Harangszó, 1932
1932-06-05 / 23. szám
184 HARANGSZÓ 1932 június 5. a Szabó Imrék még jobban.) Karsay a maga egyszerű, természetes megjelenésével, józan magyar életbölcseségének tárházából előhozott velős mondásaival, a szív mélyéből fakadt jóízű humorával már az első találkozásra is meghódította, lenyűgözte a fővárosi nagy tudóst. Szabó Imre és Karsay Sándor ilyen két eredeti, hódító egyéniség volt egymás mellett. Nem csuda, hogy lelki barátság fejlődött ki közöttük. De a szuperintendens és a megyéspüspök ilyen barátkozása és bizalmas társalkodása csak a régi időkben, abban a kárhoztatott „liberális világban“ volt lehetséges, amikor a nuncius meg a páterok nem vigyáztak olyan igen nagyon a főpapokra. Hiszen tudjuk, 1911-ben Prohászka Ottokár ellen is feljelentés ment Rómába. És a nagy tudós még az akadémia székfoglalóján kimondott, tehát erős személyes meggyőződéssel szerzett igazságait is parancsszóra visszavonta. Laudabiliter se subjecit. Dicséretes módon megalázkodott. Mennyire nem volt modern ember az a mi jó Lutherünk Wormsban, aki ott állott és másként nem tehetett! A felekezetek és lelkészek hazafias egyházi együttműködése, az úgynevezett kooperáció ellen még Prohászka is tiltakozott a katholikus nagygyűlésen. Nem hiszem, hogy koszorúkat várna tőlünk. Mikor a sokat magasztalt Cesare Orse- nigo pápai nuncius hazánkból távozott, a bajor klerikális lapok azt emlegették főérdemül, hogy megszüntette Magyar- országban a felekezetek együttműködését. Mit szól ehhez az összetartó magyar hazafiság? A magyar ifjúság egymás mellett zászlót nem avathat. Ha protestáns lelkész is készül valamely hazafias egyházi funkcióra, akkor a plébános vagy püspök megüzeni, hogy köszöni, ő pedig nem megy el. Régebben a vegyesházasokat is megáldotta a plébános re- verzális nélkül. Ma pedig a reverzális dúlja fel a vallásbékét. A hitetlen kommunisták a markukba nevetnek. Állások betöltésénél az első kérdés: katholikus? Ugy-e, sokat haladtunk? És boldog lesz a magyar? Mexikó, Spanyolország példája nem elég? Pedig ott nincsenek protestánsok. * , Szabó Imre és Karsay Sándor barátsága nem egyetlen volt azokban az időkben. B. Prónay Dezső is megjegyzi Emlékeiben, hogy a hatvanas-hetvenes években más volt a vallásos szellem a főpapi és főúri körökben. Az egyetemes evang. felügyelő B. Prónay Gábor farsangi báljain Pesten néha három főpap is volt jelen. A fiatal Prónay bárófiúnak feltűnt, hogy farsang utolsó napján Haynald Lajo§ kalocsai érsek és Schlanch Lőrinc, nagyváradi püspök is nálunk levéli a házi bálon, az éjfél után feltálalt vacsorán bizony mindketten aggodalom nélkül vettek és ettek a sült fácánból. (I. m. 87. 1.) Gyurátz Ferenc mint VIII. o. tanuló 1863-ban Csáky Manó gróf fiainak volt a nevelője Sopronban. Elválásuk után sokáig nem találkoztak. Csáky Károly gróf mint váci püspök, már rég a főrendek között volt, amikor Gyurátz (1907.), mint evang. püspök először jelent meg a főrendiházban. És ekkor a gróf és püspök felemelkedett, elibe sietett Gyurátz- nak és melegen köszöntötte rég nem látott egykori nevelőjét, mint most már püspöktársát a főrendek között. Csáky halálakor (1919.) Gyurátz a naplójában szép szavakkal emlékezik meg róla. (Gy. F. 44. és 238. 1.). Ilyen lelki közeledést mutatott a múlt évben Ravasz László ref. püspök is, midőn a Kisfaludy Társaság közgyűlésén magas szárnyalású, remek emlékbeszédet mondott Prohászka Ottokárról „a Lélek emberéről“. Véleményem szerint nagyon is idealizálta és túlméretezte a fehérvári püspök alakját. És hát a magas klérus mivel viszonozta ezt a nobilis merényletet? El sem ment Ravasz Lászlót meghallgatni. Nekik a hazafias kooperáció az irodalmi társaságokban sem kell. Talán el sem hiszik, hogy Horváth János veszprémi kanonok, a későbbi fehérvári püspök 1820. „Egyházi Értekezések“ című folyóiratához munkatársakul hívta a protestáns lelkészeket is és négy évig együtt dolgoztak. Ugy-e mennyit haladtunk száz év alatt? Furcsán vagyunk mi ezekkel a koszorúkkal. Ök nem koszoruzzák meg Kossuth szobrát. Hát miért koszoruzzuk akkor mi Prohászkáét? * Szabó Imre egyéniségének mai megítélésére (az átértékelésre) nézve is jellemző, hogy Fiissy Tamás bencés, aki a Tájékozó 1881. évfolyamában írta meg az élerajzot, nagy dicsérettel és