Harangszó, 1932
1932-07-10 / 28. szám
224 HARANGSZÓ 1932 július 10. val és .ezen át az egyházzal és a hazával. Így új iskolánk kétszeres áldásnak lesz a kútforrása. Úgy legyen! Graf Samu. A pozsonyi líceum utolsó negyedszázada. Irta: Hamvas József. A magyar szellemnek Pozsonyban hatalmas vára volt az evangélikus líceum. 1906-ban ünnepelte háromszázados jubileumát. Tíz évvel azelőtt költözött pompás új palotájába, a pozsonyi dombok alján, a város villa-negyedében. E tíz évi idő közében felépítette az interná- tust 120 növendék számára és az ország minden részéből jött az ifjúság ide, ahol jó levegő fogadta testét és lelkét. Mostani utolsó negyed századának vezetői között Zorkóczy Sámuel volt az első. Talpig férfi, kemény ember, akinek az egyházi közgyűlés német többsége nem merte rossz néven venni, hogy a li- ceurrl ügyeit ő kezdte először magyarul tárgyalni a közgyűlésen. Szigorú, igazságos igazgató volt és jó kolléga, aki tanártársa érdekében szembe szállt a fel- söbbséggel is. Haragot nem tartott, de a lágy, fériiatlan emberektől irtózott és kerülte őket. Az ö igazgatósága alatt rendeződtek a líceum ügyei végleg az egyházzal és az állammal. Utódja a nagytudományú Marku- sovszky Sámuel volt, a klasszikái tudományok kiváló ismerője. Terhére volt az a sok igazgatói írásmunka, azért nem sokáig maradt meg ebben a vezető állásban. így lett igazgatóvá Hirschmann Nándor, aki évtizedeken keresztül vezette példás pontossággal és lelkiismeretességgel az intézetet. Pozsonyban, született, egész lelke Pozsonyhoz kötötte, de egyetemes m'űveltsége mellett melegszívű magyar és megértő bölcs ember volt. Tanárnak és vezérnek egyformán kiváló. Hosszú szolgálata végén megroskasz- totta az idegen elnyomás és testileg, lelkileg sokat szenvedett alatta. Xfindahárom igazgató megtért már nagy elődjeihez, de az utolsó negyed század tanárai is nagyobbrészt elmentek az élők közül. Már csak az emlékek ködéből bontakoznak ki. Megjelenik Adamis Károly szikár alakja, az órapontosságú, csodálatos szorgalmú tanáré, aki egyetlen vesszőt nem hagyott kijavíthatatlanul és a legkisebb foltot el nem nézte. Lelkében és ruhájában példásan tiszta és rendes. Nyílt szívű, egy kicsit bátortalan, de ragaszkodó barát. Helyébe került az intézethez Pfeifer János, aki előbb a fiumei államli gimnázium tanára volt és alapos tudásával, jó oktató készültségével az intézetnek egyik legértékesebb tanára lett. Albert József izmos tehetsége óriási mennyiségű megtanult anyagot dolgozott föl, de Pozsony nem nyújtotta neki a fejlődés lehetőségeit. Ez a város magában zárt kultúréletet élt, mely még csak megindult a magyar kultúrához való csatlakozáshoz. Ebben a megindulásban része van Albertnek is, aki a Toldy Körben, majd az utolsó években alapított Pozsonyi Irodalmi Társaságban jelentékeny szerepet vitt, de innen már nem tudott általános nemzeti jelentőségre emelkedni. Arató János is itt kezdte tanári pályáját és készültségével, öröklött oktató képességével már itt is kedvelt és becsült tagja lett a tanári karnak. Kedves, úri emlék Csiskó Dezső tornatanár alakja, aki papi családból, mint a kassai esperes fia, polgári iskolai tanári oklevéllel vállalta a tornatanítást. Lelkes oktató volt, minden katonai erőszak nélkül érte el, hogy példás fegyelemmel engedelmeskedtek neki. A líceumnak számos versenydíjat nyert tanítványaival. A líceumi tornatanítás alapját előtte vetette meg Michnay Gyula. Az ő fáradhatatlan tevékenysége és elsőrangú szaktudása nevelte azt a közszellemet, mely szeretett és tudott dolgozni az intézet színeinek győzelméért. Györik Márton a történelem tanára és az éremgyűjtemény őre volt. Az érmek tudományában tekintélynek ismerték el és szakmunkáját általánosan becsülték. Kedves modorú, társas ember volt, a pozsonyi társadalomnak általánosan becsült alakja. Nagy vadász, aki szabad idejét a pozsonyi erdőkben vagy távolabbi nagy vadászatokon töltötte. (Folytatjuk.) Az imádkozó mohamedán. A mohamedán mikor imádkozik, mindig Mekka felé fordul. Ha pedig vonaton utazik, hogy a vonat kanyargása közben el ne tévessze az irányt, a mohamedán egy iránytűt tesz le maga mellé, hogy annak mutatója szerint igazodva, mindig Mekka felé fordítva tarthassa tekintetét. — Az élet robogó vonatja akárhová vigyen, legyen iránytűd az Isten igéje, hogy az orcád mindig az ég felé tekinthessen. A legkisebb és legszegényebb egyházmegyében. A keszthelyi kis gyülekezet küldöttségével megyek egyházmegyei gyűlésre. Utunk a csodaszép Balaton mellett visz el, amelyik nagyon csendes most. Ez a nagy csend hangosan beszél a mai magyar szegénységről. A vulkanikus hegyek mögött bekanyarodunk a Bákony felé. Az utmenti fasor s a dombok erdőinek fái csupaszok, mintha nem is junius 29-ét Írnánk. Apró kis hernyók megszámlálhatatlan serege indult pusztító hadjáratra a magyar fák élete ellen. Láthatatlan fogaival lerágott róla minden szépséget. Olyan sivár ez a gyönyörű táj, mintha eleven illusztrációja akarna lenni, hogy utunk a magyar evangélikus egyház lélekszámban legkisebb, anyagi erőkben legszegényebb egyházmegyéjének, a zalai egyházmegyének gyűlésére vezet. A zalai egyházmegye f. év*i közgyűlését a kapolcsi gyülekezetben tartotta június hó 29-én. A közgyűlésre a csak hét gyülekezetét számláló egyházmegye területéről nagyon szép számmal gyűltek össze úgv, hogy a kapolcsi templom megtelt az érdeklődőkkel. A közgyűlést gyámintézeti istentisztelet előzte meg, melyen Novák Elek egyházmegyei főjegyző imádkozott és Jónás Lajos alsó- dörgicsei lelkész prédikált. A közgyűlésen Nagy Lajos esperes mindenekelőtt örömmel jelentette be, hogy a gyülekezetek egyházmegyei felügyelővé egyhangú lelkesedéssel újra dr. Berzsenyi Jenöt választották meg, akit a közgyűlés szine előtt ez alkalomból melegen köszöntött. Dr. Berzsenyi Jenő megnyitó beszédében megköszönte az egyházmegye bizalmát és reá mutatott azokra a kérdésekre, amelyek ma a magyar evangélikus egyházat mozgatják: a gazdasági viálságra, az egyház közjogi helyzetére, a feleke- zetközi helyzetre és a belső egyházi építés kérdéseire.. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági válságot csak egvházhüséggel és összefogással lehet túlélni s ezért Arany Jánossal azt kötötte a hívek lelkére: „Hagyjátok a meddő vitákat!“ Az egyházaknak az államhoz és egymáshoz való viszonyáról azt hangsúlyozta, hogy az egyházaknak nem hatalomra, hanem szolgálatra kell törekedni. A belső egv- házépitésben az egyházközségek lelki és jogi megerősödésére kívánta a súlyt helyezni. A megalakulási formaságok elintézése után. napirend előtt Nagy Lajos es- oeres emlékezett meg meleg szavakkal Istennek azon kegyelméről, mellyel Magyarország kormányzóját autóbalesetében mlegvédelmezte s ezáltal országunkat beláthatatlan bel- és külpolitikai bonyodalmaktól szabadította meg. Ezután a gyűlés központját kénező esperesi jelentést terjesztette elő. A jelentésből megdöbbentő adatokban tárult a gyűlés elé az egyházmegye gyülekezeteinek nagy szegénysége, de még nagyobb élni akarása. Az embernek éreznie kellett, hogy igaza van az esperesnek, amikor azt hangsúlyozza, hogy ez az egyházmegye szegényebb a hírénél, de jobb a hírénél és fontosabb is a hirénél. A jelentéssel kapcsolatban nyújtotta be a lemondását is az esperesi tisztségről, miután mandátuma leiárt. Ebből az alkalomból az egyházmegyei gyűlés meleg ünneplésben részesítette őt s elrendelte az új ciklusra a választás megejtését. .A szokásos egyleti és bizottsági jelentések közül megemlítésre kívánkozik a gyám'intézeti jelentés, mely 258.34 P- ről számolt be s amelynek kapcsán az esperes meleg szavakkal ajánlotta a gyülekezetek áldozatkészségébe Gusztáv Adolf Egylet jubileumi sárga perselyeit. Ugyanő talált alkalmat a hivatalos leiratok tárgyalásánál arra is, hogy a kül- misszió szent ügyét a gyülekezetek és a lelkészek lelkére kösse. A lelkészválasztási szabályrendelettervezetet maga az egyházmegye felügyelője ismertette. Általánosságban elfogadta a közgyűlés, mindössze a segédlelké- szi korhatárt tartja felemelendőnek és a kerületi bizottság számára a jelölésből való kizárás jogának megadását tartja a gyülekezeti önkormányzat elvével ellentétben állónak. A megüresedett tisztségekre a régieket választotta meg a közgyűlés, mindössze a nyugalomba vonult Magyary Miklós törvényszéki bírói helyére választotta meg Jónás Lajos alsódörgicsei lelkészt. A szép egyetértésben lefolyó gyűlésnek egyetlen izgalmas pontja az öcsi leányegyház beadványának tárgyalása volt, amelyik még mindig a lelkészi hi- vány megállapításánál reá eső teher ellen protestált. Reméljük, hogy a kapott felvilágosítások meg fogják nyugtatni nemcsak a kiküldötteket, hanem a kiküldőket is. A közgyűlést közebéd fejezte be. T. Z.
