Harangszó, 1932
1932-05-15 / 20. szám
162 HARANGSZÓ 1932 május 15. el kérdés nélkül a másik fiút sem, aki egy jóforgalmú pékműhelynek volt a nagyreményű alkalmazottja. — Miska! Most te következel: ide figyelj! Nehogy valami ostobaságot mondj!... Reggel elviszel a hátaskosaradba 50 zsemlyét, kiadsz belőle 45-öt; mennyi marad még? Miska tűnődik; izeg, mozog a helyén, hol a tanítóra, hol meg a vendégre néz, jó 5 perc múlva végre szép szerényen felemelkedik a helyéről s szinte suttogva így szól: — Tanító úr. kérem, reggel mindig a másik inas hordja ki a zsemlyét, mert a gazdám azt hiszi, hogy az valamivel jobban számol nálamnál. A tanfelügyelő úr egészen megnyugodva távozott. * * * Püspöklátogatás után a főpásztor külön is elismerését fejezi ki a lelkésznek a látottak felett: — Nagytiszteletű úr! örülök a példás rendnek, amit gyülekezetében tapasztaltam! Igazán katonás rendben folyt le minden! — Nem csoda. Főtisztelendő úram; a felügyelőnk ezredes, magam százados volnék, a gondnokunk főhadnagy, a tanító hadnagy. Még az egyházfi is őrmester volt. Közli: Orbán Károly. OLVASSUK A BIBLIÁT. Énekléssel örvendezzünk. (A Kér. Szövetségek Útmutatója nyomán.) Május 16. Énekeljetek az Urnák vidáman. 92. zsoltár. Az éneklés az örvendező ember lelkének szinte önkéntelen kitörése. Nem közömbös azonban, hogy mit énekelünk. A mi nyelvünk az éneklés alatt vallásos dalt ért. Ne engedjük ezt a kifejezést más dalokra elhasználni. A tiszta zene Istent magasztalja. A legszebb és legmaradandóbb zenei művek Istent dicsőítik. Sokan úgy vélekednek, hogy az ének csak a kesergő, bánatos lelkeknek való és az örvendező embert csak nóták ragadhatják el. ló volna meggyőznünk a mi szép énekeinkkel az ilyeneket, hogy a vallás az örömtől áradozó léleknek is tud éneket és ezáltal tiszta, nemes, Istent magasztaló érzelmeket adni. A zsoltáríró örömében mondott éneket. Május 17. Nagy királyunk az Ur. 95. zsoltár. Az Isten fensége sok vallásos érzést ébresztett már. Erről a nagyságról beszélni alig lehet, mert ezt ajak szavakban kifejezni nem képes. Berzsenyi, a költő mondja Istenről: „Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet“. Amit a szavak kifejezni nem bírnak, megközelítik azt a hangok, mikor ki akarják fejezni az Isten dicsőségét s felemelik a mennyei magasságokba az érzelmekből táplálkozó átnemesedett hangulatunkat. Énekeljünk hát az Úrról az Urnák, a mi lelkünk nemesítésére. Május 18. Nagyok az Urnák tettei. 111. zsoltár. Ez az Istent magasztaló ének mennyire át van szőve mélységes vallási igazságokkal és tiszta erkölcsi fogalmakkal. Isten a bölcseség kezdete; cselekedetei hűség és igazság. A vallásos ének nemcsak egy érzelem kifejezése, hanem sokkal több annál: örökkévaló igazságokat mond és belevési ezeket a lelkűnkbe. Gondoljunk azokra a könnyűtartalmú, lelki ürességet mutató dalokra, amelyeket sokszor hallhatunk, amelyekben nincs igazság, nincs tisztaság. Milyen silányak ezek az Istent dicsőítő hal- leluják mellett! Május 19. Isten kegyelme és jósága örökké megmarad. Zsoltár 100; 106:1—5. Olyan gazdag az Isten jósága, kegyelme, hogy kifogyhatatlan anyagot ad nekünk. Ha mindnyájan, mindig arról zengenénk éneket, akkor sem tudnánk kimeríteni, sőt még jobban látnánk annak mérhetetlen, ki nem fejezhető gazdagságát. Bizony, ha ezer nyelvem volna, akkor sem bírnám csak megközelítőleg is kifejezni, mily nagy is az' Úr kegyelmessége. Áldom a szeretet örök hatalmát! Május 20. Isten lehajlik az alacsonyhoz- 133. zsoltár. Az a hatalmas Isten, akinek nagyságát a bölcsnek a tudása fel nem éri, akinek szemöldökének intése — a költő szerint — ronthat, teremthet száz világot, nincs elérhetetlen messzeségben felettem, mert magát megalázva, lehajol hozzám. Éppen ez az én nagyságomnak az alapja, hogy Isten letekint hozzám, cselekszik értem, áldozatot hoz értem. Meg tudom-e becsülni a dicsőséges Isten lehajló alázatát? Május 21. Isten örömre fordítja a bánatot. 