Harangszó, 1932

1932-07-10 / 28. szám

1932 július 10. HARANOSZÓ 223 Ezen intézkedés folytán a tanerők száma 20-ra emelkedett és az osztályok zsúfoltsága nagyjában megszűnt, de az osztályok egy része olyan helyiségbe ke­rült, melyek sem a pedagógiai, sem az egészségi követelményeknek nem felel­tek meg. A következő évben kitört a vi­lágháború, minek folytán az iskolaépítés ügye, mely úgyszólván már befejezett tény volt, hosszú időre lekerült a napi­rendről. Államsegélyről a háború alatt és az azt követő években szó sem lehe­tett. az egyházközségnek erre tartalékolt tőkéje pedig, úgy mint a csaknem 2 mil­liót kitevő alapítványai a devalváció folytán semmivé zsugorodtak össze. Kü­lönben ebben az időben nem is volt szükség úi iskolára, mert a tanulók szá­ma évről-évre csökkent egészen az 1925—26-ik tanévig, amikor a minden­napi iskolába járó tanulók száma már csak 826 volt. míg az 1914—15. tanév­ben még 1233 mindennapos tanulója volt az iskolának. Az 1926—27. tanévtől azonban ismét rohamosan emelkedett a tanulók száma és ezzel az iskolaépítés ügye ismét hom­loktérbe került. 1928-ban, mikor a tanulók száma már 1059-re emelkedett ismiét, úgy az egy- háztanács mint a konvent az iskolaépítés ügyének előkészítésére kiküldött bizottság javaslatára úgy határozott, hogy az isko­lát a Papréten építi fel, amihez a minisz­térium kiküldöttei is a megejtett hely­színi szemle után hozzájárultak. Ez a megállapodás, valamint Sopron szab. kir. város törvénvhatósági bizottságának 1929. évi január 31.-én tartott ülésén hozott határozata, mely szerint telekvá­sárlás. ill. építési segély címen az evang. és kath. konventnek egyenként 80.000 P-t szavaz meg. új lökést adott az isko­laépítés ügyének. A magas kormánnyal építési államse­gély elnyerése iránt folytatott tárgyalá­saink azonban holt pontra jutottak, sőt a kilátásba helyezett államsegély a költségvetésbe bele sem került. Időköz­ben mindig nagyobbodott azoknak a szánta, kik a Papréti telket nem találták alkalmasnak és inkább a Deáktér észak­keleti részében, a hittudományi fakultás közelében levő üres telkeken kívánták az új iskola felépítését. Az 1929. év őszén az iskolaépítés ügyében örvendetes fordulat állott be. Október 20.-án az Erzsébet-tudomány- egyetem theológiai fakultásának felava­tására városunkba érkezett a kormányzó úr őföméltósága, nagybányai vitéz Horthy Miklós és gróf Klebelsberg Ku­nó dr. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter. E magas személyiségek ittartózko- dása a város iskolaüevét egy hatalmas lépéssel vitte előre. Még aznap megkap­tuk az örömhírt, hogy a kormány úgy az evang., mint a róm. kath. népiskola épí­téséhez 150.000 P-vel járul hozzá. A versenytárgyaláson tiint ki azon­ban, hogy az új iskola tornacsarnok és felszerelés nélkül 244.000 P-be kerül. Mivel erre fedezetünk nem volt, a kon­vent a pénzügyi bizottság, ill. az egyház­tanács javaslatára január hó 25.-én tar­tott ülésében úgy döntött, hogy 12 tante­rem helyett csak 10-et épít, a tornacsar­nok építésétől a gazdasági viszonyok ja­vulásáig eltekint, épúgy eltekint a zu­hanyfürdő építésétől, a központi fűtést azonban megcsinálja. Ezáltal az építési költségek kerek 200.000 P-re csökkentek felszerelés és tornacsarnok nélkül. Az építés a zord tavaszi időjárás miatt csak későn indulhatott meg. de a nyár folyamán gyorsan haladt előre és minden remény meg volt arra nézve, hoev az iskola a kitűzött időre, vagyis október 15-ikére át lesz adható rendelte­tésének. A korán bekövetkezett hideg időjárás és egyéb okok miatt az iskola azonban csak december elejére készült el teljesen. Beköltözni egészségi okok miatt még akkor sem lehetett, előbb az épüle­tet mesterséges úton szárazzá kellett tenni. Ez december hó folyamán meg is történt azáltal, hoggy az 1931. évi de­cember hó 8.-án megejtett próbafűtés után a központi fűtés egész hónapon át működésben volt. 1932. évi januáj" hó 7.-én reggel a ki­helyezésre kijelölt 6 osztály a vizsgate­remben összegyülekezett és ének és ima után kivonult az új iskolába. A második emeletet csak húsvét után, mikor mór teljesen kiszáradt, vettük használatba. Az iskola felavatása április 3.