Harangszó, 1931
1931-03-22 / 12. szám
A kettéhasadt templomkárpit. II. Korinth. 520. .A Krisztusért kérünk benneteket, bé- küljetek meg az Istennel.“ J ézus halálát különböző jelek kísérték a földön. Ezek között a legcsodálatosabb s legtöbbet mondó jel az, hogy a jeruzsálemi templom kárpitja, mely a „szentek-szentjét“ takarta el az emberek szeme elöl — kettéhasadt. A „szentek-szentje“ az Isten lakóhelye volt — legalább is így gondolta Izrael népe — s a kárpit, a függöny elzárta az embereket az Isténtől... De amikor „minden elvégeztetett“, akkor ez a választófal is ledőlt, a kárpit kettéhasadt... senki, semmi el nem választhatja többé az embert az örök Istentől, sem e világ, sem a bűn nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy békességben éljünk Istennel... ...De mindezek dacára te még mindig olyan messze, távol vagy az Istentől 1 Csodálkozva hallod, hogy az Isten kiengesztelődött a világgal... az emberrel... és te- benned mégsem ébred bizalom ... a szivedet mégsem tudod átadni az Istennek. Legyen hát végre világos előtted, hogy a választófal közied és Isten között a te bűneidnek és vétkeidnek a sokasága. Ezt a választófalat hiába akarnád a magad erejével lerontani; hiába akarnál képzelt „jócselekedeteiddel“ operálni — ezzel nem jutsz közelebb Istenhez és és az Isten nem jut közelebb tehoz- zád !... Imádságodban Atyádnak nevezed az Urat, de minden gyermeki önátadás nélkül.... de hiába, a választófal nem omlik le !... Gyötrőd magadat. .. gyötrik magukat sokan, de békességhez nem juthatnak. .. Oh, vergődő testvérem, értsd meg végre, annyi próbálkozás után, hogy emberi erő a bűnök kárpitját sohasem tépheti szét. Miért nem menekülsz Jézushoz, miért nem kéred az ő segítségét... tudod-e, hogy az ő karjai még a kereszten is feléd, utánad vannak kinyújtva. Jöjj a kereszt alá! Jöjj úgy, amint vagy! Szívedet vérzi a bűn tövise, életedet tépi a gonosz hatalma . . . jöjj és ott a kereszt tövében esdekelj hittel bűnbocsánatot és meglátod: leomlik a választófal, megsemmisül bűneid sokasága, a kárpit ketté hasad, a tövis nem sebez többé... kegyelem, bűnbocsánat, üdvösség harmatozik alá, Isten atyai karjait kitárja feléd és átölel, mint egykor a tékozló fiút... és megint tudsz imádkozni gyermekszívvel, gyermekhittel: Örök Isten, édes jó Atyám! megbékéltettél engem is, haza fogadtad a síró, tékozló fiút ... A Krisztusért kérünk benneteket, így béküljetek meg az Istennel. Jézus, Istennek báránya, Kínáidat ég s föld szánja. A nap, a nap sötétté változik, A föld, a föld reng és ingadozik. • • íme a templom kárpitja Ketté hasad és megnyitja Helyét, helyét a szentek-szentjének, Jelét, jelét Jehova frigyének. * * Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, értünk hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk s Üdvözítőnk legyen. Ámen. * XXII. évfolyam. 1931 március 22. 12. szám. Ferdére ácsolt keresztek. Irta: Horeczky Béla. A Biblia nem-olvasására vihető vissza az a tapasztalat, hogy az emberek ezrei, sőt tízezrei ferdére ácsolják maguknak a Krisztus keresztjét és hamis véleményt alkotnak maguknak felőle. • Különösen három divatossá vált véleményről szeretnénk itt szót ejteni, abból a célból, hogy a fátylat, amely a Krisztus keresztjét sokak szeme elől eltakarja, fellebbentsük s a kereszt fénye a maga teljes pompájában tündököljék előttünk. Az első balvéleményt azok képviselik, akik a Krisztus keresztjében kudarcot látnak. E kételkedők lelkivilágában körülbelül a következő kép rajzolódott ki: Jézus szép tanításaival fel akarta emelni az emberiséget, de ellenségei erősebbek voltak nálánál, összefogtak ellene s mártíromságra juttatták Őt és vele együtt az igazságot. Itt azt kérdem: Ha Jézus látta, hogy tanítása kudarccal végződik, miért ment akkor megfontolt szándékkal Jeruzsálembe, hogy első kudarcát gonosztevői halálnak újabb kudarcával tetézze?! — Megjegyzem, hogy ugyanezek az emberek azok, akik Krisztusról annyit szoktak elismerni, hogy nagyon eszes „ember“ volt. Honnan van az, hogy mégis ilyen esztelenséget tulajdonítanak neki?! Szintén ferdére ácsolja Krisztus keresztjét az a csoport, amelyik így gondolkozik: Tanítására akarta reá ütni a bélyeget ezt mondván: Nézzétek, meg is tudok halni, ha muszáj, azért, amit hirdettem. Az evangéliomokban és az apostolok tanításaiban azonban nyoma sincs annak, hogy Krisztus ezért halt meg. Legkecsegtetőbbnek látszik és legtöbb embert megtéveszt a Krisztus keresztjének olyan értelmezése, mintha Ő ezzel pusztán a keresztviselésre, szenvedés tűrésére akart volna pél-
