Harangszó, 1932
1932-01-17 / 3. szám
1932 január 17. HARANGSZÓ 19 így folytatódik tovább: ezen az úton csak a pokolban van megállás. 3. Senki sem él csak önmasának. Lesznek, akik életüket a tiedéről mintázzák le. Apák és anyák, akik csak küldik, de nem vezetik gyermekeiket a templomba, ugyan ne reméljék, hogy gyermekeik felnőtt korukban templomlátogatók lesznek. Dehogy! Éppen úgy tesznek majd, mint szüleik. Ha azt akarod, hogy a gyermeked hü maradjon a hitéhez, akkor is ha te szemedet már lehunytad, járj előtte életedben jó példával. 4 Megkonfirmálkodtál. Konfirmációi esküdben megígérted, hogy hű leszel a templomhoz, megbecsülöd az igét és a szentségeket. Amíg nyíltan vissza nem vonod azt, amit nyilvánosan Ígértei és ki nem jelented, hogy hitetlen vagy, a hivők közösségéből ki akarsz válni, hogy a konfirmáció rád nézve már semmit se jelent, mindaddig becsületbeli kötelességed megtartani azt a fogadalmat, amelyet apád, anyád és a gyülekezet előtt tettél ünnepélyesen az Istennek, hogy hű leszel hozzá. Az vagy-e? 5. Naoiaid elsuhannak. Ha 50 éves vagy, 2600 vasárnapod volt már. Ha 75 esztendeig őriz meg az Isten, már csak 1300-zal érsz meg többet. Ha múltad annyi vasárnapját eltékozoltad, miért nem becsülöd meg legalább a megma- radtakat? 6 Csak Isién iséje teheti igazán hasznossá az életünket. Sokan mondják, hogy ők templomba-járás nélkül is tudnak jámborul élni. Ámde az alsórendű állatvilágban is találunk nem egy jám- boféletiít. Isten képmása csak nem elégedhetik meg alacsony állati színvonallal?! Az ő életének a használni-akarás a gedre lesz. Olyan leszel mintha mézzel volnál bekenve. Rádtapad. Elizzel már meg van az egyesség. Irén megadja hozzá az engedélyt, már csak azért is, mert Eliznek férje szegényebb lesz. Amália meg nem számit. Éva pedig egyelőre nem okvetetlenkedik. — Meg lesz pajtás, meg lesz, — mondja Pál oly határozottsággal, mintha már minden, amire gondoltak, meg is történt volna. — Könnyen megy a dolog. Bedőlnek egykettőre. Irén gőgös, de ostoba. Látszik, hogy tízezer holdön aluli nemzetségből való. Feláldozom magam. Mindig más emberek ostobaságán kell jö'vőnket megalapoznunk. Irén belebolondult nevembe s ezt a helyzetet kikeli használnunk, mielőtt esetleg észre térne. Szükségben az ördög is legyet eszik. Gyere Bandi s megkérjük a két Somlai leány kezét. Nagyot nevetet Pál, hogy oly ügyességgel fogja megoldani az önfentartás nehéz kérdését. Bandi nem volt annyira romlott lelkű, mint barátja, Pál s kellemetlenül érintette ennek gunvolódó hangja, mellyel jövendőbelije családjáról beszélt. Ahhoz azonban nem volt már neki ereje, hogv más meggyőződésre birja s amennyiben hasznosnak látta az ügynek minél előbbi nyélbe ütését, szó nélkül megindult vele a kastély felé. Nagy szívélyességgel fogadták a két jó barátot. Kiültek a verandára s általános dolgokról kezdtek beszélni. Pál azonban azonnal a tervbe vett irányba koronája. Hogyan fogja megismerni az egyház szent törekvéseit, amellyel az emberiséget magasabb szintre akarja emelni, ha nem jár templomba? Honnan fog indítást nyerni a mások szolgálatára, ha az ige elől elzárja szívét. 7 Folytonosan növekszik a bűn. A börtönlakókriak több, mint fele alul van a 25. éven. Ott ülnének-e most ezek, ha gyermekkorukban szüleikkel együtt templom-látogatók lehettek volna? Napjaink minden nagy büntető jogászának az a véleménye, hogy amire ennek a világnak legnagyobb szüksége van, az az ősök hite és templom szeretető. 8 Ha elszakadtál az egyháztól, nem is várhatsz attól semmit. Tisztességes dolog az: elhanyagolni az egyházat, de azért elvárni, hogy az egyház észreve- gyen, erényeidet magasztalja, imádkozzék érted és szeretteidért, segítsen és vigasztaljon, ha keserű elhagvatottság- ban ülsz?! Igen, te tudod, hogy az egyház mindezt nem fogja megtagadni. De tisztességes dolog-e elvárni ezt? Nem az volna a következetes eljárás, hogy aki életében „megveti az Igét és annak hirdetését“, az ne is várjon az egyháztól se életében, se halálában semmit. 