Harangszó, 1932

1932-06-05 / 23. szám

XXÍII. évfolyam. 1932 június 5. 23. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Lather* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é, mert sok hamis próféta jött ki a világba. 1. János 4, 1. A „Harangozó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fitlér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Cselekvő szeretet. I. János 3i8. „Fiacskáim, ne szó­val szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. M inden szeretet annyit ér, ameny- nyi áldozatos cselekedet szár­mazik belőle. A csak szavaló, be­szédben kimerülő, érzelgősségek­ben elvesző szeretet mit sem ér, a valódi szeretet mindig cselekvő sze­retet. .. Mit ér az olyan gép, amely­nek nem forognak a kerekei ? . . . Mit ér az ékes számlapú aranyóra, ha egyszer ez az óra nem jár? . . . Az órának járni kell, s az igazi, ke­resztyéni szeretetnek cselekedni kell! Jézus nyíltan megmondotta, hogy milyen tanítványokra számít ő ! Megmondotta, hogy néki olyan tanítványok kellenek, akik cseleke­detekkel bizonyítják be azt: mek­kora hit és mily erős szeretet él belül a szivükben !. . . Ám az is bi­zonyos, hogy azt megmutatni nem könnyű. Beszélni lehet, ez nem ke­rül semmibe, de a szeretetet gya­korolni, cselekedetekben megmu­tatni : ez áldozatot követel, ez ön­megtagadást követel. Ez azt jelenti, hogy a pénzünket nem pusztán ma­gunkra költhetjük el, hanem majd itt, majd ott kell vele segíteni má­sokon ... itt sebet kell gyógyítani, ott könnyet kell szárítani ... Ez azt jelenti, hogy nem ülhetünk mivel sem törődve, regényt olvasva a ka­rosszékünkben, mert fel kell keresni a szegénység és nyomorúság kuny­hóit,., ami pedig a mi ó-embe­rünknek egy cseppet sem tetszik. Ez azt jelenti, hogy magunkat meg kell tagadni, mint a diakonisszá­nak, aki elmegy a ragályos beteget ápolni... mint a misszionáriusnak, aki magát odaáldozza a pogányok- ért . . . De ha nehéz is a szeretetnek cse­lekedni, szenvedni, munkálkodni — mégis ez a cselekvő szeretet bizo­nyítja be a világnak azt, hogy a ke- resztyénség él, s ma is hatalom ezen a világon ! És ha egykor az Ur megkérdi majd : Mit cselekedte­tek ?.. . akkor egyedül ez a cse­lekvő szeretet felelhet! Oh, gyakorold másokon azt, amit az Ur cselekedett veled! Mit gondoltok, a mi teremtő Iste­nünk miért adott nekünk két fiilet és csak egy szájat? Bizonyára azért, hogy az ember mindig lega­lább is kétszer annyit hallgasson, mint amennyit beszél. Azonkívül a fület úgy alkotta meg, hogy az a hangok befogadására éjjel-nappal tárva-nyitva álljon. Kívül még két halló kagylóval is ellátta. A beszéd szervét: a nyelvet ellenben, a száj­üregben rejtette el, az ajkaknak hússövényével és a fogsornak csontsövényével zárta el. Ä bölcs Teremtő tehát ezzel is könnyebbé akarta tenni az ember számára, hogy hallgatáshoz szoktassa ma­gát, nyelvét, ezt a rakoncátlan kis jószágot pedig megzabolázza. Jómultkor egy lelkészválasztó közgyűlésen vettem részt, amelyet az esperes vezetett. A közgyűlés zöme szembehelyezkedett a presbi­térium véleményével s kitört a vi­har. Az emberek nem akartak hang­fogót tenni a szájokra; egyszerre többen akartak nagyhangon beszél­ni. Végül olyan kavarodás támadt (a templomban!!!), hogy az espe­res kénytelen volt berekeszteni a gyűlést. Jó volna, ha ilyenkor fel­nyílnék a Biblia és felolvasná vala­ki a 46. Zsoltár 11. v.-ét: „Csende­sedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!“ A családi perpatvarnak is na­gyon sokszor az a szülöoka, hogy „Ne legyen életemben Soha egy pillanat, Melyben elhagyna engem E nemes indulat. Ajándékozz meg engem a család tagjai nem tudnak elcsen­desedni és nem tudják meghallgat­ni egymást. Van olyan család, ahon­nan futni szeretne az ember, mert férj cs feleség, s mellettük a család többi tagjai, unos-untalan civakod­nak egymással, viszont némely csa­ládban szeretnénk örökké ott időz­ni, mert az Űr Jézus békessége ho­nol szívükben. „Légy késedelmes a szólásra!“ — erre int Isten Lelke az apostol által (Jakab 1, 19.); más szóval za­bolázd meg a nyelvedet! Tanuld meg a némaság művészetét, mert ez adott alkalommal többet mond, mint a legszebb ékesenszólás. (Gondolj az Űr Jézus méltóságtel­jes némaságára a főtanács előtt!) Óh, mennyi átok származott már az elhirtelenkedett beszédből! A hallgatásból ellenben nem szárma­zik baj (legfeljebb a „hallgatózás­ból). Azért háromszor megrágd, amit egyszer kiejtesz a szádon, mert az fertőzteti meg az embert, ami a száján kijön —, amint az Üdvözítő mondja. (Mt. 15, 11.) A karthauzi szerzetesek teljes némaságra kárhoztatják magukat. Isten azonban nem kívánja ezt, csupán annyit kíván tőlünk, hogy a nyelvünket, ezt a virgonc kis hús­darabot megfékezzük: „Ha valaki istentisztelőnek látszik közietek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az Jó szívvel jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán". Ámen. * Beszélni ezüst, hallgatni arany. Irta: Horeczky Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom