Harangszó, 1931
1931-02-01 / 5. szám
1931. február 1. HARANGSZÓ 35 hogy az emberek számára vallást tegyenek Urukról és vallomástételüket megpecsételjék dolgaikban való hűséggel és hogy mindenkire közülök munkát bíznak a Megváltóért, akihez még bizonytalan vágyakozással vonzódtak. A buzgó, nyilvános bizonyságtétel Krisztusról és a rendszeres, megfelelő munka érette voltak meggyőződésük szerint a biztos orvosszerek a lelki restség és tétlenség ellen. Az égető kérdések megoldására volt kísérlet, hogy Clark dr. elkészítette egy ifjúsági szövetség tervezetét és minden újonnan megtértet, valamint néhányat azok közül, akik már régebben a gyülekezethez tartoztak, meghívott 1881 február 2-ra a lelkészlakra. Clarkné tiszteletes asszony elmondja, mennyit sürgölődött aznap a konyhában, hogy az ifjú embereket jó vacsorával lepje meg. Férje a dolgozó szobájában volt; de nem a prédikációját irta, amint egyébként szokta tenni, hanem komolyan elgondolkozott ifjú csapata felett, hogyan lehetne segítségükre egy komolyabb, hasznosabb keresztyén életre juttatásban. Clarkné éppen abban volt foglalatos, hogy a negyedik tepsi kalácsot betegye a sütőbe, mikor a lépcső felől lépéseket hallott és nyomban megjelent az ajtóban a lelkész, kezében egy cédulával, melyet átnyújtott nejének és kérte. Hogy történt, hogy se, mi történt, mi se, egyszerre csak a kisantant lapjai kezdtek hangoskodni: — Valami készül Magyarországon! valami titkos munka, hahikészülődés folyik! Felelősségre kell vonni a magyar kormányt! Nyilatkozatra kell kényszeríteni a magyar miniszterelnököt, vagy a külügyminisztert, mert veszélyben van Európa békéje! Aztán a cseh, a szerb, meg az oláh miniszterelnökök kezdték verni a riadót: — Biztos forrásból való értesüléseink vannak ... És így tovább. Persze, a biztos forrásból való értesülések a kémek sötétben való bujkálását jelentették, a kémekét, akik között akadtak elvetemedett gyászmagyarok, cégéres gazemberek, akik anyagi előnyökért készek voltak hazájukat, nemzetük jövőjét eladni, elárulni. A Iegszo- morubb és legarcpirítóbb lapja a világháború utáni magyar történelemnek a minden szent érzelemről megfeledkezett magyar származású kémekről, a nemzeti nagy elesettség e gyászos tanúiról szól. De hála Istennek, nem valami sokra mentek. Csak azt tudták jelenteni megbízóiknak, hogy valami készül, de hogy mi, azt jól megőrizték azok, akikre bízva volt. Egyébként a magyar kormány teljes hallgatásba burkolódzott. hogy gondolkozzék felette. Clarkné hirtelen bezárta a sütő ajtaját, elvette a papirost.és olvasni kezdte a fogalmazás első szakaszát. Az egész magyarul igy hangzik : A szövetség neve lesz: Williston Young People Society of Christian Endeavor (A wellistoni gyülekezet keresztyén törekvőinek ifjúsági egyesülete). Célja: A tagok közötti komoly keresztyén életet terjeszteni, előmozdítani a kölcsönös ismeretséget és őket alkalmassá tenni az Isten szolgálatára. E szövetség tagjai ifjak legyenek, kik őszintén törekszenek a megnevezett cél felé. A tagok kiválasztan- dók és könyvbe bejegyzendők A szövetség hivatalnokai: Elnök, helyettes elnök és jegyző. Választandó egy összejöveteli-, egy tagokra gondot viselő- és egy hívogató bizottság, melyek mindenikének öt tagja legyen. A hivatalnokok kötelessége általában az, ami ügykörükbe tartozik. Az összejöveteli bizottság gondoskodjék a pénteki imaösszejövetelekről ; ügyeljen rá, hogy minden ösz- szejövetel témáját és vezetőjét kijelöljék. Elvárjuk, hogy a szövetség minden tagja minden összejövetelen jelen legyen, ha