9. Mi van az üres padokkal? A lelkész meg fogja tenni kötelességével fogja végezni az istentiszteletet. De az üres templompad halott valami. Minden üres pad sértés az Isten és az ő napja ellen. Minden üres templompad olyan, mint egv fagyos jégtömb. Zendülhet az ének akármilyen szépen, hangozhatik az igehirdetés akármilyen meggyőzően, szállhat a hivő imádság bármily szárnyalón, az üres templompad halott és közömbös marad. Ültess bele egy férfit, egy asz- szonyt, vagy csak egy gyermeket és terelte a beszédet. Könnyedén átsiklott a birtok átadásán, mintha csak a világ legjobb üzletét csinálta volna vele, megmutatta a százezer pengőt. A pénz nagy hatást tett Irénre. Pál ezt észrevette s úgy gondolta, hogv itt az alkalom, hogy a dologra térjen. Hátra vetette fejét, nagyot sóhajtott s szinte önmagának mondta: — Most pedig meg kell válnom a vidéktől. Nincs már itt keresni valóm. Fáj Ugyan itt hagvni a tájat, hol felnövekedtem. de hát az embert nemcsak az érzelmek vezetik az életben. A pénz úrrá tesz másutt is. Közben figyelte a hatást. Irén lesütötte szemét s úpv látszott, hogy kellemetlenül érintik Pál búcsúszavai. Vono- gaíta vállát, mintha szeretett volna szólni, de nem mert. Pál fokozni akarta a hatást s folytatta szinészkedését: — Nem tudom még, hol fogok letelepedni? Különben nagv a világ. Külföldre vágyom s valószínű eszerint fogok cselekedni. Legalább hamarabb megszakadnak a kötelékek, melyek ide fűznek. Mennél távolabb van az ember, annál könnyebben feleit. Különben is mindenütt otthon érzem magam. A külföld magas köreiben meg van az összeköttetésem s így a legjobb lesz. ha kimegyek. Talán Franciaországba, Párizsba vagy ahol legjobban fogom magam érezni. Elhallgatott. Tudta, hogy választ kan, melv közelebb viszi beszédjét rejtett céljához. Irén kezét tördelte s látegyszerre mennyire más lesz! Mi van a helyeddel ott a templomban? 10. A templomlátogatás hazafias kötelesség. Tartozol ezzel a hazádnak. „Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek“. A világ sok bűne égre kiált. A gonoszság hatalmával szemben tehetetlen minden emberi törvény, ha támaszt nem ad néki az a tudat, hogy a törvény Istentől származik az ember irányítására. Mi lesz a hazánkból olyanok kezén, akik közönvükben az egyházzal mitsem törődnek? Akiknek számára többet ér egy vasárnapi horgász-kirándulás, mint a templombamenés? Akik elnyomva lelkiismeretüket, inkább mennek a bűnös szórakozás, mint az Isten imádása helyére? Ha valóban szereted hazádat és meg akarod őrizni gyerekeid számára is, akkor szenteld meg a vasárnapot. 11. Az egyháznak szüksége van rád. Nemcsak pénzbeli segítségedről van itt szó. Mindenek felett rád magadra van szükség. Krisztus azt mondotta: „Élményén tegyetek tanítványokká minden népeket!“ A leghatalmasabb parancs, amit valaha adtak. Átfog tért és időt. Az egész világra és minden időkre vonatkozik. 682.000.000 keresztyén él a földön és 1.167.100.000 nemkeresztyén. Micsoda fpladat vár még az egyházra s benne terád?! 12. Neked is szükséged van az egyházra. Egy öreg keresztvén szokta mondani a vasárnapi istentisztelet után: „Milyen másnak látok most mindent, mint istentisztelet előtt. Mi is lenne velem a templomom nélkül?" Mikor reszkető lába megindult lassan a templom felé, a szíve tele volt fájdalommal, sok keserű, súlyos gonddal, de templomból szott rajta, hogy valamiképpen meg akarná változtatni Horvai úr elhatározását. Pálnak a magasrangú külföldiekkel való ismeretsége az elevenen érintette Irén hiúságát. Mily felemelő s előkelő volna Pál révén azok közé tartozni. E gondolat megvakította a hiú, öntelt leányt s szólásra kényszeritette. —- S olv könnyen hagyná itt Horvai úr szülőföldjét? Nem akarom elhinni, hogv ne kötnék erősebben ide a gyermekkora boldog emlékei. Horvai láthatóan elérzékenyedett, még szemét is törölte, mintha könnyezne. Irén szívét melegség öntötte el. Pál egyszerre mélabuba esett. Végig simi- tntfa homlokát s nagy sóhajtozások között válaszolt: — Az Istenre kérem, Irénke, ne élessze fájdalmamat, mit magamba szeretnék folytani, hogy ne lásson gyenge gyereknek, kit elvisznek szülei mellől. De mondja, mit tegyek? Foglalkozás után is kell néznem. — Itt nagyot nvelt s Bandi majd elnevette magát. — Van ""van százezer pengőm, de ez nem elég ahhoz, hogv rangomhoz méltóan éltek s így természetes érzéseimet fel kell áldoznom a ’ . nyér érdekében. Külföldön fényes pozíció vár rám s hiszem, hogy még szüleim is megbocsátanak sírjukban, ha így cselekszem. (Folytatjuk) Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t!
