Harangszó, 1932
1932-06-05 / 23. szám
1932 június 5. HARANGSZÓ 185 zem őket, akkor kiütköznek rajtuk az önzés vonásai. Csoda-e aztán, ha ezekből az önző egyedekből álló társadalom, bűnök, háborúk, megrendült erkölcs és egy beteg lelkiség minden csúfságát magán viseli. Az én hazámat a keresztyénségben Krisztus csodálatos önfeládozása ragadta meg. Jelenünkből sincs más kivezető út, csak a Krisztusban önmagunkat elvesztett emberek önfeláldozása. Tudtok-e szeretni igazán mást, Krisztus aranyszabályán épül-e fel életetek, tudtok-e hősök lenni Isten országa bűntgyőzö harcában? Nézzétek meg a kommunistákat! Mennyi hősies meggyőződést találunk közöttük. Csak Krisztus népe maradna gyáva, csak az ö örök szent evangélio- ma várná hiába a követőket? Legyetek az övéi! Tudom, hogy ez önfeláldozás. De ha támadás ér is, ha szenvedés és nyaktiló vár is reánk, mi tudjuk, hogy nincs más megoldás. Egy út van csak: a Krisztusé, ez az út a kereszthez vezet, de az a kereszt győzelemre visz! Dr. Eídem Erling, svéd ev. heregprímás beiktatása. Máj. 22-én iktatták be Upsalában hercegérseki tisztébe dr. Eidem Erlinget, Svédország új ev. hercegprímását. A városnak külföldről és belföldről érkező vendégek özönlésétől mozgalmas képe már előző nap mutatta,hogy valami nagy esemény van készülőben. Másnap reggel még sűrűbb lett a gyülekezés. A hatalmas dóm kapuit délelőtt 10 órakor nyitották meg. Az érkezőket 30—40 főnyi frakkos rendezőgárda fogadta. A rendezők között ott szorgoskodott Söder- blom elhunyt érsek egyik theológus fia is. Pompás látványt nyújtott a közel 3000 főnyi ünneplő gyülekezet, a hatalmas dóm egyetlen, de annál ékesebb dísze. Pontosan 11 órakor harangzúgás alatt, a felállva tisztelgő gyülekezet sorfala között vonult helyére a svéd királyi család, a 74 éves kora ellenére is délceg járású ősz királlyal az élen. A tulajdonképeni felavatás ünnepi istentisztelet előzte meg, amelyet a dóm gyermekkarának éneke vezetett be. 01- tári szolgálat után Lizell theológiai tanár, az érseki káptalan prépostja hirdette az Igét. A második oltári szolgálat után felhangzott a hatalmas templomi vegyeskar ajkán a Te Deum. Megnyílt a sekrestye ajtaja. Feltűnt az avatási menet. A gyülekezet egyetlen mozdulattal emelkedett fel helyéről és ünnepélyes csendben fejezte ki tiszteletét a lassú léptekkel oltár elé vonuló püspöki menetnek. Elől, a menet élén Söderblom személyi titkára zöld miseingben a pásztorbotot vitte, amelyet már Ulfeson püspök is használt csaknem 500 évvel ezelőtt. Utána két lelkész következett. Egyik a III. Gustáv ajándékozta miseruhát, másik a püspöki föveget és az érseki aranykeresztet vitte. Kis távolságra maga a felavatandó érsek következett, Erling Eidem, komoly, ünnepélyes arccal, amelyet sápadttá fehérített a lelkére nehezedő roppant felelősségérzet. Fehér miseing volt rajta, derekán bibor övszalag. Az avató Bergquist püspök közel két méteres alakja követte biborszínü püspöki palástban, két oldatán Danell és Eklund püspök haladt. Utánuk teljes, püspöki díszben a többi svéd püspök, az upsalai káptalan tagjai, az upsalai kerület esperesei, Bexel indiai, Stören norvég, Ostenfeld dán, Gumme- rus finn püspök a canterbury-i érseket képviselő fulhami püspök és a német egyházat képviselő Mordhorst kiéli püspök következett. Valamennyi teljes papi díszben. Bergquist püspök és segédei az oltár elé mentek. Eidem érsek az oltárral szemben állt meg az oltárkorláton kívül. Két oldalán a többi püspökök sorakoztak fel félkörben. Halotti csendben kezdte meg Bergquist püspök felavató beszédét Máté 16, 13—18. alapján. Ezeket mondotta: „Ünnepélyes és áhitat teli ez az óra, amelyben Svédország újonnan kinevezett érseke az oltár elé lépett, hogy ősi szokás szerinti felavatást nyerjen magas hivatalába és átvegye annak jelvényeit. Ilyen órában a gondolat két irányba száll. Vissza a múltba és előre a jövőbe. Úgy érzem, hogy szavaim felverik a múlt időnek szunnyadó csendjét, szinte hallom az ősök bizonyságtevését népünk s egyházunk átélt sorsáról. Hányszor nyitotta meg kapuit e templom, hogy helyet adjon nagy, emlékezetes történeti jelentőségű eseményeknek. Lelkemre vetődik Svédország érsekeinek emléke. Hatalmas alakok hosszú sora. Különösen az evangélikus érsekek, Laurentius Petritől Nathan Söderblomig. Svédország egyházának története sűrített pillanatképpé zsugorodik öntudatom előtt s megmutatja, mit jelentett, milyen mérhetetlen sokat jelentett a keresztyén hit és kultúra népünk számára. Ezzel