-án tör­tént meg. * Ott áll új iskolánk, ez a pompás épü­let, városunk legszebb terén. Olyan kör­nyezetben, ahol az idejáró 552 gyermek lépten-nyomon találkozik a kultúra ter­mékeivel. Ahol azonban nemcsak követ és holt anyagot lát, hanem életet is: ker­tet, mezőt, erdőt, füvet, viirágot. Ahol szívhatja a közeli hegyek ózonos levegő­jét és fürödhetik napsugárban és verő­fényben. Mert ide nemcsak a Deáktér és a kör­nyéken keletkezett új utcák palotáiban és villáiban lakó úri gyerekek fognak járni, — ezek különben nagyon gyéren vannak — hanem ide járnak ezen paloták és vil­lák pincelakásainak, a Kisutca paraszt­házainak és a Kurucdomb barakkjainak gyermektömegei is. Hadd élvezzék ezek is a vallás és a kultúra áldásait, az éltető napsugarat és a gyermek iránti szeretetíinknek egyéb, százféle áldását. Legyen ez a barátságos, napsugaras iskola egv derült kedélyű, melegszívű, ártatlan, hinni és reményleni tudó ifjú­ságnak, de egyszersmind a komoly mun­kának is a hajléka, hol tanító és tanít­vány örömmel, lelkesedéssel és szeretet­tel teljesíti kötelességét. Legyen erős pillére annak a hídnak, mely a szülői házat összeköti az iskolá­— Biz ennek kiégett a balszeme. Kifolyott. Felkelt s a tekercshez lépett. A kezébe vette. — Most ide tartsd a fáklyát. lános szótfogadott. Thaly kigöngyölte a tekercset. — Jól sejtette. Az új oltárképet akarta ellopni. De az Isten nem engedte. Lesújtott rá s megbélyegezte a rablót! János panaszosan nyögött fel. — Én vagyok az oka, tisztelendő úr! Én! — Nem te vagy, János. Te csak eszköz voltál az Úr ke­zében, mint ahogy én is az voltam, hogy elfogjuk a tolvajt. Az Úr akarta, hogv a bűnös bűnhődjön. Az ö akarata volt, hogy a láng odavágjon a szemhez, amely rámerte emelni tekintetét biinös szándékkal az ő dicsőségének fényére. Legyen nyugodt a lelked, János. De most segítsünk rajta. Vigyük be hozzám, hadd mlossam ki a szemét. Állítsd a fáklyát a fal mellé, aztán fogjuk fel. János a fal mellé lépett. Thaly meg a képet tette le. Aztán az emberhez közeledtek. Az hirtelen talpra ugrott. Megrázta az öklét s rekedten ordította. — Megkeserülöd ezt még, Thaly! Ha addig élek is, de az egvik szemedet kioltom! Szemet szemért! S azza! elrohant. Thaly vállat vont. — Szerencsétlen ember. Most is bosszú fűti a lelkét, ahe­lyett, hölgy bünbánattal telne meg. Aztán Jánoshoz fordult. — Itt már nincs több dolgunk. Menjünk be. Holnap a képet beletesszük a rámába. Szerencsére, úgy vette ki. Nincs semmi baja. így hát mégis látni fogja a falu a miérettünk szen­vedő Krisztust. János visszament az istállóba. Thaly is bement a lakásába s felzaklatott idegekkel tért nyugovóra. Másnap futótűzként szaladt szét a faluban az éjjel történt dolog. S az emberek megnyugtató érzéssel vették tudomásul, hogv a lopás nem sikerült, sőt a bűnös megbünhődött. Bodót senki nem sajnálta. Isten megérdemelt büntetését látták benne. Nem is látták többet a faluban. Eltűnt nvomtalanul. A nép meg csoportostul indult a templom felé, hogy szívle mély érzetével adjon hálát az Urnák. * Bodó hazarohant. Kimosta a sebet, vizeszsebkendőt kötött a szemére. Egy-két dolgot, no meg egv hegyes tőrt dugott az övébe s már is tovasietett. Félt, hogy keresni fogják a lakásán, iparkodott hát mielőbb tovább. A hegyek közé ment és a sö­tétség csakhamar elnyelte. Vagy két óra hosszat botorkált hegynek fel, hegynek le, míg végre a keresett helyre érkezett. Sűrű. szinte áthatolhatatlan tömege a bozótnak állta az útját. De Bodó ismerős lehetett itt. mert rövid keresgélés után, egy helyen megállt. Legugolt, szétbontotta a sűrűséget s aztán négykézláb kúszott a bokrok alján előre. Vagy tíz percig tar­tott a keserves mászás. Egy szűk nyílás állott előtte. Átmászott azon és bent volt a barlangban. Felállott. A barlang falához ment s aztán lassan tapoga­tódzva haladt előre. Valami deszkaféléhez ért. Kinyitotta. Tüzet csiszolt. Elővett egy kis olajmécsest, meggyújtotta s a kis asztal­kára tette. Körülnézett. Semmi különöset nem látott. Érintetlennek látszott min­den. Ott állott a barlang közepén a kecskelábú asztal, előtte a szék. A sarokban mohából és szénából vetett ágy. Még a bun­da is ott lógott egy kampós szegen. Mellette a kard, meg a puska.

Next

/
Oldalképek
Tartalom