Harangszó, 1932
1932-01-17 / 3. szám
XXIII. évfolyam. 1932 január 17. 3. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Uither-Szövetsóg. Ar Országos Luther* Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80 526. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. r Uram, szeretem a te házadban való lakozást. 26. Zsoltár 8. A „Harangszó“ ■zerkeaztö-kiadóhi vatal a GYŐR II., Petöfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fillér. Kereső lélek. János ev. 1«. „Ldtá Jézus Nátánaelt őhozzá menni és monda őfelöie: íme egy igazán Izraelita, akiben hamisság . nincsen“. H ogy az ember igazán Krisztushoz térhessen, ahhoz feltétlenül szükséges az őszinte szív, a kereső lélek. Olyan szív és olyan lélek, amilyen Nátánaelben volt. Ná- tánael nem lett könnyen hívővé, nem hagyta magát egyszerűen „rábeszélni“, sőt tele volt meglehetősen kemény előítélettel. Mikor a „názá- rethi“ Jézusról hall, szelíd gúnnyal mondja: „Názárethből támadhat-e valami jó?" . . . Megvetette, gyűlölte ezt a galileai városkát és mindazokat, akik onnét származtak. De ez a kedvezőtlen előítélet mégsem teszi vakká, hanem felkél, utána jár a dolognak, maga alkot véleményt a hallottakról ... és a fénysugár keresztül töri az előítéletek felhőjét, a Krisztus dicsősége megragadja lelkét, és kiszakad belőle a meg- győzetésnek, az imádásnak csodálkozó szava: „Mester, te vagy az Isten fia, te vagy az Izrael Királya!“ ... Az őszinte szívű embert, a buzgón kereső lelket Krisztusnak ma is sikerül megnyerni. Az olyan ember, akinek szívében hamisság nincs, ma is hódolattal borul a Krisztus lábai elé. A becsületes kételkedők, az őszinte keresők, az igazságot szomjuhozók, ma is rátalálnak az Urra ,. Hogy ma olyan sokan elkerülik a templomot, megvetik, lenézik a Bibliát, s makacsul ragaszkodnak balga előítéleteikhez — ez még nem a fő baj, az igazi balgaság, a hamisság ott kezdődik, hogy ők maguk, személyes utánjárással, őszinte, szívvel nem alkotnak véleményt, nem nyitják fel azt a lenézett Bibliát, hogy annak értékéről meggyőződést szerezzenek, hanem csak rosszat sejtető előítéleteiket hajtogatják, mások vélekedését ismételgetik az unalomig, mert nekik kedvesebb a sötétség, mint a világosság. .. Hogy sok embert még nem ragadott meg a keresztyénség szent igaza, ezt még nem lehet haraggal a szemükre hányni — de az, hogy ők nem is akarnak meggyőződést szerezni, hogy eszükbe sem jut a János evangéliomának ' a 7. fejezet 17. verse szerint, maguknak kereső lélekkel önálló véleményt alkotni a keresztyénség lényegéről, ez már konokság, ez már hamisság!... Oh, mennyi ellenvetést tudnak az emberek, ha így szólunk: Tarts bűnbánatot s higyj az evanKedves Testvérem nem is tudod elképzelni mennyire gazdag vagy! Van templomod, ahova ünnepről- ünnepre elmehetsz. Amikor meg- kondul a harang, veszed az énekeskönyvedet és elballagsz szépen. Gondoltál-e már arra, hogy azok az evangélikusok, akiknek sem templomuk, sem harangjuk, de még énekeskönyvük sincs, hogyan ünnepelnek ? Kisújszálláson, a Kunságban lelépek a vonatról. Egy kereső tekintettel találkozik a pillantásom. Egymásfelé sietünk, bár még sohasem találkoztunk, tudom, hogy engem vár, s tudja ő is, hogy hozzájuk jöttem. Bemutatkozunk. A kis „gyülekezet“ gondnoka várt rám. Mire beérünk a városba már tudom, hogy a múlt év áprilisában volt náluk először evangélikus lelkész s hogy a „gyülekezet“ lélekszáma 46. Ä hatalmas ^«femáíus templom árny é k á ljd^'lnegnff/wfedskólában lesz az istäitiszt«ietA „Mralen nem leszgéliomnak . . . Készek önmagukat ámítani, becsapni egy egész életen át, de az igazságnak nem járnak utána, hogy meggyőződvén így szóljanak : Elveszek nélküled, Krisztusom tarts meg engemet! . . . Mennyei Atyám, tekints alá, könyörülj rajtam ! . . . „Ha Istent keresem, Mindenütt fellelem Bárhova térjek. A csillag sugára, Mezők lilioma Róla beszélnek. Az Istent, aki mindent Fenntart, hozzám közel érzem: Ö én menedékem." Ámen. nek itt — mondja a gondnok — bár beletettem az újságba, de sokan elutaztak az ünnepekre. Kár, hogy ma nem lesz beharangszó sem, mert a református templomban most van az urvacsoraosztás.“ Bemegyünk az iskolaterembe. Szemem megakad a székekre helyezett lapokon. A gondnok észreveszi s csak odavetőlegesen jegyzi meg: „Mivel csak egy énekeskönyvünk van, lesokszorosíttattam mind a két éneket. A kántorunk (a református kántor) már begyakorolta a dallamot, szépen megy majd.“ Az iskolai asztalon ott áll szép fehér terítővei leterítve az urvacsorai kehely. „A térítőkét mi szereztük, de a kely- het úgy kértük kölcsön“ — adja a magyarázatot a gondnok. Felhajtom a térítőt s az arany kehely mellett ott szerénykedik a papiros tálca, rajta az ostyákkal. — „Bizonyosak papírból van — magyarázza mintegy mentegetőzve — de lassanként majd beszerzünk mindent.“ Azután minVasárnap a szórványokban. Irta : Erős Sándor.
