Harangszó, 1932

1932-01-24 / 4. szám

28 HARANGSZÓ 1932 január 24. hollandusok, az elsass-lotharingiak, a svájciak, a csehek, ill. szlovákok s a magyarok. Az utóbbiak nevében én a következő beszédet mondtam: Főtisztelendö és Méltóságos Gusztáv Adolf Egylet! Szeretett Testvérek! Három héttel ezelőtt szolgálati he­lyemen, Sopronban, Magyarországon egy hadiemléket lepleztek le. Ezt az emléket azon közel 9000 hősi halott tiszteletére emelték, akik a világháborúban az azóta már feloszlatott 76. házi-ezredünkből elestek. Az emlékmű egy bronzból ön­tött oroszánt ábrázol, amely nyíltól ha­lálosan megsebesítve, mégegyszer hallat­ja a velőket is átjáró hatalmas hangját, miközben hűségesen teljesiti kötelessé­gét s a gondjaira bízott cimer és az ál- talá védett ezred-zászlóra roskadva hal meg. Amit a művész oly megkapóan akart ábrázolni, az a házi ezred jelsza­vaként az emlékmű talpazatán márvány­ba vésve olvasható: „Semper ubique fi- delis 1“ Mindig s mindenütt hű!“ Az említett kép­pel és szavakkal le­hetne jellemezni azt a hőst is, aki 300 évvel ezelőtt mind­halálig tartó hűségé­vel, odaadó és ön­feláldozó szereteté- vel a vallásszabad­ságot megmentette a világ számára. Ezzel a képpel és Igével jellemezhet­nénk azután azt az egyletet is, amely 99 év óta Gusztáv Adolf munkáját foly­tatja szerte a nagy világban, dacára an­nak, hogy nem egy mérgezett nyil már őt is megsebezte és megölni, meggátolni akarta szent munká­jában. Igen, ha vala­mely egyletről el le­het mondani, úgy a németországi Gusz­táv Adolf Egyletről lehet elmondani, hogy az mindig és min­denütt, a mostani nehéz időben is, ami­kor mint német egyesület szinte testé­ben érzi a tövist és amikor a sátán an­gyala gyötri — hűségesen teljesíti a reá- bizott feladatot: „Mindig s mindenütt hü!“ Amikor azt az emlékművet nálunk leleplezték, valamennyi fegyvernemből való katonák — a megmaradt 76-sok is tisztelegve vonultak el a szobor előtt. Sőt nem hiányoztak a 76-osok közül azok sem, akiket az új országhatárok elszakasztottak tőlünk. Azok is eljöttek, hogy bebizonyítsák: „Mindig s minde­nütt hü!“ Főtisztelendö és Méltóságos Egy­háztanácsos Ur! Ön a tegnapi és mai napon már nem egy ilyen — a Gusztáv Adolf Egylet szent ügyét megbecsülő — tisztelgést és hűségnyilatkozatot foga­dott el. Kegyeskedjék az önöktől ország és nyelvhatárok által elválasztott, Magyar­honi Evang. Egyetemes Egyház és an­nak gyámintézete tisztelgését és hűség­nyilatkozatát is elfogadni. Egyhazunk és Gyámintézetünk nevében kijelentem, hogy mi mindenkor hűségesen kitartunk a G. A. E.-nek Istentől megáldott mun­kája mellett. A Gusztáv Adolf Egylet 76. közgyűlését a 76-osok jelszavával kö­szöntjük: „Mindig s mindenütt hű!“ Rendtorff így válaszolt: „Mindig s mindenütt hü!“ Magyar- országnak ezen jelszava hangzott mife­lénk a mai napon, mint olyan, amely a mi munkánknak is jelszava. A Magyar- országi Gyámintézet és a Magyarhoni Evang. Egyetemes Egyház, nemkülönben a Magyarországi Református Egyház is igen közel állanak a mi szívünkhöz. Ez év folyamán Radvánszky báró látogatott meg bennünket. Magam a múlt eszten­dőben Sopronban járva, részt vehettem a Theológiai Fakultás fényes ünnepsé­gein. Régi, hü kapcsolatok! Amidőn 1861-ben a Protestáns Pátens kiadatott, Magyarország is megalapítot­ta a maga egyesületét, ha nem is Gusz­táv