Harangszó, 1932
1932-05-15 / 20. szám
HARANGSZÓ 1932 május 1S. el vasárnaponként a templomba, mert annyira meggyenült a hallásom, hogy a prédikációból semmit sem értek. 'De azért nékem is van vasárnapom, mert a gyermekeim minden vasárnap magukkal hozzák a templomból jövet a Harang- szót ás ennek olvasgatása minden vasárnap délutánomat ünnepnappá teszi. — „JI szél fű, ahova akar. . .“ Szentlélek-Isten munkálkodj közöttünk ! HARANGSZÓ. Pünkösd vasárnapja. János 14, 23-31. Hatalmas Istenünk! Vigasztalást ígértél s íme nekünk csak könnyeink vannak. Békességet ígértél s ime nyugtalan a szivünk. Szent Fiad által pünkösdi Szentlelket ígértél s ime hiányzik közülünk a létek. Urunk!, láttasd meg velünk, hogy nem a Te ígéreted volt igaztalan, hanem mi voltunk bűnösek s elhessegettük a pünkösdi Lélek szelíd galambját. Bünbánatunk porába letérdelünk Eléd s várjuk új pünkösd tisztító lángjait. Jöjj bűnöket égető pünkösdi tűz, hogy jöhessen a pünkösdi vigasztalás és pünkösdi béke! Ámen. Olvasóinknak, munkatársainknak a Szentlélek-Istentől gazdagon megáldott pünkösdi ünnepeket kívánunk. Dókus Ernő, a tiszáninneni ref. egyházkerület főgondnoka, egyben az egyetemes ref. konvent elnöke, aggkorára való hivatkozással egyházi tisztségeiről lemondott. Hosszú időn keresztül szolgálta egyházát. Áldja meg érte az egyház ura. Nyugalomba vonulás. Bereczky Sándor, a budapest-fasori ev. gimnázium vallástanára május l.-ével nyugalomba vonult. 48 évi hűséges valástanári munkájával nemzedékeket nevelt ev. egyházunk számára. Az ő emberi tanító szavánál is tovább jutottak könyvei: a középiskolák minden osztályának ev. tanulói az ő könyvéből tanulta ismerni és szeretni ev. egyházunkat. Nyugalombavonulása alkalmával tisztelői megható ünnepséggel búcsúztatták. A jó Isten kegyelme nyugodjék meg nyugalma évein. Lelkészbeiktatás. Folyó hó 8.-án iktatta be Molitórisz János, kemenesaljai esperes a celldömölki gyülekezet újonnan választott lelkészét, Bácsi Sándor, volt győri vallástanárt. A gyülekezet külsőségeiben is megható, boldog szeretettel fogadta ifjú pásztorát. Hatalmas tömegben vonultak ki a hivek már az állomásra, hogy felügyelőjükkel, koltai Vidos Dániellel élükön a családjával Győr felől érkező lelkészt üdvözölhessék és impozáns kocsisoron a szép paróchiá- hoz kisérhessék. Az iktatási ünnepély 9 óra után kezdődött. Volt abban valami megrázó szépség, mikor a nagy templom széles vidékről összegyűlt nagy hivő serege ajakán rázendiilt az ének: Te vagy reményem sziklaszála... Az es- peresi iktatóbeszédben szívet találó komolysággal hangzott Isten igéje: ami pedig a sáfárokban megkivántatik, az, hogy mindegyik hívnek találtassák. Az új lelkész beszéde bizonyságtevés és programmadás volt együtt: sötéthullámú, lélekgyilkos világban állani a gáton s megférni az Ige harsonáját: emberek, ébredjetek, vigyázzatok, a lelket megoltani ne engedjétek. Istentisztelet után díszközgyűlés volt s ide elhozta áldást- kivánó köszöntő szavát az egyházközség, az egyházmegye, tantestület, nő- egylet, ifjúsági egyesület, győri gyülekezet és lelkészi kar, a Harangszó, ref. és róm. kath. egyházközség, neolog és orthodox hitközösség, győri fiú- és leánydiákszövetség, győri C. E. ifjúsági bibliakör, a politikai község, a járás, állomásfőnökség, ipartestület, kereskedők egyesülete. Mindegyik szívhez szólt s mindegyikre szívből jött az ifjú lelkész megkapó külön-külön válasza. Isten iránti hálával, kedves szeretetközösség- ben elköltött közös ebéd fejezte be a szépünnepet. Tegye Isten ezt a napot áldott kezdetévé néki gyümölcsöző munkás éveknek, amelyek alatt tovább érik ős Nemesdömölkön az ő örök aratása! Evang. lelkész doktorrá avatása. Kárpáti János szepesolaszi ev. lelkész bölcsészeti doktorátust tett a budapesti egyetemen. Értekezésének tárgya: „Az erkölcsi megismerés határa“. Máj. 7.