Harangszó, 1931

1931-11-22 / 47. szám

370

HARANOSZÓ

1931 november 22.

gyűlése a Tanítók Háza dísztermében. (Vili., Szentkirályi-u. 47.)

November 26.-án délután 3 órakor az Országos Evangélikus Tanáregyesület közgyűlése a leánykollégium Veres Pál- né utcai dísztermében (IV., Veres Pál- né-utca 36., I.), amelyen több beszéd keretében Szelényi Ödönről történik megemlékezés.

November 26.-án délután 7 órakor a Vallástanári Szakosztály ülése a leány- kollégium dísztermében. (IV., Sütö-u. 1. II.) Az egyházi ének tanításáról előadást tart Zalánfy Aladár zeneakadémiai tanár. Előadását ének-illusztrációkkal szemlélteti Molnár Imre zeneakadémiai tanár. A gyermek és ifj. istentisztelet kérdéseiről előadást tartanak Rimár Jenő és dr. Gaudy László. Tekintettel a gyűlés közérdekű előadásaira, nemcsak a vallástanárok, hanem a lelkészek is hivatalosak.

Az egyetemes közgyűlés,

A bizottsági ülések már 23-án megkezdődnek.

Nov. 26-án d. u. 5 órakor közgyűlési előértekezlet a leánykollégium dísztermében. (IV., Sütő-u. 1. lI.)D.u. 6 grakor megnyitó istentisztelet a Deák-téri templomban. Tartja dr. Dómján Elek esperes, az egyetemes számvevőszék egyházi elnöke.

Nov. 27-én d. e. 1 2IO órakor egyetemes közgyűlés a leánykollégium dísztermében (IV., Sütö-u. 1., II.) Mindezen alkalmakra kedvezményes vasúti igazolványokért Küthy Dezső egyetemes főtitkárnál kell jelentkezni. Cime: Budapest, IV., Üllői- ut 24.

Néhány üzenet a Magyarhoni Ág, Hitv, Evang, Misszíóegyesület első konferenciájáról.

Amint már hirt adtunk róla, november 6—7-ig folyt le Budapesten az első ev. külmissziói konferencia. A konferenciát közepes számú, de mindvégig kitartó közönség hallgatta végig. Az elhangzott előadások részletes közlése a Missziói Lapok legközelebbi számában jelenik meg. Belőlük néhány részletet azonban itt is közlünk. —

Sokszor halljuk, hogy a testi, lelki nyomorúságnak a mai világában mire való a külmisszió. Ámde nekünk tudnunk kell, hogy a külmissziói munka a keresz- tyénség részéről nem mükedvelösködés. Ezt a munkát maga a Krisztus bízta ránk. A külmisszió feladása a Krisztus ügyének az elárulása volna.

Moszkva egyre-másra küldi a maga misszionáriusait szerte a világba s egymaga háromszor annyi pénzt költ kommunista propagandára, mint az egész protestáns világmisszió. Nézhetjük ezt ölberakott kezekkel?

Nem igaz, hogy a kiilmisszióval erőket rablunk el a belmissziótól. Mindig ott van igazi, élő egyházi belélet, ahol erőteljes külmissziói tevékenység folyik. Mert a kiil- és belmisszió között valami

csodálatos, egymásra ható csereviszony van.

Lasota Károly

német lelkész, biblia-iskolai tanár.

*

Az oroszországi kommunizmus megalapozója, Lenin azt mondotta egyszer, hogy „a vallás nemcsak hogy csalás, hanem már maga az Isten gondolata is a legnagyobb utálat és szenny, amely volt valaha a világon!“ — Ez félig az orosz orthodox egyház bűne. Mert Lenin fiatal korában, talán sohasem látott mást, mint a keresztyénség torzképét. Az orosz egyháznak volt Bibliája, de nem volt élő Igéje; az orosz hívőnek a Bibliát csak megcsókolni volt szabad, de hogy mit tartalmaz, azt nem tudta, Nem csoda aztán, ha a forradalomkor a cári önkényuralommal együtt a szentélyeket is meggyalázta, hogy az úrvacsorái kelyhet kivitte az utcára és snap- szot ivott belőle, a Biblia lapjaiba pedig piaci árut csomagolt.

De Isten mégis csodálatosan munkálkodik Oroszországban. Külső egyházi rendszerek leomlottak, de mégis van az Urnák élő gyülekezete. Amit Isten a háború alatt evangéliuma által a németországi orosz hadifoglyok között végzett, az otthon Oroszországban most csodálatos gyümölcsöket terem.

Jack

oroszországi

misszionárius.

*

Norvégia egyike a legkisebb országoknak és mégis hat külmissziói egyesülete van. Nincs. Ivarom millió fakosa és mégis három millió norvég koronát áldoz külmisszióra. Ezt a missziói érdekPéter és János.

Irta : Gáncs Aladár. 9.

— Akkor is világos volt, mikor három évvel ezelőtt az Úr parancsára levetettem a hálót! — szólt Péter s ingét ledobva nekidült a hálóvetésnek.

Vili.

Péter és János búcsúzni kezdtek.

— Ugyan hova akartok menni még ily későn! Eleget megtárgyaltuk már a nap eseményeit. Feküdjetek le! Múlt éjjel úgy sem volt éjszakátok. Ez a nagy nap eléggé kifáraszthatott benneteket. Százötvenhárom hal, nem kis dolog! Hát még a többi? Még a gyerekek is megérezték. A kis Simon úgy alszik, mint a tej.

Salóme próbálta ilykép marasztalni a búcsúzokat s az öreg Jóna is hálásan pislantott ezért feléje. Szólni most már nem mert. Nagy lecke volt a mai nap, hogy ne akarjon jobban érteni mindent, mint más s ne jobban, mint a fia, Kéfás.

Péter és János nem tágítottak, Ígérték, hogy nem fog soká tartani a dolog. Ily megnyugtatás mellett küldték nyugalomba mind a többieket.

Péter és János a tengerpart felé vették útjukat. Oda, ahova tegnap ilyenkor hetedmagukkal mentek.

— (jgy vágytam felkeresni ezt a helyet. Köszönöm János, hogy eljöttél velem. Úgy érzem, hogyha így ketten mindent újból átgondolunk, jobban a mienkévé tesszük, ami ma történt s jobban meglátjuk mi lesz a legközelebbi lépés.

A földön pernye feketélett. Itt ízott reggel a parázs, melynek tüzénél hallal és kenyérrel várta őket az Úr. Itt készült el az ebéd is. Az utolsó nevezetes páska-vacsora óta ez volt az első közös étkezésük ... A parazsak kihűltek, mint a hálátlan és minden csoda felett könnyen nápirendre térő ember szíve, de az ö szívükben még izzón parázslóit minden. Minden, ami rabul ejtheti az embert valaki Más számára, annak a számára, akiben megtalálta az életét, hite szerelmesét, boldogságát.

Letelepedtek a pernyefolt köré. Velük szemben négy kar- róra tűzve, mint a fészkére készülő madár szárnya, ott lebegett a halászháló.

— Mily különös, hogy ennek a hálónak nem lett semmi baja. Az enyém, most három éve, hogy szétszakadozott! Emlékszel?

— Hogy ne emlékezném? Az anyám most is ruhahordó hálónak használja egy tépett darabját.

— Persze annak el kellett szakadni, mert az az enyém

volt.

— A mostani háló pedig az Úré.

— Valóban. Ha nevet kellene adnom, úgy hívnám, hogy „A hit hálója“. Ez a háló tanított egy egész éjszakán át hinni.

— S ez a háló tanított arra is, hogy milyen jó hinni.

— Oh, áldott háló! — szólalt meg hátuk mögött egy mély férfihang.

— András, te vagy?

— András, te mondod ezt?

— Én. Megbocsássatok, hogy hívatlan is közétek jöttem. De küldött egy hang. Bár tegnap este is engedtem volna néki! Akkor most nem zavarnálak benneteket... Péter! Tudod, hogy mindig könnyű beszédű voltam. De most olyan a szavam, mintha kemény sziklák szorongatnák s úgy kellene feltörnie, mint a forrásnak, láthatatlan, sötétséges mélyből. Szívem tele van fájdalommal, hogy vétettem az Úr ellen és te ellened. Rosszra magyaráztam azt, amit te engedelmességből tettél s ami rosszat felőled gondoltam, azzal mást is megbotránkoztattam. Megbontottam az egységet, mit eddig Judáson kívül egy sem bontott meg. Ugy-e megérted, mint fáj ez most nekem. De többet is kérek, mint megértést...

András körül elsötétült minden. Nem látta a hálót, nem látta, hogy a csillagok szinte mosolyogva ragyognak a háló kockáin keresztül. Mintha ők már úgy éreznék, hogy a sötétséges mélyből felszínre került a forrás vize s a kemény sziklák már nem szorongatnak.

— Igen, én többet kérek, mint megértést. Emlékeztek rá, mit mondott az Úr, mikor feltámadása után először közénk