30. zsoltár. Nem vagyok közömbös Isten előtt. Nincs tőlem elérhetetlen messzeségben. Meghallgatja kiáltásomat. Lehajlik a kereszthordozóhoz és könnyít a terhén; eloszlatja a rettegőnek a félelmét. irgalmaz a bűnös embernek. Érzem az Isten szeretetét. Drága vagyok neki, szeret engem. Oh, hát hogyne dicsérném az Istent zengedező énekkel? Május 22. Isten gondoskodik a teremtményeiről. 145. zsoltár. Milyen közel van hozzám az Isten. Szinte lehelli ez a zsoltár az Isten közelségét. Gondoskodó szemei tekintenek felém, áldó kezének az érintését érzem. Megőriz, ha szeretem öt. Milyen könnyen pazarolja az ember a szeretetét ott, ahol nem kellene s milyen fukar ott, ahol pazarolnia kellene. Isten szeretetet kér tőled, amit túlságosan megérdemelt már tőled ott a Golgotán s most sem kéri ingyen; sokat, túlságosan sokat ad érte: niég a kívánságodat is elfogadja és teljesíti. Szeresd az Urat, legyen örömöd az ő szeretete és az ő szeretése. Marcsek János. Légy jó!* Amíg egy tenyérnyi kék ég az enyém, Amig egy szál virág mosolyog felém, Amíg a napnak egy sugara hull rám S esténként elringat lágy álom-hullám, Amig a szivemben dalol az élet S imádság szárnyán visz Hozzád a lélek, Amig jóságod virraszt felettem, Bűntől a lelkem amig visszaretten S végtelenséged szomjazza vágyam: Gazdagabb nem lehet senki se nálam. _______ Dér Sándor. * A minap elhunyt ifjú hagyatékából. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! HETI KRÓNIKA. Lord Rothermere két revíziós szobra, amelyek egyikét Budapestnek másikát Debrecennek adományozta, hamarosan megérkezik. — Békásmegyeren honfoglaláskorabeli leletekre bukkantak. — Budapesten az egyik utcai telefonfülkében bombát robbantottak fel. — Hankó Elemér ny. miniszteri tanácsos, aki Dréhr Imre bűnügyének koronatanúja volt, hirtelen meghalt. — Olaszország újra követeli a revíziót. — Németországban ismét szigorítják a valutarendeletet. — Doumer, francia köztársasági elnököt egy Gorgulov nevű orosz orvos agyonlőtte. — MacDonald, angol miniszterelnökön újra szemoperációt hajtanak végre. -— Az angol rendőrök sisakjában rádiófelvevő készüléket helyeznek el. — Afrika déli részén egy hetven mérföld széles sáskafelhő vonul végig. A sáskákat repülőgépekről mérges gázokkal igyekeznek irtani. KARCOLATOK. A Lélek munkája. Annak az érintkezésnek a révén, amelybe Belgium a háború alatt katonái révén a protestáns országokkal jutott, az egész országban nagy vallási megújhodás keletkezett. Az antverpeni fla- mand methodista egyház nemrégiben közszemlére helyezte ki egyik könyvkereskedésének a kirakatába Tyndale Vilmos, nagy angol tudós, a mai angol Biblia fordítójának Biblia - reprodukcióját. Ennek hatása alatt rövid idő alatt igen nagy mennyiségű Biblia kelt el. Ez annál csodálatosabb, mert hiszen éppen Belgium volt az az ország, ahol Tyndale Vilmost hitszegő módon elfogták és bebörtönözték, 1536 aug. 6.-án pedig Vin or de belga városban a hitéért, mint eretneket megégették. Ma 400 év múlva Isten igazságot szolgáltatott a nagy hithősnek s hisszük, hogy ugyan Ő egyre közelebb viszi a teljesedéshez Tyndale vágyát, hogy „minden szántöfiunak legyen Bibliája“. „A szél fű ahova akar ..." •f1’ Egy lelkésztestvérünk mesélte el a következő kis történetet. A napokban meglátogatta őt egy filiabeli hive. Beszélgetés közben reá terelődik a beszéd a vasárnapra és a templombaj órásra. Erre azt mondja az illető: — Hát bizony ne vegye tisztelendő úram rossz néven, de én már évek óta nem igen járhatok
