Harangszó, 1932
1932-09-04 / 36. szám
1932 szeptember 4. HARANG SZÓ 289 híveknek örömét. Épen 200 esztendeje szüntette meg a durva erőszak kemenes- mihályfai testvéreink önállóságát, de nem vehette el tiszta evangéliomi hitéhez való ragaszkodását s ez a ragaszkodás 200 év múlva új életet teremtett s magának új igehirdetöt rendelt. Szinte ma- gávalsodró ereje volt annak az örömnek, melv ott ragyogott hivő szemek tűzlángjában. 12—16 km. távolságból jöttek gyalog öregek és fiatalok, hogy örüljenek az örülőkkel. Délelőtt a tábori istentiszteleten Lukács István bobai lelkész mutatott rá az ünnep csodálatossá- p'ára, a hívek áldozatkészségére, mint hitükről való bizonyságtevésre. A vüdék a délutáni ünnepségre vonult fel, melynek középpontjában D. Kovács Sándor hittud. egvet. tanár tartott történelmi kénekkel gazdagon telített, megrázó előadást. Boldogan állapította meg, hogy ugyanazon ősök hitével, ugyanazon utódok védik eleven sövényként hitünknek várát, mint az elnyomatás viharaiban, azért nem kell félni attól a jövendőtől, nielvet hitvalló őseink lélektüzéve! akarunk kialakítani. Az ünnepély második előadását Bácsi Sándor celldömölki lelkész tartotta a feltámadásról. Rámutatott arra. hogy minden lelki ébredésnek, minden vágynak és reménységnek alapja az Ür Jézus Krisztus, az örök feltámadás. Nagy hatást váltott ki a hallgatóságból koltai Vidos József gyülekezeti felügyelő megnyitó beszéde, melyre koltai Vidos Dániel, egyházmegyei felügyelő válaszolt lelkesítő szavakkal. Nagy tetszéssel fogadta a hatalmas tömeg püspökének. D. Kapi Bélának pásztori szeretettől átitatott üdvözlő iratát. Az ünnepély műsorát gazdagította a celldömölki leánykar, a nagysimonyi, a csöngei s az ostffyasszonyfai férfikar és a kemenesmihályfai vegyeskar énekszáma. Emelte az áhitatott Bertalan Imre szavalata, aki Bácsi Sándor: „Feltámadás“ c. alkalmi költeményét szavalta és ősze András, aki Kutas K.: „Fohász“ c. költeménvét adta elő. Az ünnepély kezdetén Mesterházy Sándor kemenesmihályfai lelkész, a végén pedig Kovács István csöngei lelkész mondott áhitatos imát. — Tudjuk, hogy a Harangszó olvasói közül sokan imádkoztak evangélikus Sionunknak ezen új váráért s hisz- szük, hogy most is lesznek testvérlel- kék, kiknek imádsága egyesül a mi imádságunkkal, mely Isten kegyelmében bízva, Üdvözítőnkbe vetett reménységben indul útnak a mennyei Jeruzsálem felé. B. S. A miskolci keresztyén szövetséges (CE) konferenciáról (aug. 19 22.) Egyházi lapjaink telve vannak konferenciai meghívókkal és beszámolókkal. Szinte már azt lehetne mondani, hogy divattá lett a konferenciázás. A sok szép és kedves konferencia közül a magyar protentantizmus nehezen nélkülözhetné a „Krisztusért és Egyházért“ Keresztyén Szövetség nyári ifjúsági gyűléseit. Míg imitt-amott egy-egy konferencia baráti találkozóvá, szórakozási alkalommá lesz, ezek a gyűlések egész prog- ramnijukkal evangélizálni akarják az ifjúságot. A lét vagy nem lét, élet vagy halál nagy kérdéseit tárják fel tapasztalt keresztyének az ifjúság előtt és igyekeznek elvezetni őket oda, hogy döntsenek: Krisztussal, teljesen nekiadva a szívüket, akarnak-e élni, vagy nélküle; koldus, beszennyezett, tévesztett, kárhozott életet választanak-e, vagy elfogadják a kegyelmet nyert, megtisztított, győzelmes, gazdag életet, mely Jézus nyomdokaiban járva áldott, üdvözölt élet. E kérdésekről Svingor Jenő, Józan László, Ecsedy Aladár, Nagy István ref. lelkészek, Turóczy Zoltán ev. lelkész, dr. Karácsonyi Sándor tanár és Vajda Mária szóltak az ifjúsághoz. A zárógyülésen Sallay István szövetségi főtitkár még- egyszer odatárta a megbánhatatlan elhatározást az összesereglettek elé s a köziilök felhangzó felszólalások mutatták, hogy a bizonyságtételek nem voltak hiábavalók, sokan