Harangszó, 1931

1931-08-23 / 34. szám

1931. augusztus 23. HARANGSZÓ 275 í ■)! i Talán egy kor sem ismerte még fel annyira az ifjúság, a ^gyermek fontosságát, mint a mai. Általános jelszóvá lett: akié a gyermek, azé a jövő! Épen azért ma, az egész világon harc folyik a gyermekért. A vasárnapi iskola is a gyermekért harcol. Nem a maga, hanem Krisz­tus számára akarja megnyerni a gyermeket, hogy azután a Krisztus­hoz vezetett gyermek megmenthesse maga számára a jövőt. — Vezesd el a gyermeket Krisztushoz, mert akié a Krisztus, azé a jövő! Sz. J. Szerencsétlen-e a 13-as szám? Valójában senki sem tudja ki­kutatni, honnét ered ez a babona. Nemzedékről-nemzedékre terjedt a rossz jel, hogy — ahol 13 személy van együtt, azok közül egynek meg kell halnia. Egyiknek természete­sen meg kell kezdenie a sort előbb vagy utóbb; mert mind a tizen­hármán nem maradnak életben ezen a világon. így félnek például attól is, hogy tizenhármán étkezzenek együtt, mert akkor a halál is megjelenhetnék. — Sok szanatóriumban, különösen tüdőgyógyintézetekben éppen ezért Ella arcán futó mosoly suhant át. — Igen. Az kell. A lelkész megcirógatta az arcát. — Tudom, kis leányom. A lelke be­teg. Arra kell orvosságot találni, azt kell megvigasztalni s akkor a test erőtlensége is elröppen. Halkan sóhajtott fel a leány. — Hogyan van Gabi? ■— Él még? A lelkész szivét édes öröm járta át. Már odahaza volt. Már tudta a lelki bá­natra az orvosságot. — Hogy él-e? De még mennyire él! Kutyabaja annak! Már fenn jár. Akár el is jönne ide .. . ha .. . ha ... hívnák. Lágy pir borította Ella arcát. Halkan susogta. — Hívják el. Látni szeretném, hogy él-e igazán. A lelkész elmosolyodott. — Csak ezért hívjuk ide? Ella nem felelt. Máté megfogta az állát. — Nézzen a szemembe kis lányom. A leány felvonta a szempilláit. — így ni, kis bogaram. S most mondja igaz leikéből, csak azért hívjuk ide? A leány nem felelt, de biborszinü ar­ca beszélt helyette. De a lelkész erőltette. — Csak azért Ella? A leány lesütötte a szem pilláit. S mint a lehelet, úgy suttogta. — Nem csak azért. nincs is 13-as szoba. Ehelyett van 12a) és 12b), hogy halálfélelem ne fogja el a betegeket. Ennyire meg­csontosodott ez a babona. Egy régi, balga nézet, bár alap­talanul, vissza akarja vezetni ezt a babonát a Megváltóra és a tanítvá­nyok körére, akik együtt szintén tizenhármán voltak. Abban kell len­nie a vélt szerencsétlenség okának, — így már kezdem érteni. De azért még sem értem egészén. Hát mit akar tőle kis lányom? Ella kínosan nyögött fel. — A zálogom akarom tőle kiváltani. Máté elcsodálkoztt. — Miféle záloga van Gabinál? — Valami, amit akkor adtam neki, mikor Haliéba ment. Akkor megígértem, hogy kiváltom. S most meg akarom tenni. De most már ne kérdezzen jó atyám. Hívja ide Gabit apa s én akkor ... akkor ... meggyógyulok. Máté szeretettel simogatta végig az égő pírban úszó arcot. — Meglesz kicsi Ella. Nyomban be­szélek, apával s egy óra múlva itt lesz Gabi. A leány szivére szorította mindkét kezét. — óh Istenem. Már is jól érzem ma­gam. Olyan jó most. Máté felállt és az ajtó felé tartott. Ella utána szólt. — Tisztelendő atyám! Ugy-e maga ... maga mellettem lesz? Máté szeretettel nézett rá vissza. — Igen, kicsi leányom. Rajta leszek, hogy a zálog kiváltása boldogsággal si­kerüljön. Ella arcán édes mosoly játszadozott. — Köszönöm édes jó tisztelendő atyám. Máté benyitott a szomszéd szobába. Csepreghy idegesen ugrott fel. — Mi van Ellával? hogy ebből a körből először Judás fejezte be életét oly végzetesen. Meglehet, hogy ő még elárult Mes­terének kereszthalála előtt magára vetette bűnös kezét. De bizonyos, hogy Jézus maga volt az első, aki ebből a körből halálra rendeltetett. Milyen jó, hogy meghalt érettünk, különben nekünk kellett volna meg­halnunk bűneinkben, amiket Ő, a — Csak nyugalom tekintetes uram. Egyelőre nincs baj. S Isten segítségével és a maga jóakaratával nem is lesz. — Az én jóakaratommal? — Igen. — Az én jóakaratom meg van. — Azt hiszem tekintetes uram. De most nem olyan, hogy is mondjam csak, olyan közönségesí jóakaratról van szó. Sókkal többről, nagyobbról! Itt az apai jóakarat, az apai szeretet áldozatáról van szó! Csepreghy nyugtalan lett. — Leányom iránti szeretetem végte­len. Minden áldozatra kész vagyok érte, csak egészséges legyen. — A test nem beteg. A léleknek van baja. — Mi baja lehet a lelkének? — Csak olyan, amin a legtöbb fiatal leánysziv átesik. Csepreghy előtt derengeni kezdett. Mosolyra derült az arca. •— Más szóval, szívbaj? Máté bólintott. — Igen. Az orvos itt nem segíthet. — Hát ki az, aki segíthet? Máté habozott. Nem tudta, nem bántja-e meg a gazdag földesúr ön­érzetét, ha megtudja, hogy egy egy­szerű ielkész az, aki a leánya lelki or­vosa lesz. Csepreghy észrevette a lelkész ha­bozását. Sürgetni kezdte. (Folytatjuk.) A Zeneművészeti Főiskola Budapesten. A vasárnapi iskolai kongresszus színhelye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom