Harangszó, 1931
1931-02-01 / 5. szám
34 HARANGSZÓ 1931 február 1. súllyal nehezedik ránk, hogy szeretnénk feltenni a kérdést: Hát mi is lesz velünk? Hát hiába küzdünk és fáradozunk? Hát hol a hiba, mihez kezdjünk, mit tegyünk, mi lenne a legjobb? Manapság feleletet keresnek ezekre a kérdésekre a gazdasági és szellemi élet elismert kiválóságai, társadalmi vezérek, politikusok, tudósok épen úgy, mint a kunyhók görnyedt vállú, megtépett ruhájú lakói. Az egész világon észlelhető kábító, lüktető és értelmetlen forrongást jellemzi a céltalanság. — Nincs benne egy mindenekfelett uralkodó, végső, egységesítő eszmény és gondolat. Hiányzik belőle a mindent mindenekkel megbékélhető vallás. A mai élet és a vallás egymás mellett, szétválasztva, elkülönülten mutatkoznak. Az élet elzárkózik a vallás elől. A világ mai helyzete napnál világosabban bizonyítja, hogy vallás nélkül az élet ideges kapkodás, értelmetlenség és összevisszaság. Csak a vallás tud a lázongásban lévő lelki, társadalmi és gazdasági élet elé mindenek felett való célt kitűzni. Ha azt akarjuk, hogy az alapjában megrendült világ újra kiegyensúlyozott helyzetbe kerüljön, akkor a nagy zűrzavarban keressük a csendet, meneküljünk a valláshoz, keressük azt, aki örökkévaló és mindenható. Ez az új világépítés alfája és ómegája. A gazdasági és társadalmi életben épen úgy, mint a saját lelki l létünkben átlátszó, becsületes, tiszta számadásra van szükség, ehez pedig a kulcsot egyedül a vallás képes megadni. Itt keressük a kivezető utat. A C. E. munka 50 éves jubileuma. A C. E munkát nem kell lapunk olvasóinak bemutatni, a berlini világ- konferenciájáról szóló beszámoló nemrég jelent meg lapunk hasábjain. Most abból az alkalomból emlékezünk meg róla, hogy febr. 2-án van 50 esztendeje a C. E. munka megszületésének. * Az 1880-ik év vége felé szokatlan lelki érdeklődés támadt a willstoni ref. gyülekezet ifjúsága között. Az ifjúsági imaórákat, amelyek azelőtt éppen csak hogy éltek, mind többen keresték fel; sokkal többen vettek részt, mint az azelőtti három vagy négy ifjú. Ez érdeklődés elmélyült az imahéten, melyet a gyülekezetben mindig nagy odaadással tartottak meg. Az imahét gyümölcseként, valamint a „Micpa kör“ és a vasárnapi iskolai imaóra munkája által 1881. év januárjában sok ifjú szív lett az Úr Jézusé Az imahét elmúltával különböző összejövetelek voltak és ezek alatt mintegy 20 30 ifjú általment a halálból az életbe Clark dr., a gyülekezet lelkésze érezte, hogy komoly és kritikus idők következtek el Ami benyomásokat az új életmódról az ifjak megtérésük első heteiben nyernek, az meg fog maradni náluk. Az első három hónap további életükre vagy a Krisztus iránti lankadatlan odaadás, vagy az Ő igényei iránt való hanyag közönyösség bélyegét fogja nyomni. Sok barátjuk élt át az elmúlt évben hasonló tapasztalatokat, de azután visszaestek és azután ritkán, vagy sohasem hallottak róluk vagy látták őket az imaórán vagy más gyülekezet? alkalmakkor így történjék ez a most megtértekkel is ? Az előző év ellankadt szívű keresztyénéi sorsára jussanak ? Csak az egyházi anyaköny sorszámait szaporítsák, a nélkül, hogy a gyülekezet lelki ere-1 jét növelnék ? Nehéz kérdések voltak ezek a lelkész és hű felesége számára Eltökélték szívükben, hogy npm fognak igennel válaszolni ezekre a kérdésekre. Nem lehet, hogy az újonnan megtértek növekedése elcsenevészedjék és csak olyan félszivvel álljanak be a szolgálatba, hanem egyengetik útjo- kat, könnyűvé teszik számukra azt, Válságos idők sodrában. Irta: Hering János. 5 De hát erről a sok mindenről, ami bántotta, senkivel se beszélhetett, anyja is meghalt, nem volt,'aki megértse. így hát magába fojtott mindent, pedig tudnivaló, hogy az elfojtott, ki nem beszélhető érzés kettős súllyal nehezedik a lélekre. És ekkor egy másik nagy érzéssel, a hazaszeretettel kezdte magát kárpótolni, ezzel férkőzött hozzá gyerekei leikéhez. Beszélt, beszélt nekik ragyogó szernekkel, raljongó szép szóval Erdély- országról, ahol ő szüleitett, szülőfalujáról, melyet mindenestől, ezer meg ezer színnel odarajzolt gyermekei képzelete elé, az ő kis házukról, a fehér kis templomról, a szép szavú harangokról és hogy ez most mind-mind az ellenségé, az oláhoké. És hogy majd egyszer a magyarok, ők is, visszamennek oda, mert hiszen ezt egyszer régen, még a meneküléskor megfogadta. Valóságos rajongó hazafiakká nevelte a két gyereket. Különösen a fiú volt fogékony. Kipiruflt arccal leste anyjának minden szavát és lelkesen ábrándozott róla, hogy mi mindent nem tesz, majd ha megnő, Erdélyért. Aztán gondok és örömök, tűrő reménykedések közben megnőtt a testvérpár. A lány édes ányja mellett foglalatoskodott. A fiú mérnöknek készült, de mikor kezében volt a mérnöki oklevél, sehogysc tudott itthon elhelyezkedni. Egyszer megunta a sivár tétlenkedést és gondolt egy nagyot: ö kimegy Amerikába. Micsoda keserűség és fájdalom, hogy ezekben a megaláztatásokkal és megpróbáltatásokkal terhes években a magyar haza még száraz kenyeret se tudott adni a felnevelkedő uj nemzedék ezer meg ezer, munkára kész tagjának! — Mennyi magyar tehetség és öserő fecsé- relődött bele emiatt a nagyvilágba! V. Jött egyik nehéz év a másik után. Elfoszlott egyik reménykedés a másik utánA kis lányokból nagy lányok lettek, a fiaftal anyákból öreg asszonyok), gyermekemberekből férfiak, de Csonka- magyarország még mindig nem volt ország. Szinte már attól lehetett tartani, hogy a földarabólt nemzet belepusztul egyszer az epedö vágyakozásba, másszor a közöny fásultságába. Mesébe is beillő csoda volt, hogy a széttépetí nemzettest még mindig bírta az egetvivó küzdelmet az életért és a jövendőért, itthon és a rabbá lett részeken. Egyszer aztán történt valami. Azaz, hogy semmi olyan, ami különösebb figyelemre lett volna érdemes. Épen csak egy előkelő amerikai jelentkezett Magyarország kormányzójánál sürgős ki- haíIIgaStósra. Nem igen akarták olyan sürgősen bebocsátani, de idegenszerű magyarsággal hajtogatta, hogy neki senkivel mással, épen csak őfőméltósá- gával van beszélni valója. Addig blizonyoskodotit, mjg a kormányzó mégis fogadta. Hja, szegény, /etiport Magyarország kénytelen az előkelő idegenekkel udvariasan bánni, kérette az amerikait és szemfüles ujságRövidesen már maga a kormányzó irók kiszimatolták, hogy ugyanakkor miniszterek, vezérkari tisztek, mérnökök is hivatalosak voltak a várba, bizalmas tanácskozásra. Erre már felneszeitek a bennfentesek. Kisütötték, hogy az amerikai tulajdonképen magyar ember, aki hosszabb idő óta Amerikában él, hogy Magyar Géza a neve és hogy valamiféle mérnökember. Valami világraszóló találmányról kezdtek irogatni a magyar lapok, valami tökéletes rádióról, vagy ilyesféléről, de aztán egy bizalmas figyelmeztetésre mindvatamennyien egyszerre elhallgattak. s 1 uinni
