Harangszó, 1932

1932-01-24 / 4. szám

1932 január 24. HARANGSZÓ 29 sem haltak ki még azok, akik ma is szí­vesen hordanának egy-egy hasáb tat, vagy rozsét az „eretnekeket“ megégető máglyára. Hogyis mondja ezt Krisztus Urunk? „Eljő az idő, mikor valaki tite­ket megölend, állítja, hogy istentisztele­tet cselekszik, mert nem ismeri sem az Atyát, sem engemet. (János 16, 2—3.) Aznap délután a második nyilvános föiilésen megtudtuk, hogy a G. A. E. múlt évi bevétele már közel jár a har­madfél millió márkához. Az ismeretes sárga pereslyben, mely a G. A. E 100 éves jubileuma alkalmára 70.000 pél­dányban jár körül az evangélikus világ­ban. közel fél millió márka gyűlt össze. Hisszük, hogy a második félmillió is összegyűl és hogy a mi hazai egyházunk is megfelelő összeggel járul majd ahhoz. Az osnabrücki G. A. Főegylet ünnepi ajándékkép 74.500 M-t tett íe a főülés asztalára. A németországi gyermekek közel 42.000 M-t gyűjtöttek. A nőegyle­tek körülbelül 16.000 M-t adtak. Ezeken kívül egyes egyletek, gyermekek, nők, különféle kisebb-nagvobb összeget, kegy­szereket s oltárteritőket ajánlottak fel. A közel 24.000 M-ból álló nagyszeretetado- mányt a Mainzzel szemben fekvő Amö­neburg, a két kis szeretetadományt, egyenként nem egészen 9000 M-t, Kés­márk és Teschen kapta. Az osnabrücki ünnepet az országos püspök által tartott szép esti istentiszte­let fejezte be. (Folytatjuk.) A kikötőben. Büszke hajónk fenséges nyugalommal kötött ki a nagy kikötőben. A matrózok a parton álló segédmunkásoknak oda­dobták a vastag hajóköteleket s azok ügyes csomózással odakötötték a hajót a kikötő falába erősített cölöpökhöz. Az­után megindult az utasok áradata. Csak két órát vesztegelt hajónk a kikötőben, azután tovább indult. Feloldották a köte­léket, búgott a kürt, a hajó csavarja dol­gozott és lassan megindult a hajó. De egyszerre megállt. Lótás, futás a matró­zok között, izgatott parancsok a kapi­tány hidjáról, de a hajó meg se mozdult. Amint azonban a gép munkája folytán a hajó teste mégis előre törekedett, egy­szerre kifeszült a vízből egy hajókötél, amelyet elfelejtettek kioldani s amelv laza volta miatt nem volt észrevehető. A hajónak meg kellett állnia, sőt visszafelé keíle(t mennie, hogy az utolsó kötelet is feloldhassák, csak akkor mehetettt célja felé. Meg is jegyezte az egyik utas, hogv igy van az sokszor a mi életünk hajójával is, valami láthatatlan, valami elfelejtett odaköt minket ehhez a földhöz s nem engedi a mennyei cél felé való el­indulást. Néha csak egy kis bűn, egy rossz szokás, néha egy mélyebb szenve­dély és kötvék vagyunk és nem mozdu­lunk. Nem segit akkor más mint megté­rés. Fel kell oldanunk azt az utolsó köte­let is. vissza kell fordulnunk s csak ha azt megtettük, lesz az út szabad s töre­kedhetünk célunk felé. Dr. Tirtsch Gergely. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! OLVASSUK A BIBLIÁT. Az anya. Január 25. A legelső anya. I. Mózes 3, 20. Az emberiség ősanyja: Éva. Ez a szó: anya, drága és értékes. Jelenti a szeretet nagyságát örömben és bánat­ban. Életünket, vigasztalásunkat az anyá­nak köszönhetjük. Az ősanya képe ra­gyogjon fel most előttünk és jusson eszünkbe, hogy azóta hány millió és mil­lió anyai szív sugározta ki az életbe a szeretetet. Január 26. Szülőtisztelet. II. Mózes 20, 12. A nagy parancsolatot mindnyájan ismerjük: tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön. Csak azon az emberen nyugszik meg Isten ál­dása, aki hálás tud lenni az őt fölnevelő szülőjével szemben. Nincs rútabb jelen­ség, mint a hálátlanság az édesanyával szemben. Január 