Adolf Egylet név alatt. A pátenssel Ausztria és Erdély mellett, a magyaror­szági testvérek is belekapcsolódtak a mi munkakörünkbe. Mi a magyarországi testvérekhez, akiknek nehéz helyzetét és önfeláldozó szeretetét jól ismerjük és nagyra becsül­jük, — közel állunk. Az Ön országa, igen tiszteit kormányfötanácsos úr — és egyháza is a kétnyelvűség nehézségeit sínyli. De mi tudjuk, hogy az Önök kor­mánya komolyan törekszik arra, hogy a tekintélyes német kisebbség érdekeit vé­delmezze. Reméjük, hogy a két nemzeti­ség közötti egyetértés a protestáns ta­goknak az evangélikus hitben való egy­sége által mindig új erőt fog nyerni. Kér­jük, hogy egyesületét és egyházát tiszta szívből köszöntse s legyen meggyőződve tartós barátságunkról. Az üdvözlések után a G. A. E. képvi­selőinek gyűlése egyes folyó ügyeket tárgyalt meg, nyomatékkai hangsú­lyozván, hogy a központnak az eddigi­nél több anyagi erőt kell rendelkezésre bocsátani, mert csak így képes a hozzá- érkezö gyorssegély iránti kérvényeket indokolt esetekben kedvezően elintézni. A G. A. E. képviselőinek gyűlését követte a G. A. Nöegyletek képviselői­nek gyűlése. Ezen 65 nőképviselő vett részt. Meg kell ugyanis említenem, hogy Németországban a G. A. Egyletek mel­lett majdnem mindenütt G. A. nőegyletek is vannak, amelyek a szegény egyházak templomainak belső berendezéséről gon­doskodnak, a szociális karitativ munká­ban buzgolkódnak s ott, ahol mint pl. Lengyelországban a német evangélikus iskolát lassanként elsorvasztják, meg­szervezik az anyák iskoláját s az anyá­kat megtanítják arra, mint kell gyerme­keiket az evangéli- omban s német nem­zetiségükben meg­tartani. Az anyák is­kolája olyanforma munkát végez, mint valamikor Mózes anyja, Jochebed, aki a vallásához, népé­hez való ragaszko­dást úgy belecsepeg­tette annak a kis Mózesnek a szivébe, hogy azt onnan sem Farao leánya, sem a Farao leányának udvara többé ki nem irthatta. Ilyen anyák- iskolájára az oly sok részre szétdarabolt magyar evangélikus népnek is nagy szük­sége lenne. A Magyarországi Gyám intézet meg­szervezése után, ná­lunk is több helyen megalakult a női gyámintézet. Ezek a női gyámintézetek — sajnos — idő­vel mind megszűn­tek. Ma Csonkaha­zánkban csak egy női gyámintézet van sez 70 éves intenzív, csendes munkára visz- szatekintö, bel- és külföldön sok áldást terjesztő soproni gyámintézeti nöegylet. Amikor a Bergkirchében tartott ülé­sekről elmentem, kissé körüljártam a 'I eutoburgi erdőtől körülövezett s a Ha­se partján elterülő, több mint ezeréves múlttal és sok szép középkori épülettel dicsekedő várost, melynek lakossága ma megközelíti a kilencvenezret. Ebből kö­rülbelül 55 ezer evangélikus. Nehezen találtam vissza a Kanzelwallon levő la­kásomra. Egy öreg anyókától kértem útbaigazítást. Amikor ez a kabátomra tűzött G. A. E. ünnepi jelvényt meglátta, útbaigazítás helyett, ott az utcán mind­járt felekezeti vitát provokált. A példa­beszédek Írójának tanácsát követve, megbántó beszédjére (Péld. 15, 1.) igye­keztem nyugodt, szelíd, de azért hatá­rozott feleletet adni. Ámde a mi anyó­kánk pulykavörös képpel és haragtól szikrázó szemekkel állt odébb. Meg kel­lett állapítanom, hogy Németországban Az osnabrücki ünnepségek résztvevőinek tömege. Előtérben D. Kuh’.o harsonakora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom