Harangszó, 1931
1931-03-29 / 13. szám
100 HARANGSZÓ 1931 március 29. mült minden baja. Boldog, friss lelkű lett ismét és sugárzó arccal köszönte meg a tanárnak a jó és olcsó orvosságot. Az a tudós tanár tudta, hogy ha a lélek nincsen békességben azzal, akit szeretnie kell és aki őt szereti, akkor az a lélek nem leli helyét, nyugtalan, kedvetlen és a végén is beteg lesz. így van a lélek a jó istennel is. Csak az az ember tudja igazán, hogy mi az igazi boldogság, hogy mily felséges dolog „élni“, aki kibékült a jó Istennel, aki átadta magát belső megsemmisüléssel, bűnbánattal, bocsánatké- réssél a jó Istennek és azután érzi, hogy megbocsát neki a jó Isten. Nem képzeli, hanem „érzi“, igen „érzi“, ahogy az életét érzi. Ezért volt a gyógyítás első fele Krisztus urunknál is a gutaütött esetében az, hogy ránézett a betegre, a szeme közé és megzendült ajkán a felséges szó: „Bízzál fiam!... Megbocsáttattak neked a te bűneid! . . .“ A gyógyítás másik fele pedig az volt, hogy ráparancsolt a betegre: „Kelj fel, vedd a te ágyadat és eredj haza! ...“ És a beteg felkelt, vette az ágyát és gyógyultan hazasietett a kis gyermekeihez, a családjához. A szemtanuk pedig álmélkodtak. Nem értették az egész csodát. .. Mi értjük. Mi tudjuk, hogy az Isten fiának nemcsak a testi, hanem a még súlyosabb lelki bénulást, a lelki gutaütöttséget is meggyógyító hatalma van. Beteg, béna lelkű mindenki addig, amíg nem hisz, amíg meg nem adja magát a Csodaorvosnak, amíg leikébe nem íogadja az Isten kegyelmét. Akkor azonban ragyogni kezd a szeme. Érzi, hogy lassan, fokról-fokra erő és élet árad a lelkébe-testébe, egy ki- beszélhetetlenül édes életöröm, a meggyógyult beteg öröme. A Krisztusban Istenhez tért és Ő benne uj- jászületet lélek ma is és mindenkor nagyegyházasi Mikiás Mihály nyug. ezredes, a győri ev. egyházközség tb. felügyelője. megtapasztalhatja azt, hogy Krisztus urunknak „van“ hatalma a testi-lelki bénaság meggyógyítására ma is és csak az a lélek lesz igazán győzhetetlen, csodás erejű akit Ő meggyógyított. Az ilyen boldog léhídat kell csinálnom a folyóra s a hídnak holnap már készen kell lenni, mert már nagyon sok embert elragadott az ár. — Semmi közöm a hídhoz, — pattogott a katona, csak a kereszt legyen készen. Vagy persze, már megbántad, hogy csak húsz ezüst pénzt kértél? Adok harmincat, de holnap reggelre kész legyen a kereszt, mert ha nem,, akkor ... akkor nem én fizetek, hanem te az életeddel, megértetted? Jákob remegve felelt: — Igenis, uram. II. Jákob nagy szorgalommal fogott hozzá a kereszt csinálásához. De bármenynyire dolgozott is, a kereszt nem készült. Sehogysem tudta elfürészelni a neki való fát. Jákobot az este is ott érte a fa mellett, de a fűrész mégsem fogott, már izzadt, karjai elfáradtak, még éjjel is dolgozott, megpihent, meg újra kezdte, de hiába. Egyszercsak, mikor a homlokáról töriilgette a verejtékríw tekintete a híd gerendájára esé^'.jNo ézV'wij^megpróbálom — gqh#)ltam -j^hátha^l tudnám í ^ PAPA lek boldogan vallja azt, hogy: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!“ Nagyegyházasi Míklás Mihály. A győri ev. egyházközség f. évi tisztújítása alkalmával lemondott 1924 óta előbb másod, majd. első felügyelői minőségben viselt vezéri tisztéről Mikiás Adihály. A gyülekezet osztatlan sajnálkozással vette tudomásul a lemondást s éppen, mert őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel övezte mindig felügyelője személyét, meghajolt a megrongált egészség kényszerítő körülménye előtt, tiszteletének jeléül s hálájának bizonyságául azonban tiszteletbeli felügyelőjének választotta meg. Mikiás Mihály nyug. ezredes. Vérbeli katona. Az akarat embere. Féltőn őrködött kifelé az egyház reprezentatív érdekei felett s befelé az egyház belső fegyelme felett. Ebben a munkájában azonban nem csupán a katona formaérzéke vezérelte. Tudta, hogy milyen ügynek vált katonájává. Evang. öntudata a mélységes hitbeli meggyőződés tű- zétöl izzik s ősi családi hagyományok patinájával van bevonva. Ez tette az akarat emberét a szolgálat emberévé. Úgy harcolt a száz percentes lutheránusok ideáljának diadaláért, mint az egvetemes papság eleven illusztrációja. De ez a szolgálat tette őt a szeretet emberévé is. Ezért szeretett mindenkit s ezért szereti őt mindenki. Szerette még fűrészelni, hiszen reggel még fogta a fejszém.“ És mintha csoda történt volna, a fűrész olyan könnyen fogta a fát, hogy alig múlt el egy félóra s már készen volt a kereszt. Jákob sehogysem tudta megérteni, hogy mi történt vele, csak csodálkozott: megörült, hogy a sok fáradság után mégis elkészült a kereszt. Hosszasan nézegette, íormálgatta s észre sem vette, hogy mái1 reggel van. Gondolataiból ötéves kisfia ébresztette fel, aki észrevétlenül surrant be a műhelybe. — Apuskám, hát ilyen hidat csináltál? — kérdezte a csöpség. Jákob elkomorodotí, eszébe jutott a híd. — A kereszt készen van — mondta — Apukám hiszen ez híd, amit csináltál — mondta a kisfiú. Jákob, — de miből csinálok most hidat? — Dehogy is híd ez, fiam, ez csak egy kereszt. A fiú még mondani akart valamit, de ekkor nyílott az ajtó s belépett a tegnapi katona. — Jákob, készen van a kereszt? — kérdezte keményen. KONYIkM A híd. Irta: Polgár Lajos. I. Jákob ácsmester éppen egy gerendát faragott, mikor egy katonának látszó férfi benyitott hozzá. — Itt lakik Jákob ácsmester? — kérdezte. — igen itt lakom, én vagyok az, — mondotta Jákob szerényen. — Akkor hát jóhelyen járok, — szólott a katona inkább önmagának, majd emelt hangon kérdezte: —• Mennyiért csinálnál egy keresztet? — Milyen keresztet tetszik gondolni? — kérdezte Jákob. — Hát olyant, amilyenre a legnagyobb gonosztevőket szokás megfeszíteni. — Húsz ezüstpénzért, — mondotta Jákob némi gondolkodás után. — Megkapod, — felelt a katona — de holnap reggelre kész legyen a kereszt. —• Holnap reggelre?! Azt sehogyse tehetem, — mondotta Jákob — mert egy
