Harangszó, 1932

1932-08-28 / 35. szám

XXIÍI. évfolyam. 1932 augusztus 23. 35. száttl. Alapítót»»: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptul&jdonos: Dunántúli Luther-Szövetsóg. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. PostacBekkszámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Áldjad én lelkem as Urat és el ne felejthessél semmi jótéteményéről. 103. zsoltár 2. vers. A „Harangiad" •xerkeiiM-kiadóhivatala GYŐR U., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fiílér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. A szenvedés célja. II. Korinth. I. 4i. „Ez a kin­csünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Iste­né legyen és nem magunktól való. “ A keresztyén élet belső gazdagsága, törékeny cserépedénybe van be­zárva — a mi testünknek gyenge esendő sátorházába. Ez a mi tes­tünk pedig mennyi bajnak, betegség­nek, törődésnek van kitéve... sőt min­den pillanatban kíméletlenül lecsap­hat rá a halál . . . Azután meg hány­szor tapasztaljuk azt is, hogy a mi testünk, ez a törékeny cserépedény a lelkűnknek Isten-felé való szár­nyalását is hányszor megakasztja és a lelkünket is lehúzza a földre... Pál apostol is ezt érezhette, ami­kor felkiáltott: „Oh én nyomorult ember! kicsoda szabadit meg engem a halálnak testéből ?! “ A mi porból vett testünknek eme természet szerinti gyengeségéhez hozzájárul még sok más külső csa­pás : szomorúság, szükség, tán nyo­morúság . . . s ezek alatt hányszor sóhajtozik a jobbik rész : a lélek ! A hívő ember is hányszor kérdezi könnyei között: miért kell nekem ilyen sokat szenvednem ? ... Miért? Azért, mert az Isten fiainak dicső­sége még el vagyon rejtve, mint ahogy a Krisztusnak dicsősége is elrejtve volt a keresztnek haláláig a kereszt jele alatt. Isten keze ala- csonyságban, a cserépedény töré­kenységében tartja itt alant övéit, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való, ne­hogy magunk próbáljuk magunkat felemelni, megtartani, megszabadí­tani, a magunk erejének és érde­mének tudva be a szabadulást, ha­nem, hogy mindenkor beismerjük semmiségünket, erőtlenségünket, tö­rékeny-voltunkat. El ne bizakodjál! kiáltja a szenvedés, minden szaba­dulás, minden előmenetel Isten aján­déka, Isten kegyelme, lásd be, hogy ő nagy dolgokat tud cselekedni mindenekkel, nagyobbakat semhogy mi azt kérni vagy elgondolni tud­nánk ! Ennek belátására vezérelj minket kegyelmes Isten, hogy mi türelmes lélekkel szenvedjünk és megértsük minden szenvedés célját: ha Krisz­tussal együtt szenvedünk, Krisztus­sal együtt dicsőülünk is meg . . . „Tűrd kereszted mindhalálig, Legyen példád Jézusod; . Jobb, ha szemed könnyben ázik, Mintha rád nap mosolyog. Bár nehéz az élet terhe, Ez tanít, hogy nézz a mennyre, Véle nyertes lesz szived, S boldogít majd szent hited“. Ámen. * Szeretett Evangélikus Anyák! Irta: Nitschinger János. Máté 16, 2-4. A Harangszó segítségül hivja azo­kat, akik adott alkalmakkor a leg­jobban tudnak segíteni. Ezúttal hoz­zátok fordul, nehéz sorssal küzdő evangélikus anyák, kik sok gyermek nevelésével vesződtök, de mégis Is­tenben bíztok. Figyeljetek csak! Országokat, nemzeteket, ember- milliókat halálra fojtogat a bűn, jó­részt csak azért, mert kevesen gon­dolnak arra, hogy amint atyai kor­mányzás nélkül sehogysem boldo­gul a család, épúgy Isten nélkül nyomorultul elpusztul az embervilág és hogy amint az atya iránt való engedelmesség semmivel sem pó­tolható a családban, épúgy az Is­tenbe vetett hit is örökké nélkülöz­hetetlen az embervilágban. Rajtatok hát a sor Szeretett Anyák, hogy Isten általatok hívjon embereket az igaz útra. Azzal ten­nétek most igen nagy szolgálatot Isten szőlőskertjében, ha minél több ember előtt feltárnátok családi ne­hézségeiteket, nevelési küzködéste- ket, mert ezeket ti ismeritek csak igazán. Magyarázzátok meg minél több embertársatoknak, ki-ki a saját körülményei szerint, hogy például egy-egy estén, mikor férje­tek még nem jött haza, milyen kí­nok szaggatják anyai szíveteket: amikor a szoba egyik sarkából a 16 éves Julcsa dacol valami ruha miatt, amott a kis Mari meg Palkó veszekedik valami vaskarikán, Jan­csi cigaretta-pénzért fanyalog, Kari nem akar száraz fát behozni, pedig látja, hogy az édes anyja remegő keze alatt a nedves rőzse nem akar égni, Sanyi valami újonnan tanult utcai illetlenségbe avatja be éppen az öccsét, a legkisebbik kásáért vi­sít és — mindezeken felül Béni meg átküldi az inast: hogy azt izeni a gazdám, tessék a bolti számlát azonnal kifizetni. — Óh milyen bor­zasztó teher így az élet és a gyer­meknevelés! Nehéz ezt elmondani. De mégis mondjátok el. Az em­bereknek rá kell eszmélniük, hogy mi a nevelés — atya nélkül! Tud­ják meg az emberek, hogy egyet­len egy fékezetlen, romlott gyer­mekben és egyetlen egy Istentől elrugaszkodott emberben annyi go­noszság rejlik, hogy egyedül általa a Sátán kárhozatos bűnnel és rom­lással tud elárasztani egész csalá­dot, egész társaságot, egész iskolát, egész gyülekezetei, egész községet sőt országot s világrészt is. Aztán hadd sejtsék meg minél többen, hogy mire lesz képes az az 5 millió ember is, akik Németországban szó­val és cselekedettel kijelentették, hogy az Atya Isten nélkül akarnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom