Harangszó, 1931

1931-03-29 / 13. szám

XXlí. évfolyam. 1931 március 29. 13. szám. A lapította : KAPI BÉLA 1910-bttn. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacscfekszámla: 30.520. Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. Szivem maradj hii szüntelen, Pálmád ne rejtsen vad tövist, yézust kövesd, hol átmegyen! Virágod örök zöld legyen. Szerkesztő-kiadóhivatal GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. F.gy évre * P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-08 kedvezmény. Amerikába egész évre % dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. „Mit adjak, áldozzak, Zálogul mit adjak Szent irgalmadért ? Életem adhatnám, Patakként onthatnám Szivemből a vért, Mindent, amin függ szivem, Lábaidhoz lerakhatnék: Adósod maradnék. Minden indulatját Szivemnek fogadd hát S teljes telkemet, Csak tebenned éljek, Higyjek és reméljek Örök életet! Oh megváltó Jézusom / Akkor, ha eljő halálom, Üdvöm feltalálom.“ Ámen. A guíaüíöíl gyógyulása. Irta: Pass László. Krisztusi indulat. Fillppi 25. »Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Jézus Krisztusban.“ I tt a nagyhét... a csendes hét. .. Ezekre a napokra keresve sem lehetne találni alkalmasabb szent igét, mint éppen a fenti apostoli in­telmet. A nagypéntek közelében kü­lönös erővel ragadja meg lelkünket ez az ige, s a nagyhét eseményei maguk magyarázzák: milyen is az a krisztusi indulat... Nézzetek a szenvedő, haldokló Krisztusra . . . milyen indulat járja át szívét ott a Golgothán! . . . Nézzétek azt a megnyugvást, azt az alázatos engedelmességet, amellyel fogadja Isten végzését, örökké szent akaratát! Nézzétek azt a bátorságot, amellyel oda áll az el­lenséges hatalmak elé; azt a nemes nyíltságot, mellyel szembenéz földi bíráival; ott van a könyörülő sze- retete, mellyel befedezi a tudatlan népet; gondoljatok gondoskodó hű­ségére, mellyel Máriáról s tanítvá­nyáról gondoskodik; a lator kö­nyörgésére királyi kegyelemmel vá­laszol; utolsó harcát diadalmas hit­tel győzi, egészen addig, míg min­den elvégeztetik, .. . lássátok, ilyen indulatok lakoztak benne! Lehetet­len megindulás nélkül hallani vagy olvasni ezeket. . . De vegyük még ezekhez mélysé­ges alázatosságát, melyről így ol­vasunk: szolgai formát vett magára . . . megalázta magát.. . engedel­mes lévén mindhalálig . . . Nem uralkodásra jött, hanem szolgálatra . . . sohasem kereste a maga dicső­ségét, hanem mindig az Istenét. Ki­rályi koronát nem viselt ... a tövis koszorút választotta . . . istállóban született ... a városon kívül a ke­reszten halt meg . . . Ezért mond­hatja: Jöjjetek, tanuljatok tőlem . .. az az indulat legyen bennetek, amely volt énbennem! Emberi szervezetünkben, testünk­ben nagy szerepe van az idegeknek. Mintahogy egy hatalmas gyártele­pen a vezérigazgató irodájából te­lefonvezetékek futnak szét az egész gyártelep minden munkahelyére s azokon a vezetékeken keresztül egymásután futnak a villamos áram segítségével a központi irodából a vezérigazgató parancsai, ugyanúgy van az emberi szervezetben is. Itt a koponya-üregben lévő, bámulatos szerkezetű agyból futnak szét az egész testbe az idegszálak és ezek viszik szét az agyvelő parancsát minden pillanatban a mozgató iz­mokhoz. Ha a gyártelepen villám csap a telefonközpontba és kiolvad a biztosíték, megszakad az össze­köttetés, akkor a központi irodából nem lehet parancsot küldeni s meg­szűnt a gyártelep központi igazga­tása, irányítása. így van a szerve­zetben is a „gutaütés“-kor az ideg­zet. Ha az agyvelő egyes részét a megrepedt érből kiömlő vér el­árasztja s a megszakadt ér miatt az agyvelő megfelelő részecskéje nem kap a vérrel új tápláló erőt, akkor az agyvelőnek az a része nem bír tovább működni s nem bírja az ide­gek révén mozgatni a test izmait. Tehetetlenné válik a kar, a láb, a félarc, akármilyen sok izomerő van is benne. Ha pedig az idegek bénul­nak meg valami mérgezés miatt, akkor is ez a helyzet. Hiába adja ki a parancsot az agyvelő, az elrom­lott idegszál nem működik s az izom nem mozdul meg. Ilyen gutaütött embert biztosan láttak már az ol­vasók. Gutaütésnek, szélütésnek, szélhüdésnek is mondják. Valójá­ban agybénulás, vagy idegbénulás részlegesen. Egy ilyen tehetetlen, ágyban fek­vő gutaütött embert vittek Krisztus urunk elé. És Ő, látván a beteget Hozzá vivők hitét, meggyógyította a béna testű embert. Nem orvossá­got adott be neki. Nem! . . . Meg­bocsátotta minden bűnét. Ez volt a gyógyítás első fele. Itt megállha­tunk. • Amerikában egy hires ideggyó­gyító tanárhoz egy művelt úrinő fordult azzal a kéréssel, hogy gyó­gyítsa meg, mert nincs nyugta, nincs étvágya, nincs kedve és fá­radt mindig. A tanár ismerte az il­lető úrinő családi bizalmas viszo­nyait és azután keresztülszegezö tekintettel a szeme közé nézett a betegnek ezt mondván: „Menjen, kérjen bocsánatot az édesanyjától, állítsa vissza vele a régi jó viszonyt, csókolja meg a kezét és akkor majd meggyógyul! ...“ A beteg kinevet­te a tudós tanárt. Oly ellenállhatat­lan erővel mondta azonban a tanár az utasítást, hogy ö kénytelen volt végrehajtani. Csodák-csodája el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom