Harangszó, 1931
1931-01-11 / 2. szám
XXIÍ. évfolyam. 1931 január 1 í. 2. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-b jn. Laplulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal GYŐR II., Pötőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P. 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lC°/o-os kedvezmény. Postacsckkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. Maradj meg szent igéddel, Velünk óh Megváltónk, Földi vándorpályánkon Te légy útmutatónk. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Egyedül Istennek dicsőség! „Nálad az üdv és igazság, Jézusunk bölcs Mesterünk, Élet, áldás világosság, Árad ránk, ha ismerünk, Add, terjedjen szent igéd, És ismerjen minden nép, Hol a földet pogány lakja, Ott is fényljék az üdv napja. Jézus a múló időben Mindig ugyanaz maradsz. Híveidet áldd meg bőven, Szálljon ránk üdv és malaszt, Szentegyházad szent ügyét Hatalmas karoddal védd, Add minden ajk, minden lélek,, Téged valljon vezérének“. Ámen * Az élei köve. Irta: Dr. Schlitt Gyula. Ezsaiás 428 : „Én vagyok az Úr, ez a nevem és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak“. E gyedül a magasságos Istennek legyen dicsőség és hálaadás rajtunk megújult nagy kegyelméért! . . Ebben a dicséretben egyesüljenek a föld minden népei s ezzel a dicsérettel teljék be a világ minden országa! Méltó, hogy neki adassék dicséret és minden tisztesség . . . „Én vagyok az Ur, ez az én nevem“ . .. hisz ő a mindenható^ örök Nagyhatalom, áki teremtette a mennyet és a földet, és életre hívott minden népeket... Méltó, hogy neki adassék dicséret és minden tisztesség, mert ő a könyörülő Atya, aki nem kímélte szent Fiát sem, hanem hozzánk küldte, értünk adta, hogy legyen minden népnek váltsága, világossága, örök élete . . . Méltó, hogy neki adassék dicséret és minden tisztesség, mert ő az Ur, aki az ő Szendéikét kitöltötte minden testre, hogy éljünk általa ... Néki, a hárontságos egy örök Istennek legyen dicséret, dicsőség ...a bálványok dőljenek le előtte!... Mivel pedig a külmisszió az az áldásos intézmény, amely részint ledönti a pogány bálványok oltárait, de másrészt felépíti az egy igaz Isten oltárát — ezért kell nékünk a külmissziót is pártfogásunkba venni és imádságunkba foglalni! A kűl- misszió elszánt lelkű harcosai azon fáradoznak, hogy a mi Istenünk nevének adassék dicséret, dicsőség mind az egész földön, hogy beteljesedjék az ige: „Én vagyok az Ur, ez a nevem és dicsőségemet másnak nem adom sem dicséretemet a bálványoknak“ . . . Mivel támogatod te, ezt a dicsőséges hadjáratot? .. . Nehéz az élet! gyakran hallod e panaszt s nagyot sóhajt hozzá az ember, mintha valóban valami nagy terhet vinne a hátán. A gondok alatt szinte megroskad a test s mintha még olyan nagy munkát végezne, elfárad. Viszi az élet kövét s ez nehéz. Amit kötelességnek s munkának nevezünk, ami számunkra feladatot s küzdelmet jelent, ami az életben kisértés s veszély: ez mind egy tömegbe olvad, súlyos kővé mered s ott fekszik a világra jött gyermek bölcsőjében. A jó Isten tette oda mellénk, hogy magunkra vegyük és hordjuk. Az Isten pedig jó s így bármily nehéz is legyen a kő, mégsem lehet kárunkra, hfinem inkább hasznunkra. S az ember az élettel járó gondokat mégis oly terheseknek tartja, hogy folytonos zúgolódással s elégedetlenséggel fogadja őket. Pedig, amit az Isten ró reánk, az nem lehet rossz s legyen bármily terhes, ha keressük benne a jót, megtaláljuk. Az embernek a természete általában olyan, hogy valaminek inkább az árnyoldalát nézi. A csillogó gyémántnak is meg van a maga árnyoldala s ha épen arról az oldalról nézem, akkor nem sok értéket tulajdonítok neki. így vagyunk az élet kövével is. Az értéke attól függ, hogy melyik oldalát nézzük. Mi az életnek mindig a setét felét látjuk. A gondok, a küzdelmek árnyékában szeretjük szemlélni. Talán, hogy szánalmat keltsünk magunk iránt a folytonos panasszal s jajgatással» Az élet köve így valóban nehéz. Fekete, rajta semmi fény, csupa árnyék. Értéktelen tárgy, hiábavaló teher, melynek cipelése céltalan munka s az Istennek igazságtalan bánásmódja az emberrel szemben. A kő árnyékában elborul az embernek egész kedélye. Szomorúvá válik a lélek s szárnyaszegetté a munkakedv. Az élei céltalanságának meglátásában felolvad minden lelki erő, mely hivatva volna bennünk táplálni a nemes törekvéseket s csakhamar a szenvedélyeknek, a bűnöknek leszünk tehetetlen rabszolgáivá. Aki gyenge a jóra, arra a bűn már rátette a kezét, azzal már beszédbe elegyedett s hívta. Az ily bűnöktől terhes légkörben az élet köve egyre nagyobb lesz. Rátapad a piszok, melyen keresztül hurcolják s reárakodik a sár, mélyben meghemper- getik. Egyre dagad a kő s kimondhatatlan teherré lesz az ember hátán. Amint múlnak-telnek a bűnös évek, a kő mindig nehezebb lesz s az árnyék oldala egyre setétebb. A feketeség ráborul az ember lelkére s kioltja benne a reménynek utolsó csillagát is. Ilyen ember a halálban látja a menekülés útját s mikor sírba szállt, az élet köve akkor sem válik