csak valami elháríthatatlan akadály nem tartja vissza és hogy mindenki tevékeny részt vegyen az összejöveteleken. Az öszAztán jöttek az ijedt óvások, ellenségeink rossz lelkiismeretének jelei. Aztán a határozott fenyegetések: — Rögtön abbahagyni azt a gyanús készülődést! A magyar kormánytól nyílt kártyákat követelünk! A felelet a mieink részéről a legteljesebb hallgatás. Ekkor a kisantant gőgös ultimátum formájában ismételte meg felszólalását. Magvarország az ultimátumra csatta- nós és nem várt feleletet adott: — Felszólítjuk a kisaníantnak nevezett szövetséget, hogy 48 óra alatt kezdje meg a kivonulást a régi határokig! Na hiszen! Erre kezdődött még csak a nagy kavarodás! Csehek, szerbek, oláhok ijedten kapkodtak fühöz-fához, a a nagyhatalmak lecsapásra készen figyelni kezdtek. Jött Olaszország jóakaratú figyelmeztetése is: — Nehogy a magyar nemzet meggondolatlan lépésre ragadtassa magát! De ha mégjis komoly dologra készül, szívesen felajánlja az olasz kormány barátságos közvetítését, esetleg komolyabb segítségét!. Az udvarias, de elképesztő magyar válasz tartalma ez volt: — Köszönjük, de majd csak magunk! Az egész világot bejárta a kacagni való hir: szejövetelek pontosan egy óra hosz? száig tartsanak A végén, ha ez a kívánság, szánjanak időt a szórako- zásra is. Egyszer hónaponként beszámoló óra legyen Amint Clarkné az első szakaszt elolvasta, igy szólt: „Nagyon jó a név és a cél tetszik nekem. Azt hi-, szem, éppen ez az, amire szükségünk van. Meg kell kísérelnünk “ Azután tovább olvasta, de mély sóhajtást kellett elnyomnia, amint az utolsó szakaszhoz elért. Ennek elolvasása után úgy felizgult, hogy gondolatai egészen ott hagyták a kalácsot, amely vígan megégett a sütőben. „Várni mered, hogy ifjú emberek* mindezt megígérik?“ — kérdezte. „Igen, —• felelte a lelkész — nem kívánok éh sokat, csak amit minden keresztyénnek tennie kell“. „De hát hogyan ígérhetik ezt meg, — vetette ellen a feleség — ugyan a gyülekezetnek hány öregebb tagja teszi ezt meg?“ „Nem olyan sok, mint ezt én szeretném, — válaszolta Clark — de mily csodálatos dolog történnék gyülekezetünkben, ha ők megtennék.“ „És te valóban azt gondolod, hogy remélheted, hogy ők minden összejövetelen és mindig megszólalnak ?“ „Igen, — válaszolta dr. Clark — éppen azt remélem, hogy mindnyájan készségesek lesznek arra, amit megígérnek.“ „Nem, én nem remélem, hogy ezt megígérjék, én magam sem teszem. A női imaórákat kivéve én — Magyarország egymaga, alig felszerelve, kiáll az állig felfegyverzett kisantant és szövetségesei ellen. A magyarok vezérestől, kormányzóstól együtt megörültek! — El kell törölni az egész tűzfészket, most már nincs kegyelem a békebontók számára! — Már régen el kellett volna törölni! Ugye megmondtuk! — jajgatott a kisállta nt-sajtó. Ugyanakkor hire ment az általános magyar mozgósításnak, de meg annak a hihetetlen dolognak is, hogy a magyar hadsereg egyetlen ágyú repülőgép, vagy komolyabb harci szerszám nélkül indul a határok felé. Épen csakhogy' a gyalogság van ellátva puskákkal és feltűnő a műszaki csapatok nagy száma. , A kisantant serege, mely már az első gyanús mozduláskor készen állt,, szintén megkezdte a bevezető mozdulatokat, diplomatáik pedig, rettenetes fegyverekkel felszerelt hadseregeik biztonságos háta mögött, már élőre ordítozták a világba a hamarosan várható fegyverszünet és békekötés feltételeit: — Kegyelemre megadás, a kormányzó a kisantant haditörvényszéke elé, a hadvezérek, a kormány tagjai börtönbe, megszállás, teljes felosztás. ... (Folytatjuk.)
