Harangszó, 1932
1932-05-22 / 21. szám
XXIII. évfolyam. 1932 május 22. 21. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetneg hi ratal oh lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 30 526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HARANGSZÚ Mindenre van erőin a Krisztusban, aki engem megerősít. Filippi 4, 13. A ,.Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR U., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 6o fillér. Szent tűz. Lukács ev. 1249. „Azért jöttem, liogy a világra tüzet bocsássák és mit akartok, ha az immár meggerjedett.“ I sten végrehajtotta örök üdvtervét. A Krisztus vére kiontatott ... a tűz ég ... a sziporkák szállanak a világra ... a lángok világítva lobognak a világ végéig! . . . Ismeritek ezt a szent tüzet, amelyet az Isten báránya gyújtott meg? Miféle magas lobogásű tűz ez ? . . . Nevezhetjük a Szentlélek pünkösdi tüzének, nevezhetjük a Krisztus áldozati haláláról szóló evangéliomnak, nevezhetjük az Isten értünk égő szerelmének, amellyel úgy szerette a világot. . . Ez a tűz az első pünkösdkor fellobogott, láthatóan égni, melegíteni, tisztítani kezdett . . . meggerjedt s nem alszik ki többé! Külső erőszak, emberi csalárdság hiába próbálja oltogatni, az Isten szerelmének tüze lobog a világban. Ennek a tűznek hacsak egy sziporkája hull is rá szivünkre — lángot fog, átforrósodik az a szív: hitben, szeretetben odakapcsolódik megváltó Urához, Jézusához ! íme, ezt a szent tűzet, ilyen tűzet bocsátott Krisztus a világra. A tűz ma is ég: az evangéliom pré- dikáltatik . . . fénnyel szórja be földi emberek útját. . . sziveket tisztít bűntől, salaktól — a Jézus vérével .. . üdvösségre vezet megtérő bűnösöket . . . amíg csak élünk, a kegyelmi időben előttünk világol hívogató fénye ! A tűz lángja világosságot szór minden irányba . . . íme a Krisztus tüze, az evangéliom is világol mind az öt földrész tájékai felé, aki akarja megláthatja . . . halott, hideg szívek felmelegedhetnek nála ma is — az Isten szerelmétől ... A szeretet hív, utánad kiált: Jöjj, te szegény didergő, botorkáló, hideg lélek: melegedj fel, világosodjál meg ! Krisztus szent tűzet gyújtott, evangélio- mot hozott a te számodra is! Kegyelmes Atyánk! segíts bennünket, hogy legyünk a te néped. Terelgess bennünket s egykor üdvözíts bennünket! ... Nagy lakomát szerze Belsazár király, Babilónia dúsgazdag, hatalmas, de dölyfös fejedelme az ő ezer főemberének. A nagy dáridó közben Belsazár elsápad, szeme a fehér, meszelt falra mered, ahol egy gazdátlan, élő, szabad kézfejet lát, amint a falra írja a rejtelmes szavakat: „mene, tekel, ufarszin“. Rögtön összecsődítette minden tudósát, bölcs emberét, hogy megtudja tőlük a rejtett mondás értelmét . . . Egy akadt csak, a zsidó Dániel próféta, aki megmondotta a rejtelmes írás értelmét. Megmondta bátran. Azért volt próféta ! A szeme közé vágta Nebukodonozor király fiának, a dölyfös Belsazárnak, az Isten szent edényei meggyalázójának, a pogány bálványokkal barátkozó nagy úrnak, hogy vége a földi dicsőségnek! Megkondul a történelem harangja és akkor lesújt a végzet reá, akár Belsazár ő, akár nem . . . Mene, tekel, ufarszin . . . „Számadást tartott veled az Isten, megmérettél, de kevésnek találtattál, felbomló országodban vége a dicsőségednek“. Ez volt a titkos, érthetetlen írás értelme. Mintha földrengés rázta volna meg Belsazár királyi trónusát, amelynek a szilárdságára pedig a töméntelen, vitéz katonája vigyázott nagy birodalmában. Megingott alatta a dicsőség trónusa, melyet szilárdnak hitt s másnap már nem volt király, hanem viaszsárga arcú, csendes halott. „A tűz meggerjedt, nem alszik ki többé, Napként világit s melegít örökké; Szeretet lángja ég szelíden, áldón Egész világon. • Fel Krisztus népe, fel buzgó imára, Egekig csapjon az öröm, a hála, Légyen Istennek, kit imád a föld s ég, Örök dicsőség!‘ Ámen. * Tanúlságos, régi történet ez kedves olvasó 1 A számadás megrázó komolysága és ereje árad belőle és kap a lelkűnkbe. Az Isten megméri az emberi lelket 1 Megméri, hogy mekkora a súlya ? És tudod, mi az a lélek- súly ? Az ei kölest érték. . . A tisztaság ... A hűség ... A jóság . . . A becsület ... És mi az a mázsa, amellyel az Isten megméri a lelket? Nem olyan mázsa, mint a vámőrlő malomé, vagy a hamis kalmáré. Az Isten mértéke, mérlege az emberi lélek eszményképe: a Krisztus Urunk lelke. Ő hozzá fog mérni minket az Isten, Krisztus Urunk folyton előttünk ragyogó tökéletes leikéhez, mert a mi lelkűnknek az az élethivatása, hogy hozzá hasonló legyen minden tekintetben, hűségben és az Istennek való engedelmességben, az Isten akaratát minden körülmények közt végrehajtó állhatatosságban, önfeláldozó, alázatos szeretetben, lelki méltóságban, emberi tekintetektől való függetlenségben, a bűn halálos gyűlöletében és az Ő teljes lelki nagyságában. A lélekmázsálás úgy történik, hogy a lelked képét a Krisztus Urunk képe mellé teszi az Úristen és egybeveti a kettőt, hogy a te lelked mennyire hasonlít a Krisztus Urunk leikéhez ? Minél inkább hasonlítasz Hozzá, annál „súlyosabb“, annál értékesebb a lelked és minél inkább nem hasonlítasz Hozzá, annál Mene íekel ufarszin. Irta: Pass László.
