Harangszó, 1932
1932-01-24 / 4. szám
28 HARANGSZÓ 1932 január 24. hollandusok, az elsass-lotharingiak, a svájciak, a csehek, ill. szlovákok s a magyarok. Az utóbbiak nevében én a következő beszédet mondtam: Főtisztelendö és Méltóságos Gusztáv Adolf Egylet! Szeretett Testvérek! Három héttel ezelőtt szolgálati helyemen, Sopronban, Magyarországon egy hadiemléket lepleztek le. Ezt az emléket azon közel 9000 hősi halott tiszteletére emelték, akik a világháborúban az azóta már feloszlatott 76. házi-ezredünkből elestek. Az emlékmű egy bronzból öntött oroszánt ábrázol, amely nyíltól halálosan megsebesítve, mégegyszer hallatja a velőket is átjáró hatalmas hangját, miközben hűségesen teljesiti kötelességét s a gondjaira bízott cimer és az ál- talá védett ezred-zászlóra roskadva hal meg. Amit a művész oly megkapóan akart ábrázolni, az a házi ezred jelszavaként az emlékmű talpazatán márványba vésve olvasható: „Semper ubique fi- delis 1“ Mindig s mindenütt hű!“ Az említett képpel és szavakkal lehetne jellemezni azt a hőst is, aki 300 évvel ezelőtt mindhalálig tartó hűségével, odaadó és önfeláldozó szereteté- vel a vallásszabadságot megmentette a világ számára. Ezzel a képpel és Igével jellemezhetnénk azután azt az egyletet is, amely 99 év óta Gusztáv Adolf munkáját folytatja szerte a nagy világban, dacára annak, hogy nem egy mérgezett nyil már őt is megsebezte és megölni, meggátolni akarta szent munkájában. Igen, ha valamely egyletről el lehet mondani, úgy a németországi Gusztáv Adolf Egyletről lehet elmondani, hogy az mindig és mindenütt, a mostani nehéz időben is, amikor mint német egyesület szinte testében érzi a tövist és amikor a sátán angyala gyötri — hűségesen teljesíti a reá- bizott feladatot: „Mindig s mindenütt hü!“ Amikor azt az emlékművet nálunk leleplezték, valamennyi fegyvernemből való katonák — a megmaradt 76-sok is tisztelegve vonultak el a szobor előtt. Sőt nem hiányoztak a 76-osok közül azok sem, akiket az új országhatárok elszakasztottak tőlünk. Azok is eljöttek, hogy bebizonyítsák: „Mindig s mindenütt hü!“ Főtisztelendö és Méltóságos Egyháztanácsos Ur! Ön a tegnapi és mai napon már nem egy ilyen — a Gusztáv Adolf Egylet szent ügyét megbecsülő — tisztelgést és hűségnyilatkozatot fogadott el. Kegyeskedjék az önöktől ország és nyelvhatárok által elválasztott, Magyarhoni Evang. Egyetemes Egyház és annak gyámintézete tisztelgését és hűségnyilatkozatát is elfogadni. Egyhazunk és Gyámintézetünk nevében kijelentem, hogy mi mindenkor hűségesen kitartunk a G. A. E.-nek Istentől megáldott munkája mellett. A Gusztáv Adolf Egylet 76. közgyűlését a 76-osok jelszavával köszöntjük: „Mindig s mindenütt hű!“ Rendtorff így válaszolt: „Mindig s mindenütt hü!“ Magyar- országnak ezen jelszava hangzott mifelénk a mai napon, mint olyan, amely a mi munkánknak is jelszava. A Magyar- országi Gyámintézet és a Magyarhoni Evang. Egyetemes Egyház, nemkülönben a Magyarországi Református Egyház is igen közel állanak a mi szívünkhöz. Ez év folyamán Radvánszky báró látogatott meg bennünket. Magam a múlt esztendőben Sopronban járva, részt vehettem a Theológiai Fakultás fényes ünnepségein. Régi, hü kapcsolatok! Amidőn 1861-ben a Protestáns Pátens kiadatott, Magyarország is megalapította a maga