tudtak dönteni a Krisztus követése mellett és sokan nyertek új erőt, továbbhaladást azon az úton. Szombaton este szeretetvendégség volt a gyülekezeti ház hűvös udvarán, A miskolci avasi öregtemplom tornya. melyen dr. báró Podmaniczky Pál egyetemi tanár gróf Zinzendorf Miklós életéről és herrnhuti missziójáról tartott előadást abból az alkalomból, hogy most volt 200 éve annak, hogy a 600 evangélikus lélekböl álló herrnhuti testvérközösség kibocsátotta első misszionáriusait csekély anyagi eszközökkel, de annál több imádsággal. Nádházy Bertalan ref. lelkész bibliát magyarázott. Vasárnap délelőtt a templomokban a konferenciába illeszkedő istentiszteleteken vettek részt a konferencia tagjai, amikor is az evangélikus templomban Atarcsek János ózdi lelkész hirdette az igét. Vasárnap este a konferencia és a város közönsége számára evangélizáló gyűlés volt, melyen Sallay István, Nagy István és Józan László ref. lelkészek tartottak rövidebb beszédeket. Úgy ez estét, mint a többi összejövetelt karének, szólóének, a miskolci szövetség citera- zenekara, a kassai leánykor három szólamé éneke és szavalatok tették változatossá. Hétfőn délelőtt a CE Szövetség munkamódszeréről és szolgálatáról folytak különböző csoportokban megbeszélések. Az egyik csoportban erről a kérdésről folyt érdekes megbeeszélós: Hogyan alakítsunk CE szövetséget?, Szikszay Benjámin utazótitkár vezetésével, a másikban a bizottsági munkáról a CE szövetségben Marcsek Jánosné vezetésével, a szövetségi fegyelemről Sallav István főtitkár vezetésével, a serdülök közti munkáról dr. Gráf Elemér bíró vezetésével, a CE ifjak barátságáról Illésv Károly s.-lelkész vezetésével és a CE Szövetségnek az egyházhoz való viszonyáról Czakó Jenő vezetésével. Minden reggel bibliakörben gyűlt össze az ifjúság, hol a naini ifjú, a gazdag ifjú és Péter vallomástételének történetét beszélték meg. Az evangélikus résztvevők legnagyobbrészt egv körben gvültek össze s jól esett a szűkebb közösséget élvezniük. A résztvevők körülbelül 400-an voltak, kik az ország különböző részeiből jöttek össze: különös örömöt okozott a kassai, munkácsi és poprádi csoport megjelenése. A komoly, de meleg hangulatban sok örvendezés Volt, amikor a régi ismerősök újra találkoztak, új barátságok szövődtek s nem hiányzott a vidámság sem, az ifjúság természetének megfelelően. A konferenciát követő napon a résztvevők egy csoportja kirándult Lillafüredre, továbbá élvezve a testvéri egyiitt- lét áldásait. M. J. OLVASSUK A BIBLIÁT. Ne hagyjuk el ...! Szeptember 5. A Bibliát. 119. Zsolt. 9—19. Isten üzenete, beszéde a Biblia, melyből megtudjuk, mit tett és tesz velünk, mit akar felőlünk az Isten. Életünk számára zsinórmérték, világosság, erőforrás, örömüzenet, utitárs, melv nélkül tájékozó képességünket, célunkat, hitünket, Atyánkat, üdvösségünket veszítjük el. S ezt a könyvet félreteszi a világ. Ezer mást olvas, de ezt felnyitatlan hagyja, ósdinak tartja, szégyenli. Lassanként még a Biblia népe is elfordul tőle. Meg kell vlégre látnunk, hogy elveszünk. ha elhagyjuk és nélküle élünk. Vissza kell térnünk hozzá. A családban fel kell nyitnunk, házi áhitatosságokat tartva naponként kell olvasnunk. Nem evangélikus az, aki nem olvassa a Bibliát! Szeptember 6. Az imádkozást. I. Thess. 5, 17., Jakab 5, 13—18. Isten nemcsak szól hozzánk a Bibliában, hanem megengedi, hogy mi is szóljunk Hozzá imádságunkban. Azt akarja, hogy bizodalmas gyermeki viszonyban éljünk Vele. Ennek pedig feltétele, hogy közelében érezzük magunkat. S ezt az imádság által érjük el. Az imádkozás tudatosítása annak, hogy Isten közelében vagyunk. Nem imádkozhatunk a világ zaja közben, mert az imádság elcsendesedés. Sem némán, bezárt szívvel, mert az imádság beszélgetés. Nem bajainkat, örömeinket