-én avatták doktorrá. Az avatáson jelen volt dr. Szlávik Mátyás ny. theol. akad. dékán is, akinek az új doktor Eperjesen tanítványa volt. Áthelyezések. D. Kapi Béla püspök a megüresedett győri önálló hitoktatói állásra Havasi Dezső, volt pápai hitoktatót, a pápai hitoktatói állásra pedig Bárány László, volt kőszegi segédlelkészt nevezte ki. Bojsza Jánost Tolnanémediből Kőszegre helyezte segédlelkésznek. Csaby József, volt celldömölki s. lelkészt pedig Dunafödvárra rendelte adminisztrátornak. Mátyásföld. A Protestáns Egyesület ünnepséget rendezett, amelyen D. Kovács Sándor, a soproni evangélikus hit- tudományi kar egyháztörténeti professzora, előadásában a többi között sorravette azokat az esteket, amikor csupán a legszorosabb katholikus-pro- testáns összefogással lehetett templomokat építeni. A történelmi adatok egész sorával illusztrálta, milyen volt a gyakorlatban a két nagy történelmi egyház- közösség együttműködése. így Kecskeméten, a törökvilág idején, amikor még csak egy temploma volt a városnak, ebben az egy templomban felváltva tartották az istentiszteletet katholikusok és protestánsok. Révay Kata Szidónia, a XVII. század végének egyik legnagyobb főúri asszonya, Zrínyi Miklóst, a katho- likus főurat bízta meg végrendeletének foganatosításával; Széchy Tamás, a hatalmas protestáns főúr is, két protestáns hittestvére mellett, katholikus püspökökre bizta végakaratát; II. Rákóczi Ferenc, „az ideális egyházpolitikus, aki páratlanul hűséges katholikus ember létére libertásaira az egymást támogató magyarok szövetségének szimbólumát vésette“; a budapesti deáktéri evangélikus templom építésekor a váci katholikus püspök nyolcezer téglát adott. Lehetetlen — folytatta a professzor —, hogy ez a kölcsönös egymás iránti szeretet kihalt volna, hiszen a magyar faj ősi vonása, hogy távol van minden gyűlölködéstől, vallásáért senkit sem bánt, — derűs szólás, hogy „minden vallás jó, egyetlen rossz vallás van, — a kárvallás“. Az estén Blanitzky Pál evangélikus főesperes mondott megnyitót, Erdössy Rózsi pompás énekszámokkal, Förster Ferenc zeneakadémiai professzor, Paul Tibor és Pollák Géza Beethoven-trióval, Korom- zay Dénes brilliáns hegedüjátékkal, ifj. Szőke Sándor verseivel működött közre, dr. Szegedy Lajos ny. kúriai biró pedig zárószavaiban utalt újból a keresztyén egyházak kooperációjának szükségességére. Zalaegerszeg. Az evang. és ref. ifjúság derekas előkészület után április 3.-án és 4.-én előadta Schönherr: „Hit és szülőföld“ c. drámáját. Az előadás legalább is tárgyánál fogva kiemelkedik a szokásos műkedvelői előadások sorából. Schönherr drámája tulajdonképpen egy színpadra vitt megrázó erejű prédikáció a protestáns hithűségről és állhatatosságról. A küzdelmes múlt egy ragyogó részletét eleveníti meg a szemünk előtt a darab és szívet megindító módon elmondja, hogy éltek, voltak olyan evangélikusok is, akik elhagyták, ha kellett,az édes szülőföldet, az ősi házat, a gyermeket, a hitvest, elhagytak mindent, de a hitüket megtartották. Ez pedig — bármily hihetetlenül hangzik is a mai reverzálisos világban — nem mese, hanem valóságos történet. Bárki olvashat róla részletesen is az 1932. évi Luther Naptár 137. lapján: Ziermann Lajos: „A salzburgi protestánsok elüzetésének 200 éves emlékünnepre“ címen. Erről szól Schönherr drámája is. Brenn Zoltán és Schermann Gyula vezetésével hónapokon át tanult, készült, próbált ifjúságunk hűséges kitartással — azután a húsvét utáni vasárnapon és hétfőn felejthetetlen napokat szerzett gyülekezetünknek. Olyan megindult hallgatóságot csak nagy ritkán lehet látni, mint amilyen a mi gyülekezetünk volt akkor, amikor lepergett szeme előtt dicső múltúnknak egyik legszebb darabja... Napokon át a látottakon és hallottakon töprengtek a hivek, sőt hisszük, hogy többeket egész életükön át kisérni fog Schönherr drámája, a „Hit és szülőföld". Az egyes szerepeket a következők vállalták: Lacher Rózsi, Ekhamp Ilonka, Zsallár Irma, Heiszter Irén, Heiszter Gizi, Nehiba Sándor, Schmidt János, Varga Menyhért, Pap Sándor, Horváth László, Proszics István, Püski Imre, Tolvaj Károly, Horváth Kálmán, Torkos László, Verrasztó Lajos és Boronics Mátyás. Sok munkát, tanulást, időt kívánó szolgálatukért itt is hálás köszönetét mondunk nekik. Reménységünk pedig az, hogy az ö életükön is nyomot fog hagyni az előadott darab és hithűségükkel valóságos szereplői lesznek a nehéz jelenben megújult dicsőséges múltúnknak. — Azzal végzem, amivel az első felvonás zárul. Rótt Kristóf mondja: „Az én derekam kemény és az én Istenem megsegít terhemmel!“ N. M. Pápa. Szépen sikerült vallásos estet rendezett az evangélikus diákok Luther Szövetsége május 1.-én a templomban, amelyet ez alkalommal nagyszámú közönség töltött meg. A Református Nőnevelő • Intézet kitünű énekkara Verdi: „Szárnyat olts fel,..“ majd Sik-Kudela Babilonnak vizei mellett című darabjait
