Harangszó, 1932
1932-05-08 / 19. szám
1932 május 8. HARANGSZÓ 151 jogfosztást s az anyák jogait csorbítatlan épségükben visszaállítsák. Mert ahhoz az anyák millióinak joga van, hogy az egykor szívük alatt viselt, fájdalommal szült s szívük vérével táplált gyermekeiktől megkaphassák azt, ami őket erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt megilleti, hogy olyan gyermekeket nevelhessenek, akik ezt a kötelességet nemcsak langyos belátásként teszik a magukévá, de mélységesen át is érzik. A negyedik parancsolat nemcsak a gyermekek kötelességét, de a szülök tiszteletre való jogát is magában foglalja. A mai társadalmi rend végső fokon ezen épült fel s ha ezt az alappillért el- málasztjuk, tulajdonképen az orosz bol- sevizmussal járunk egy úton. A különbség csak annyi, hogy a bolsevizmus nem lassú porlasztással, de parancsszóval, egyszerre döntötte le. Azonban ettől függetlenül is észre kellene venni, hogy ma, amikor a jogkeresés és jogkiterjesztés korát éljük, ideje lenne az anyák örök emberi jogainak az érvényesülését is lehetővé tenni. Az egykor nemzedékek sorsára kiható anyai jogok elkobzása terén a feminizmus azon a ponton idézte elő a leg- siralmasabb változást, amelyen pedig a nőket a legtetszetősebb alakban akarta jogokkal felruházni. Fennen hirdette és a világ tapsai közt vitte bele az emberek gondolkodásába azt a felfogást, hogy a nők és férfiak egyenlősége folytán a nőknek éppen olyan joguk van az élet élvezéséhez, mini a férfiaknak. Az életörömök, a szórakozások minden útja éppen úgy nyitva áll a nők előtt, mint a férfiak előtt. Csakhogy ezeknek a kétes értékű jogoknak a megadásával, illetőleg megszerzésével egyidejűleg elsikkadt valami, ami már a jognál is több: kérdésessé vált magának az anyaságnak a lehetősége. Mert az a nő, aki fenékig üríti az élvezetek és gyönyörök poharát s az élet élvezeteinek, szórakozásainak szakadatlan hajszolásában követi a férfiakat, az anyaságra lelkileg-testileg alkalmatlanná, sőt képtelenné válik. A feminizmus jogkiterjesztése óta úgy áll a helyzet, hogy azelőtt a férfiakat enyhébben megítélő, úgynevezett férfi erkölcsök — helyesebben erkölcstelenségek — követelményei csak a férfiak egy részét fosztották meg a családi élet boldogságától, ezidöszerint pedig már mind több és több nő számára is elérhetetlenné válik az a boldogság és az az öröm, amelyet a családi élet s az anyaság nyújt. A nö megszerezte az életörömök élvezésének korlátlan jogát s ugyanakkor istenadta és a természet rendje szerint való jogait vesztette el. Pedig e kettő között mérhetetlenül nagy a különbség! Amikor a nő anyai jogainak birtokában a gyermekét ringatja, a jövőt tartja a kezében. Amikor a gyermekét járni tanítja, olyan jogot érvényesít, amellyel egyének, családok, nemzetek élete folyását irányítja. És eközben az anyasággal járó minden fájdalom, munka és áldozat, a nyomában fakadó lehiggadás, öröm és gyermeki hála révén oly boldog harmóniává egyensúlyozódik, amelyet a mai társadalmi rend elvehetett, de helyébe hasonlót adni nem tudott. Kétségtelen, hogy a történelem új korszakának küszöbén állunk, amely a dolgok új rendjét hozza majd magával. Akármi következzék, az új kor társadalmi rendjének alapköve megint — mint eddig mindig — a családi otthon lesz, amelyben az anyai jogoknak érvényre kell jutniok. Az a kérdés csupán, hogy ez a mi pusztulásunk romjain épül-e majd fel, vagy pedig idejében meglátjuk a mai társadalmi rend hibáit s mihamarább hozzáfogunk a gyökeres megjavításukhoz? Biszkup Ferenc. A legszeretőbb anyának. (75. születésnapjára). Ez a nap az, melynek emlékén Eszedbe jut az első könnyed, Mikor én napvilágot láttam, Te mélyen elnyúló zokogásban Szived keservét kiöntötted. Ez a nap az, melynek emlékén Eszedbe jut Atyám áldása: „ Ne sírj!... meglásd vén napjaidra, Amikor úgy vágyói nyugalomra Ö lesz életed boldogsága!“ Ez a nap az, melynek emlékén Eszedbe jut a sok-sok könnyed, Melyet érettünk hullattál, Mig neveltél és tanítottál. Mikor reményid sírba tetted ... Ez a nap az, melynek emlékén Szivedet elfogja a bánat. . . De van reményed, van vigaszod ... Atyám áldását teljesülni látod... Csak boldogságom minden vágyad! Ez a nap az, melynek emlékén Megáldod az én boldogságom . .. Teljesüljön az édes álom ... Melyet Te is vársz, mely után vágyom... Mikor szemedet örömkönnyben látom! Szende Sz. Miklós. Az édesapa. Amikor a harangszó jelen számát annyi szeretettel szenteltük oda az édesanyáknak, hadd essék néhány szó a családi élet másik hőséről, az édesapáról is. Anélkül, hogy sokallanánk azt a tiszteletet és kegyeletet, amellyel a világ az édesanyáknak adózik, meg kell állapítani, hogy az édesapa alakjával meglehetősen mostohán bánunk. Beszédeinkben, hasonlatainkban mennyivel többször említjük az édesanyát, mint az édesapát. A költők többször énekelték meg, irók többször rajzolták meg, szobrászok többször vésték szoborba az édesanya alakját, mint az édesapáét. Talán onnét van ez, hogy az igazi édesapa alakján valóban nincs is annyi poezis, mint az édesanyáén'. Visszaküldöm a lelkemet gyermekkorom boldog idejébe s felkeresem gondolatban mindkét szülőm alakját. Játékaimból hazaváró két ölelő kar, kenyér-szelő áldott kéz, édes mesemondás, imádságra tanító jóság, önfeláldozó virrasztás, karácsonyfát díszítgető kedves titkolódzás volt számomra az egyik: ez az édesanyám. Áldom érte Istent, amíg csak élek. Munkában kérgesült kéz, szótlail erőtékozlás, munkarobotnak hü vállalása, fenyítő.szó, komoly útmutatás, eleven példa volt számomra a másik: ez az édesapám. S érte ép- úgy áldom Istent, amíg csak élek. Anyák napján, édesanyád mellett gondolj az édesapádra is. Az édesapádra, aki nagv férfihűséggel dolgozott érted. Nem törődött azzal, hogy a válla egyre-egyre görnyed- tebbé válik, a haja egyre ritkább és fehérebb, homloka barázdáltabb, csak dolgozott érted s abban volt a boldogsága, hogy dolgozhatott érted. Ő az, aki előtted jár és nagyobb nálad s az marad akkor is, ha összeroskadt öregember már, te pedig erőtől duzzadó fiatal vagy. Légy hálásamért néki köszönheted az erődet. Ő az, aki mindig nagyobb nálad, akkor is, ha ő egyszerű, munkás ember, téged pedig magasra emelt az élet. Légy hálás, mert általa emelt magasra. Becsüld meg ha még él, áldd emlékét, ha már itt hagyott. Anyák napján — szülők napján hadd kérjelek téged: szeresd, szeresd édesanyád osztályos társát, támaszát: édesapádat! Sz.J. Szülök tízparancsolata: 1. Ne adj felesleges parancsot, de amit adtál, annak végrehajtását követeld meg. 2. Gyermekednek tett Ígéretedet soha meg ne szegd. 3. Ne gyilkold meg gyermekednek fenyítés iránti érzékenységét, a fenyítésnek unalmasságig menő emlegetésével. 4. Ne légy gyermekednek se szövetségese, se védője hitvesed ellen. 5. Hogy megérthesd gyermekedet, tanulj gyermek lenni. 7. Türelem és szigor, jóság és igazság lakjanak nálad. 7. Szülői jótanácsaidnak magad légy kiábrázolója. 8. Soha se fogsz addig gyermekeden javítani, mig be nem látod, hogy javításra szorul. ti. Gyermekedért mindig, de vele is gyakran imádkozzál. 10. Gyermekedet neveld Istennel, Istenért, Istennek.
