Harangszó, 1932
1932-05-15 / 20. szám
1932 május 15. HARANGSZÓ 161 Az ember kezén minden megromlik. A legenda szerint Isten egyszer elvonultatta trónusa előtt a világ nagyjait. Megkérdezte először Mózesi: — Mit adtál a te népednek ? — Törvényt. — Mit csináltak belőle? — Bűnt. Azután megkérdezte Nagy Károlyt: — Mit adtál a te népednek ? — Oltárt. — Mit csináltak belőle ? — Megbotránkozást. Azután Napóleontól kérdezte: — Mit adtál a te népednek ? — Dicsőséget. — Mit csináltak belőle ? — Gyalázatot. Még másokat is megkérdezett hasonlóképen, de azok mind arról panaszkodtak, hogy a nép az adományt megbecstele- nitette. Végül az Örökkévaló megkérdezte az ő Egyszülöttjét is: — Szerelmes Fiam, Te mit adtál az embereknek ? — Békességet. — És mit csináltak belőle ? Jézus nem felelt. Átszögezett kezével eltakarta arcát és — sirt. Rosegger. Egy artikuláris gyülekezet régi jegyzőkönyveiből. Haubner Máté fogsága. Közli: Dr. Ajkay István. A nemeskéri artikuláris gyülekezet — közel két évszázadra visszamenő feljegyzéseket magában foglaló — proto- kollumjainak lapjaiból közöltem legutóbb Kis János superintendensünk egy körlevelének másolatát. Az alábbiakban közlendő s ugyanott feljegyzett levélmásolat a magyar nemzet legszebb, legideálisabb szabadság- harcának az 1848—49-iki időknek legendás légkörébe viszi az olvasót, ahol is protestáns egyházaink sok kimagasló alakjának jutott osztályrészül a nemzeti gondolat jegyében lefolytatott harc közepette, a martiromság babérkoszorúja. Ezek között foglalt helyet dunántúli egyházkerületünk örök emlékezetű su- perintendense, Haubner Máté. Haubner Máté 1848. dec. 3.-án az egyházi új esztendő beköszöntöjeként adta ki azt a pásztorlevelet, amelyben tanúságot tévén hazája iránti szeretetéröl, lelkésztestvéreit és kerülete iskolatanítóit a nemzeti érzésnek a nép leikébe történő átplántálására és „az incselkedő ellenség maszlaga ellen“ éber őrködésre hivja fel. A nyiltszavú hitvallást azonban nyomon követte a megtorlás keze s a magyar gondolat ellenségei vád alá helyez- tég püspökünket. A váratlan események hatása alatt általános volt a megdöbbenés kerületünkben. A pásztor nélkül maradt nyáj figyelme különösen két kérdés körül összpontosult: miként lehetne visszaszerezni Haubner Máté szabadságát s öt ismét az egyházkerület élére állítani, továbbá minő ideiglenes intézkedések vétessenek foganatba acélból, hogy a kerület adminisztrációja fennakadást ne szenvedjen? Mivel az egyházmegyék és gyülekezetek püspökük sorsát illetően még jó- szerint a hirtelen lepergett eseményekkel sem voltak teljesen tisztában, Perlaky Dávid, a győri egyházmegye esperese, aki közvetlen szemlélője volt az eseményeknek, szükségesnek látta, hogy az egyházmegyéket egyrészt a való tényállással megismertesse, másrészt azokat állásfoglalásra szólítsa fel. Ezen levelet, amely közelebbről megvilágítja Haubner Máté elfogatásával kapcsolatos eseményeket, rendkívül érdekes voltánál fogva szószerint közlöm az alábbiakban: „Tekintetes és Nagvtiszteletü Egyházmegye! A hír szárnyára kelt események többnyire elferdítve Szoktak a világ eleibe terjesztetni. E‘ történhetvén Főtisztelendő Haubner Máté Superintendens Urnák mindnyájunkat érdeklő sorsával is, kötelességemnek tartottam arról, mint a megesett dolgokat legközelebbről es- merő hivatalnok Önöket körülményesen tudósítani. Fentebb címzett Superintendens Úr a múlt évi karácson hó 3.-kán nyomtatásban megjelent és — a kerületi Lelkész és iskolatanító Urakhoz intézett leveléért e jelen évi 1-sö hó 35-én Meson és Győr- megvei Cs. Kir. Biztos Gr. Zichy Ferraris Bódog Ö Méltósága által a posonvi hadi-fötörvényszék eleibe idéztetvén akkori szemnyavalyáját tekintve engedel- met nyert meggyógyulásáig hon maradhatni. Ekkor én n. t. Dregályi Dániel úr által értesitetvén, azonnal Győrbe mentem s ott a gyülekezet néhány tagjaival a mitteendhetésről magánosán beszélgetvén, miután a körülmények egy kevés várakozást javasolhatnak 4-ik Febr. ismét bementem és 5-kén én Dregályi Dániel, Karsay Sándor, Fadgvas János lelkész, Zathureczky Samu győri felügyelő, Bod- roghy József és Eőry Sándor Urakkal a már címezve nevezett Cs. Kir. biztos Úr előtt megjelenvén először hálánkat nyilvánítottuk azért, hogy Superintendens LTnak egészsége visszaállásáig lakhelyén késhetni megengedte, azután pedig azért esedeztünk, hogy Posonyba utazásakor melléje katonai kiséret ne adassák és — minthogy mint családfőnek, mint rendes lelkésznek és mint kormányon álló férfiúnak honléte nagyon szükséges volna — kegyeskedjék Ő Méltósága ennek kinyerésében nékiink segítségül lenni és velünk azon utat megismertetni, mellyen ezérti alázatos folyamodásunkkal czélt érhetnénk. Ezen könyörgésünkre ö az ügyet hatáskörén már túlvitetett- nek nyilatkoztatta, de ujjal mintegy megmutatta, hogy hová járuljunk. Február 9.-kén Matkovich Gábor, Bodroghy József, Eöry Sándor, Drégályi Dániel, Nagy József Fel-péczi, Karsay Sándor Urak és én Budapestre lementünk, hol többeknek tanátsaikat használván, és magunknak az utat fő hivatalnokok által elkészítvén Febr. 11.-én Herceg Windisch-Grätz ö Magasságához mentünk, aki rövid élő szóval előadott és német nyelven benyújtott folyamodásunkat meghallgatván ezt felelte: „Superintendens Haubner ténye felől ideig mitsem tudván most elhatározó feleletet nem adhat; hanem azt megvizsgáltatja és ha cselekedete nem rendkívül nagy tehát szabadon fog bocsáttatni“. Ezen felelet nyerése után mi visszatértünk Győrbe hol f. t. Haubner Superintendens Urat még házánál leltük, de aki 15.-én Posonyba maga minden kíséret nélkül elutazott és ott is egy ideig szabadságban volt, utóbb őrizet alá vétetett és végre 6 évig tartandó várfogságra elítéltetett. Mi így lévén az ítélet könnyítésért kell-e — lehet-e — hová — és miképpen könyörgéssel járulni? azt méltóztassanak megfontolni és elhatározni. Egyházi ügyeinket tekintve szükségesnek véljük, hogy utóbb tarthatandó kerületi gyűlésünkig is ideiglenesen a Superintentiánkhoz intézendő legfelsőbb parantsolatoknak és rendelményeknek felbontására és köröztetésére valaki fel- hatalmaztassék, mely felhatalmazással a legfőbb kormány és az egyetemes főfelügyelő. Ur tudósítandók lennének avégett, hogy a velünk közlendők hova és kihez küldendők. Méltóztassanak tehát ezekre adandó válaszaikat minél előbb Győrbe n. t. Dregályi Dániel Úrhoz utasítani, ahol a feleletek összejővén, több megyei és Győrvárosi egyházi és világi tagok a leveleket felbontván azt, akibeVi az közbi- zodalom összpontosuland az említett teherviselésre a Superintentia nevében felszólítandja. Mindezek után mély tisztelettel vagyok a Tekintetes és Nagytiszteletű Egyházmegyének alázatos szolgája: Perlaky Dávid Győrmegyei Esperes. Bezin Márt. 1-én 849.“ A történelmi tények érdekes feltárásán kívül keresztülviláglik a fenti sorokon az a rendkívüli ragaszkodás, amely- ivei az egyházkerület akkori szeretett föpásztora iránt viseltetett, s amellyel minden követ megmozgatott, hogy öt ismét egyháza élén láthassa. Sajnos, minden jóigvekezet megtörött az elnyomók könyörtelenségén. Hosszú, nehéz éveknek kellett eltelni addig, míg Haubner Máté a magyar protestantizmus hagyományos hazaszeretetével elviselt súlyos rabság után egyházkerülete örömujjongása közepette ismét elfoglalhatta az őt megillető helyet a kerület kormányrudjá- nál. Egy kis vidámság a való életből. Egvik vidéki ipariskolában tanfelügyelői látogatás van. A tanfelügyelő pontos ember s így minden növendéket megegzaminál kissé. A számtannál tartanak. A kérdező tanító következetesen kikerül két bambuci tanoncot — egyik kőműves, másik pékinas — nehogy valami szégyent hozzanak az iskola jó hírnevére. A szigorú iskolalátogató azonban észreveszi a dolgot s kéri a tanítót, hogy ezektől is kérdezzen valamit. — Ferkó, ide figyelj! Most rajtad a sor: Négy kőmíves felhúz egy vasgerendát a falra 1U perc alatt, ketten mennyi idő alatt húznák fel? Ferkó összeráncolja homlokát, a felsőemeleti szervek megmozdulnak nála s lassan derengeni kezd a sűrű homály, azután eszelősen felugrik s ordít: — Tanító úr! Hogy kettő mennyi idő alatt húzná fel? Kettő?... Soha életibe! * * * A tanfelügyelő bácsi se bírja tovább komolysággal s hát a világért se engedné