27. A legdrágább anya. Máté 2, 11. A régi nagy festők úgy szeretik ábrázolni Máriát, amint ölében tartja a kis Jézust, igy találták a gyermeket a pásztorok, amikor mentek eléje tisztes­séget tenni. A legdrágább anya, Mária féltő aggodalommal futott gyermekével Egyiptomba, ahonnan csak Heródes ha­lála után térhetett vissza Názáretbe. Vájjon minden édesanya ily féltő szere­tettel neveli-e gyermekét? Január 28. A temlombamenö anya. Lukács 2, 40—52. A 12 éves Jézust szü­lei felvitték Jeruzsálembe a templomba, hogv megtanulja a gyermek a templom szeretetét. Azért gyarapodott Jézus test­ben és lélekben, Isten és az emberek előtt való kedvességben, mert szerette Isten házát. 3 napig ott maradt a temp­lomban, az írást magyarázni. Vájjon a mai szülők így viszik-e gyermekeiket a templomba? Január 29. Az el nem felejtett anya. János 19. 26—27. Jézus nagyon szerette édesanyját. A keresztfán az utolsó órá­ban is reágondolt s János tanítványára bízta édesanyja gondviselését, szólván: „imhol a te anyád!“ A mai gyerekeknek eszükbe jut-e az édesanyjuk, amikor té- kozolnak az életben, bűnöket követnek el. Az elhagyott és elfelejtett édesanyák könnyei a szenvedések tengerévé dagad­nak. Salamon király mily igazán szól: Aki atyjával erőszakoskodik és anyját elűzi, gyalázatos és megszégyenítő fiú az. (Példab. 19, 26.) Január 30. A szentirást tanító anva. II. Timotheus 3, 15. Mily szép az, amikor az édesanya imádkozásra tanítja gyer­mekét. Ki ne ismerné Arany lános halha­tatlan verssorát: „Kis kacsóid összetéve szépen, imádkozzál édes gyermekem!“ Timotheus azért lett Isten apostola, mert édesanyja kora gyermekségétől fogva tanította az írásra. Vájjon a mai anyák belátiák-e azt, hogy csúf beszéd helyett Szentirásra kellene a gyermeket taní­tani? Január 31. Is'enfélő nagyanya és anya. II. Timotheus 1. 5. Pál apostol nem tudja elfelejteni Timotheus nagv- anyját: Lois-t és anyját: Eunikét, akik­ben a hit képmutatás nélkül való volt. Egyházunknak és hazánknak ilyen anyákra és nagyanyákra volna szüksé­ge, hogy igaz fiúk és leányok nevelődje­nek Isten országa és a nemzet számára. Tátrai Károly. KORUNK EMBERE. Szomorú a lelkem Vasárnap, ha látom, Hogy némelyik embert A pihenés helyett, Mint töri a járom. De a legszomorúbb Mégis csak az benne, Hogy, aki tehetné, Annak sincs ünnepe. Gyászos korszakunknak Szomorú jele ez, Hogy a ma embere Isten nélkül tervez. jövőbe a hite Ön erején nyugszik, Maradinak tartja, Azt, ki imádkozik. Szürke hétköznappá Tesz minden ünnepet, Vallás ? ... és az Isten ? „Pénz, te vagy! Üdv neked!" Oltárokat épít A pénz Istenének, Neki áldozza fel A napot, az éjét. Nem törődik vele Mily árt fizet érte. Hogy míg bálványt imád, Elveszik a lelke. Démoni kacajjal Vigyorog a Sátán, Tán érsz pár jobb napot, De a lelked árán. Ne fogadd el testvér. — Jári a keskeny úton, Előtted szüntelen A hit világítson. Tán nehéz lesz útad S kínnal, szenvedéssel Lesz végig kövezve, Ne csüggedj el mégse. Ha megállsz a hitben: Királyi lesz a bér, Ha megmented lelked: Örökké élsz testvér! Mihdtsi Dénes. HETI KRÓNIKA. A kormány mellőzni kívánja a köz­tisztviselők és nyugdíjasok illetményei­nek további csökkentését. —- Pénzügyi helyzetünk javulóban van. — A magyar versenyzők takarékosságból nem vesz­nek részt a nemzetközi olimpiai verse­nyen. — A kultuszminiszter le fogja szállítani az összes iskolai tankönyvek árát. — Budapesten a hajléktalanok számára melegedő-szobákat nyitottak meg. — Egy békesmegyei községben, Kőröstarcsán szénre bukkantak. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom