesperes elnökölt. A díszközgyűlés keretében történt annak az emléktáblának leleplezése, amelyet Draskóczy Ede tiszteletére e jubiláris alkalomból a templom falába helyeztek el hálás hivei. Saguly főesperes megnyitó és üdvözlő szavai után vitéz Purgly Emil megköszönte az elismerő szavakat s csüggedetlen kitartásra és egymás iránt való szeretetre búzdította a jelenlevőket. Ezután Saguly főesperes méltatta a jubiláns érdemeit, miközben az emléktábláról lehullt a lepel. Majd vitéz Purgly Emil miniszter emelkedett szólásra, meleghangú beszédben köszöntötte az ünnepeltet s átnyújtotta a kormányzó kitüntető elismerését, a polgári Signum laudist, amit Draskóczy Ede meghatva köszönt meg. Felolvasásra került dr. Raffay Sándor püspök üdvözlő levele, amelyben jókivá- natait tolmácsolta a jubiláns számára. Ezután 14 küldöttség tisztelgett az ünnepelt előtt, aki mindegyiknek külön- kiilön válaszolt. A közgyűlés tagjai örömmel látták a közbecsülésnek és szeretetnek azt az impozáns megnyilatkozását, amelyet egy félszázados, hűséges lelkipásztorkodás méltán kiérdemelt. A díszközgyűlés után az egyházmegye rendes tanácskozása következett, amely Saguly János föesperes és Paraszkay Gyula táblai tanácselnök, egyházmegyei másodfelügyelö elnöklése mellett folyt le. A közgyűlés kiemelkedő része a föesperes évi beszámolója volt, amely részletesen foglalkozott az egyházmegye életének minden mozzanatával és fokozott munkára, belmissziói és szociális tevékenységre hivta fel a gyülekezetek egyházi és világi vezetőit. Napirendre került az arad-békési, békési és csanád- csongrádi egyházmegyék egyesítésének kérdése is, amellyel szemben a közgyűlés elutasító álláspontra helyezkedett. A tanácskozás berekesztése után 300 terítékes ünnepi közebéd volt, amelyen vitéz Purgly Emil és Draskóczy Ede mondott felköszöntőt. Kemenesmihályia ünnepe. Aug. 21.-én Kemenesmihályfán hatalmas tömegű ev. felvonulás volt. Kemenesalja 3500 főnyi evangélikusa gyülekezett össze szentmártoni Radó Kálmán kies fekvésű hegyi villája előtt, hogy megosz- sza és sokszorozza a kemenesmihályfai