együtt előlép azonban a jövendő követelése is. Azt követeli tőlünk: úgy ápoljuk népünk keresztyén örökségét, hogv csorbíthatatlanul hagyhassuk rá jövendők nemzedékeire s legyen számunkra áldás és öröm, mint volt nekünk magunknak és őseinknek. Népünk legnagyobb kincse evangéliumi-lutheri hite és hitvallása. Ez minden más hatalomnál jobban felébresztette és fejlesztette hazánk szabadságát és lelki kifejlődését s örökkévalóság- szomjuhozó lelkek ebben találtak tiszta, hüs forrásra. A közönséges keresztyén anyaszent- egyháznak a svéd ev. egyház csak egy tagja. Külön hivatása van Istentől, az hogy keresztyén hitre és életre nevelje a mi népünket. Van azonban szélesebb körű feladata is. Világrészünk lutheránus ker.-ségének támasza volt a múltban. Az evangélikus hit hős védelmezője II. Gustav Adolf mindenki másnál jobban harcolt az evangélikus hitért és vallás- szabadságért. A keresztyén hitért többet küzdött, mint hazájáért. Hogy megállt az evangélikus kér—ség, abban nagy része van neki. Ezért fogják ünnepelni emlékét szerte e világon ebben az esztendőben, hősi halála 300 éves évfordulóján. Az utóbbi időben meg annak a mozgalomnak volt egyik fáklyavivöje egyházunk, amelynek célja, hogy ápolja a különféle vallásfelekezetek összetartozásának érzését. Vezető szelleme e mozgalomnak elhunyt püspökünk, Nathan Söderblom volt. Neve mellett nem mehetünk el hallgató ajakkal utódjának beiktatása napján. Svédország érseki székében alig ült valaha nálánál felkészültebb és sokoldalúbb személyiség. Azt a sok talentumot, amelyet Isten kegyelme juttatott neki, különleges hűséggel és gazdagsággal gyarapította. Lobogó lelkesedéssel fáradozott azon, hogy több lelket öntsön a gyülekezeti életbe, püspöki hatáskörében az ő kerületében, de az egész svéd egyház élete szempontjából is. Lelkét Krisztus lelke itatta át. Azért volt elnéző és türelmes. Különösképpen szívén viselte a különböző felekezetek együttműködésének ügyét, anélkül, hogy a megkülönböztető sajátságok eltüntetését szorgalmazta volna. Most új érsek áll itt előttünk. Tettre készen, hogy folytassa a munkát. Nagyrabecsült Testvér! Amikor most Svédország érseki hivatalát elfogadod, sokat követelő hivatást veszel át. Nagy feladatok várják tőled megoldásukat. Az élet egyetlen pillanatra sem áll meg. Az mindig új útra tér rá és új helyzetet teremt. Az egvház nem maradhat a fejlődés mögött. Ez nem azt jelenti, hogy váltogassa színét a változó kortörekvéseknek megfelelöleg. |e- lenti ellenben azt, hogy éber vigyázassál figyelje a kor törekvéseit s annak a kornak érthető nvelven hallassa az örök eszméket, amelyeket hirdetni hivatása. Ezekben és sok más tekintetben nagy követelmények terhét veszed magadra. De nyugalommal és bizakodással veheted át felelőségteli hivatalodat. Mindenfelől, hit és bizalom övez. Próbát állott férfit ösmerünk benned. Felkészültséged és jó akaratod mindnyájunk előtt ismeretes. Mégis, ami legnagyobb bizakodással tölt el bennünket veled szemben való várakozásunkban, beléd vetett reménységeinkben az az, hogv te mindenkor Istennél keresed az erőt és bölcseséget, amit fontos hivatásod követel. Isten gazdag áldása nyugodjék érseki ténykedéseiden és az egyházon, amelyet szolgálni fogsz. Ámen. A beszédet imádság követte. Majd az UDsalai kerület jegyzője felolvasta a király megbízó levelét, amely szerint Erling Eidemet nevezi ki érseknek. Ezután hallatszott Eidem érsek hangja először a szertartás folyamán. Mély meggyőződéssel hangzott el ajkáról az Apostoli Hitvallás. A szertartás szerint 5 kérdést intézett hozzá Bergquist püspök, amelyekre igennel felelt. A piisoökök és a többi asszistensek egy-egv bibliai igét intéztek hozzá. Amikor ennek vége volt, az avató püspök feladta rá a püspöki keresztet, a miseruhát, a püspöki föveget, kezébe adta a pásztorbotot. Az énekkar alig hallható pianisszimoban a Veni Sanctet kezdte énekelni. Az oltár körül álló püspökök és papok az érsek köré sereglettek, kezüket rátették s az avató püspök ünnepélyesen a Miatyánkot imádkozta. Megtörtént a hires kézrátétel, az apos- tolica successionis. Az ároni áldással áldotta meg Bergquist Svédország új érsekét: Erling Eidemet. Az avatási menet a gyülekezet sorfala közt vonult be a sekrestyébe, hasonló ünnepélyességgel, mint ahogyan az oltárhoz vonult. Délután 3 órakor díszebéd volt. Itt olvasták fel a világ különböző tájairól összefutó üdvözlő táviratokat. Felkö- szöntötték sokan. A magyar Ev. Egyetemes Egyház nevében Leffler Béla dr.,