lelkesedéssel szól a szombathelyi püspökről. Dr. Géfin Gyula, az egyházmegye történetének szerkesztője az életrajzot átvette ugyan és közli, de „néhány ma már nem érdekes részlet elhagyásával és itt- ott egy kis, a mai nyelve szellemében eszközölt stiláris változtatással“. De kár, talán ezek voltak a legérdekesebbek. S végül is dr. Géfin Fiissyvel szemben megjegyzi: „Szabó Imre valóban egyike volt Szombathely legnépszerűbb püspökeinek... A történelem azonban a fény teljes elismerése mellett az árnyékot is fel fogja jegyezni: Szabó Imre a liberális kor eszmevilágában nőtt fel, nem látta tisztán a liberálismus nagy veszedelmeit, a növekvő indifferentismust, a katholiciz- mus háttérbe szorítását a politikában és közéletben“ stb. Szóval a Karsayval barátkozó Szabó Imre sem volt „telivér katholikus“, mint ahogyan Fraknói Vilmos püspökről mondta ezt halálakor a Magyar Kultúra. És dr. Géfin könyvének egy másik papi bírálója, Tóth László sem tartja a Füssy- féle életrajzot alkalmasnak arra, hogy Szabó Imrének „ennek a liberális szellemű püspöknek“ helyes megítéléséhez vezessen. (Századok 1931. 420.) Hát olyan nagy bűn az, ha valaki liberális? Hiszen nemcsak romboló, destruktiv, hanem van építő, evangéliomi keresztyén liberálizmus is Krisztus Urunk ama mondása szerint: „Ha megmaradtok az én beszédemben, bizony az én tanítványaim lésztek. És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká té- szen titeket“. (Ján. 8, 31.) Az ilyen liberálizmus a más vallásúakkal is a békét, egyetértést keresi. Ilyen liberális magyar katholikus volt a nagy Széchenyi István és már előtte Zrínyi Miklós a költő. És a mi hazafias józan magyar népünk is ösztönszerüleg szívesebben látja Hévizén Szabó Imre és Karsay Sándor barátságát, mint a külföldi hatás alatt tüntető gyülekezésekben az izgatókat, kik a vallás nevében parancsolják: „Ne barátkozzatok a más vallásúakkal!“ És így bontják meg a magyar egységet, szeretet helyett gyűlöletet terjesztenek. Minden ház, mely maga magával meg- hasonlik, elromol. (Luk. 11, 17.) Szűnjék már a régi átok, amely sújtja rég a magyart, hogy az soha össze nem tart. — Vége. — Gandhi levele.*) Poona, Központi börtön. 1932. április 8. Kedves Barátom! Köszönöm március 8.-án kelt levelét. Mint rabnak, nincs megengedve számomra, hogy kiáltványt, vagy bármiféle írást küldjék az önök konferenciájára. Kérem bocsássa meg azért, hogy ezúttal képtelen vagyok a kérést teljesíteni. Őszintén az öné, Gandhi. *) Gandhi, India jelenleg bebörtönözött nagy szabadsághőse ezt a levelet abból az alkalomból küldte a Harangszóhoz, mikor szerkesztőségünk a győri egyházmegyei ifjúsági koherenciára, ahol róla is szólt egy előadás, kiáltványt kért tőle. Gandhi csatadala. Rongyot, rongyot fogok viselni, Szalmát, szalmát fogok csak enni, Teérted — ha kell— oh hazám. Odakiinn az utcakövén Rámtaposó bakkancs alatt, Zokszó nélkül elvérzem én: De szolgálom drága neved, Hazám, oh én édes hazám f A „Christian Herald“-ból. Dr. Toyohíko Kagawa kiáltványa a győri egyházmegyei ifjúsághoz.*) Aki ebben a szörnyű világfelfordulásban elég merész ahhoz, hogy a Krisztus szellemében igyekezzék újjáépíteni a világot, tenger akadályba ütközik a lába. Annak meg kell kóstolnia a Krisztus keserű poharát. Lám a tanítványok is azt hitték, hogy Mesterük a szüntelen siker virágaival hinti tele életútjukat. Ám Jézus oldalán meg kellett tanulniok, hogyan kell kiinni keserves kudarcok keserű poharát és hogyan kell hordozni nehéz keresztek roskasztó terhét is. Krisztus útja nehézségekkel kirakott út s ennek önfeláldozó vállalása nélkül sohasem fog a mi világunk újjáépülni. — Alig van nagyobb tévedés, mint, ha valaki azt hiszi, hogy a szeretet puha párnán való szelíd pihenés. Minden igazi szeretet súlyos áldozatokkal jár. A szeretet lemondás, áldozat, kockázatos vállalkozás. A honvéd elvérzik a harcmezön, mert szereti hazáját, az édesanya odaáldozza élete virágát, mert szereti gyermekeit, — a keresztyén se tehet mást, ha igazi szeretet van a szívében. Az önfeláldozás törvénye, élettörvény, itt. e földön mindenütt. Tanuljátok meg ezt ti is. Korunk ifjúsága önzéstől fertőzött. Ha önmagukban nézem az ifjakat, sok szépség van az életükben, de ha egymáshoz való viszonyukban né*) Küldte a Harangszóhoz.
