Harangszó, 1931

1931-08-23 / 34. szám

274 HARANGSZÓ 1931. augusztus 23. tonájává avat angolt, németet, fran­ciát, finnt, magyart és csehet. A konferencia ideje alatt többször el­mondtuk együtt hangosan a Mi- atyánkot. Ki-ki a saját anyanyelvén. Az előadói emelvényen egy prágai tanár csehül mondta, előttem an­golok, mellettem németek mondták, én meg magyarul mondtam, de eb­ben a nagy zsongásban megéreztük, hogy mi valamennyien ugyanazt az áldott leckét mondjuk, amelyre meg­tanított minket a minden szívnek, fajnak egy közös Mestere, Krisztus Urunk. Kiemelte és fontossá tette végül és talán legfőképen ezt a konferen­ciát a tárgya is. Ez a konferencia arról tanácskozott, hogy azt a 34 millió gyermeket, akik a világ kü­lönböző részein vasárnapi iskolába járnak, hogyan lehetne Krisztushoz vezetni. Vegyük észre itt mindenek előtt azt, hogy Isten a vasárnapi iskola munkájában is egy kicsi mustármagot áldott meg, 1780-ban tartotta meg egy angol nyomdász Raikes Róbert az első vasárnapi is­kolát egy gloucesteri özvegyasszony kibérelt nyomorúságos konyhájában s ma pedig 34 millió gyermek jár vasárnapi iskolába, érsekek, püspö­kök és több száz keresztyén mun­kás egy héten keresztül tanácsko­zik azon és imádkozik azért, hogy Krisztushoz minél közelebb jutva hozzá vezethesse azokat is, akik Néki olyan drágák, a gyermekeket. James Kelly glasgowi lelkész, a vasárnapi iskolai kongresszus elnöke. A reggeli áhítatok oda állították a' konferencia elé a célt a Krisztusban, kihez el kell jutnunk, mert ő az út, akiben meg kell fogódzanunk, mert ő az igazság s akiben meg kell maradnunk, mert ő az élet. A kü­lönböző előadások aztán arról szó­lották, hogy ez a cél hogyan érhető el mindenek előtt a vasárnapi is­kolai tanító számára, hogy azután odavezethesse a gyermekeket is. A legtöbb előadás angol nyelven hangzott el, de előtte mindenki megkapta annak magyar, vagy né­met nyelvű fordítását. A fordítás és tolmácsolás nehéz munkáját idb. Victor János ny. polg. ig. a ma­gyar vas. isk. szöv. titkára és fia ifj. Victor János dr. theol. tanár végezték. A kongresszus elnöke rév. James Kelly glasgowi lelkész volt. A konferencia minden szempont­ból való nagy fontosságát a kor­mány, a székesfőváros és a magyar egyházak egyformán felismerték és méltányolták. A kultuszminiszter le­vélben üdvözölte a kongresszust, dr. Ravasz László püspök a ref., D. Kapi Béla püspök az ev. egyház nevében személyesen is megjelentek a megnyitó ünnepélyen és üdvözöl­ték a konferenciát. A főváros is üd­vözölte a kongresszust a megnyitó ünnepélyen, másnap pedig a Gel- lért-szállóban minden delegátust "vendégül látott. Magyarország kor­mányzója pedig kihallgatáson fo­gadta a kongresszus vezetőségét. A zálog. Irta: Szende Ernő. (9) — Majd én, édesapa. Elővette kicsi zsebkendőjét s letö­rölte az arcát. Aztán keblébe rejtette. Drága kincs lesz az az ő szemében. Máté vette most gondjaiba az esz­méletlent. Megvizsgálta a sebet és megkönnyebbülten sóhajtott fel. A seb nem látszott veszélyesnek. Aránylag kevés helyen szivárgott a vér. Odament a gyónáshoz hozott borhoz s óvatosan mosta le a sebet. Csakugyan, a seb nem volt túlságo­san nagy. Azután lemosta az arcát s kevés bort erőltetett a szájába s Csemez csakhamar magához tért s felült. — Már elmentek? Csepreghy szólalt meg. — El fiam. De maradjon nyugodtan. Mindjárt itt lesz a kocsim s azon haza­visszük. — Nincs nekem semmi bajom tekin­tetes uram. Elmegyek én a magam lá­bán is. S csakugyan talpra állt. De rögtön megtántorodott. Máté kap­ta a karjai közé. — Csak lassan fiam. Nem megy az olyan könnyen. Csepreghy a hóna alá karolt s úgy vezették ketten az útra, ahol a kocsi már készen várta őket. Beültették s a lelkész­lakhoz hajtattak. Ott ágyba tették s vizes borogatást raktak a fejére, bármeny­nyire szabadkozott ellene Csemez. — Minek ez? Hiszen semmi az a kis ütés. Meg sem érezte a fejem. Kemény koponya ez! Aztán körülhordozta a tekintetét. Az ajtóban álltak a szülei. — Nyugodjanak meg jó szüleim. Pár nap múlva semmi bajom sem lesz. Kutatólag nézett körül. — Hol van Ella? — Etelkánál van a másik szobában. Cepreghy búcsúzott. — Megyek haza. S holnapután útnak’ indulok. Kezet fogott mindnyájukkal s távo­zott. De biz az utazásból semmi sem lett. Másnap Ellán kitört a láz s állandóan félrebeszélt. Folyton Gabit emlegette s erönek-erejével fel akart kelni. Alig bír­ták lefogni. Csepreghy aggodalmas szívvel ült a beteg ágya mellett. Nem tudta megér­teni, miért rázta meg annyira leánya lel­két az a tegnapi eset. Hiszen igaz, mind­nyájukra izgalommal hatott, de azért úgy, ahogy leánya tegnap viselkedett, nem lett volna szabad. Ráadásul Íme, most egészen oda van. Türelmetlenül várta a felcsert, akiért elküldött a szom­széd faluba. Majd csak segít az s va­lami csillapító szert majd csak ád. Hát hiszen adott is az háromfélét is, de egyik sem használt. Ha magához is tért a beteg, csak pár pillanatig tartott a nyugalma. Újból kilelte a hideg, hogy csak úgy vacogott a foga. Majd meg forró hullám öntötte el a testét s akkor meg Gabit kiáltozta. Negyednapra Csepreghy elküldött Má­té Boldizsárért. Aggodalmas szívvel fo­gadta. — Tisztelendő uram, nagy baj van Ellával. Az orvosság mit sem használt. CsaL lázas s állandóan félrebeszél. Ké­rem, nézze meg, hátha maga megnyug- tatólag hat rá. — Jól van tekintetes uram. Várjon rám e szobában mig én bent leszek a betegnél. S aztán majd elmondom, mit tapasztaltam. :— Türelmetlenül fogom várni. A lelkész bement a beteghez. A sze­mélyzetet kiküldötte, odaült az ágy mel­lé s figyelni kezdte a beteg lázálmát. S a Gabi emlegetése hirtelen világosságot gyújtott az agyában. A leány szereti Gabit! Megnyugodott. Kezébe vette a be­teg kezét és simogatni kezdte. A lágy simogatás szemmelláthatólag megnyugvással hatott a betegre. Lassan- lassaii elcsendesedett, majd hirtelen fel­nyitotta a szemét s tiszta öntudattal szólalt meg. — Maga az tisztelendő atyám? — Én vagyok leányom. Lelki vigaszt akarok nyújtani az éli kis bogaramnak. Azért jöttem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom