Harangszó, 1932
1932-05-29 / 22. szám
XXIII. évfolyam. 1932 május 29. 22. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szővetsóg. Az OrHzágoR Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsekkszámla: 30 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja as ő barátaiért. János 15, 13. A ..Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR * II , Petőfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fiílér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Légy áldás. János ev. 7as. Jézus pedig mondta: „Ak ihisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből“. I gen! Valóban így van! A keresztyén anyaszentegyház megalakulása óta az igazán hívők leikéből élő víznek folyamai áradnak ki áldásul az egész világra ... De hát a jelenben, a mi hitünknek van-e ilyen szent áramlása? Vagy talán mi még azt sem tudjuk, hogy mi, akiket az Ur örök kegyelmével és más sok lelki ajándékaival meggazdagított — miért is élünk ezen a világon? .. . Nem tudjuk, hogy nekünk mások számára áldásnak kell lenni? A mi földi életünknek ennél drágább, jelentősebb értelme s célja — nincs! Isten tehát tőlünk is azt várja, hogy belsőnkből élő víznek a folyamai áradjanak ki a világra, az emberekre. Ilyen szent forrásokra, lelki záporokra van szükség, mert nézzétek csak mennyi szegény szomjas lélek barangol a világ pusztaságain ! Nekünk kell ezeket felüdíteni, nekünk, akik megtértünk a mi Urunkhoz a Jézus Krisztushoz, nekünk kell a szomjas lelkeket megtérésre segíteni! Mi részesültünk az Isten szeretetében — nem kell-e hát másokat szeretnünk?!... A megáldottaknak áldásnak kell lenni — a megmentettek segítsenek másokat megmenteni! Aki ivott az üdvösség forrásából, vezessen oda másokat is. Így áradjanak ki a mi belsőnkből is élő víznek folyamai! Jézusnak egy öröme van csak: másokat gyógyítani, másokat csendesíteni, vigasztalni, megvidámítani és megáldani. Ez legyen a mi örömünk is: gyógyítsuk a sebeket, enyhítsük a fájdalmakat, vigasztaljuk a szomorkodókat, örvendeztessük meg, áldjuk meg, s tegyük a Jézus barátaivá embertársainkat! „Megáldalak téged — és néked áldásnak kell lenned!“ — ezt mondja az Ur . . . Jövel Szentlélek Úristen! tégy minket a Jézus híveivé, hogy mi viszont: élő vizek forrásaivá lehessünk 1 Ravasz László püspök mondja el egyik könyvében : „A világháború kb. 9 millió fiatal életébe került. Gondold el, hogy ez a halottsereg csendes, temetési menetben végig megy ablakod előtt. Négyes sorokban, véresen, szomorúan mennek egy távolból hangzó, szivettépő, halotti induló ütemeire. Te már egy órája nézed s még alig 16 ezer ember ment el előtted. Késő estig nézed, még csak 160 ezer ember ment el. Elmégy, lefekszel, reggelig vonul a menet, 384 ezer halott ment el még csak. Dolgod után látsz, napot nap után őrölsz le, a halottak még mindig mennek. A hatodik hét vége felé ritkul a menet, már csak elvétve jön egy-egy, de te megőszülve roskadozol s félőrülten bámulsz ki az ablakon, már nem veszed észre, mire elfogyott. Ha minden halottat csak két ember gyászol, fekete fátyollal át lehetne kötni Európát Londontól Budapestig. Ha pedig minden sebesült véres kötését egybevarrnák, e szeny- nyes szalagot át lehetne huzni Madridtól Tokióig.“ Mint az éles kés, úgy vág a szivünkbe a valóság, ha ezeket a számokat magunkra alkalmazzuk. Az a halott hadsereg, amelyet magyar testvéreink alkotnak, egy tizenharmad része a világháború összes halottainak, egy tizenegyed része csonka Magyarország és közel háromnegyed rész Budapest összes „Akiben szilárd hit él, Kiben munkás a szeretet, Aki bízik és remél, Áhítván egy jobb életet: Az fut Jézus nyomdokán Mennyei szent cél után“. Amen. * lakosságának. Ha sorsunk még egy ilyen áldozatot követelne tőlünk, valósággal meg kellene tizedelni magunkat. Három teljes nap és három teljes éjjel kellene, mig négyes sorokba elvonulna előttünk halott véreink ármádiája. Ezek a számok igy, a maguk ridegségében is megdöbbentenek. Hátha meggondoljuk, hogy akik ezt a számot kiteszik, mind fiatalok, erősek, egészségesek voltak. Sokat közülük alig érintett a tavasz csókja, sokan csak éppenhogy beléptek a nyárba. Erőtől duzzadt az izmuk, álmoktól, vágyaktól, tervektől, reményektől volt terhes a lelkűk. Nem gondolhattak még az őszre, hiszen érezték, hogy reájuk még munka vár, nekik még adós valamivel az élet, feléjük még a jövendő integet, ők nem a halálé, hanem az életé. Még sötétebbé teszi ezt a számot, ha tudjuk, hogy annak a hétszázezer magyar katonának szivéhez legalább is másfél millió szív volt hozzákötözve elszakíthatatlan kötelékekkel. És mikor egyet-egyet eltalált a gyilkos golyó, mind vele sírtak, vele véreztek. Itt egy fiatal honvéd fekszik sápadtan, holtan. Talán két öreg embernek volt a szemefénye, dédelgetett, őrizgetett drága kincse, öregségük egyetlen reménysége, akinek, ha megérkezik a halálhíre, soha be nem gyógyuló sebet vág két öreg szivén. Itt egy Gondolatok hősök vasárnapján. Irta: vitéz Balogh Ernő.