egyesületét, ha nem is Gusztáv Adolf Egylet név alatt. A pátenssel Ausztria és Erdély mellett, a magyarországi testvérek is belekapcsolódtak a mi munkakörünkbe. Mi a magyarországi testvérekhez, akiknek nehéz helyzetét és önfeláldozó szeretetét jól ismerjük és nagyra becsüljük, — közel állunk. Az Ön országa, igen tiszteit kormányfötanácsos úr — és egyháza is a kétnyelvűség nehézségeit sínyli. De mi tudjuk, hogy az Önök kormánya komolyan törekszik arra, hogy a tekintélyes német kisebbség érdekeit védelmezze. Reméjük, hogy a két nemzetiség közötti egyetértés a protestáns tagoknak az evangélikus hitben való egysége által mindig új erőt fog nyerni. Kérjük, hogy egyesületét és egyházát tiszta szívből köszöntse s legyen meggyőződve tartós barátságunkról. Az üdvözlések után a G. A. E. képviselőinek gyűlése egyes folyó ügyeket tárgyalt meg, nyomatékkai hangsúlyozván, hogy a központnak az eddiginél több anyagi erőt kell rendelkezésre bocsátani, mert csak így képes a hozzá- érkezö gyorssegély iránti kérvényeket indokolt esetekben kedvezően elintézni. A G. A. E. képviselőinek gyűlését követte a G. A. Nöegyletek képviselőinek gyűlése. Ezen 65 nőképviselő vett részt. Meg kell ugyanis említenem, hogy Németországban a G. A. Egyletek mellett majdnem mindenütt G. A. nőegyletek is vannak, amelyek a szegény egyházak templomainak belső berendezéséről gondoskodnak, a szociális karitativ munkában buzgolkódnak s ott, ahol mint pl. Lengyelországban a német evangélikus iskolát lassanként elsorvasztják, megszervezik az anyák iskoláját s az anyákat megtanítják arra, mint kell gyermekeiket az evangéli- omban s német nemzetiségükben megtartani. Az anyák iskolája olyanforma munkát végez, mint valamikor Mózes anyja, Jochebed, aki a vallásához, népéhez való ragaszkodást úgy belecsepegtette annak a kis Mózesnek a szivébe, hogy azt onnan sem Farao leánya, sem a Farao leányának udvara többé ki nem irthatta. Ilyen anyák- iskolájára az oly sok részre szétdarabolt magyar evangélikus népnek is nagy szüksége lenne. A Magyarországi Gyám intézet megszervezése után, nálunk is több helyen megalakult a női gyámintézet. Ezek a női gyámintézetek — sajnos — idővel mind megszűntek. Ma Csonkahazánkban csak egy női gyámintézet van sez 70 éves intenzív, csendes munkára visz- szatekintö, bel- és külföldön sok áldást terjesztő soproni gyámintézeti nöegylet. Amikor a Bergkirchében tartott ülésekről elmentem, kissé körüljártam a 'I eutoburgi erdőtől körülövezett s a Hase partján elterülő, több mint ezeréves múlttal és sok szép középkori épülettel dicsekedő várost, melynek lakossága ma megközelíti a kilencvenezret. Ebből körülbelül 55 ezer evangélikus. Nehezen találtam vissza a Kanzelwallon levő lakásomra. Egy öreg anyókától kértem útbaigazítást. Amikor ez a kabátomra tűzött G. A. E. ünnepi jelvényt meglátta, útbaigazítás helyett, ott az utcán mindjárt felekezeti vitát provokált. A példabeszédek Írójának tanácsát követve, megbántó beszédjére (Péld. 15, 1.) igyekeztem nyugodt, szelíd, de azért határozott feleletet adni. Ámde a mi anyókánk pulykavörös képpel és haragtól szikrázó szemekkel állt odébb. Meg kellett állapítanom, hogy Németországban Az osnabrücki ünnepségek résztvevőinek tömege. Előtérben D. Kuh’.o harsonakora.
