Harangszó, 1931

1931-08-02 / 31. szám

250

HARANGSZÓ

l93i. augusztus 2.

1. Azt mondja az apostol: Példás életet folytassatok a pogányok között.

Péter apostol az első levelét a szerteszét élő keresztyén hívekhez írta. Krisztus vallása csak akkor kezdte áthatni a világot. Zsidók és pogányok egyaránt kételkedéssel és bizalmatlansággal fogadták, mert nem voltak vele tisztában. Még akik felvették is a szent keresztséget, nem igen tudták magukat az új vallás gondolatkörébe beletalálni. Akik meg rajta kívül állottak, csak gúnyt űztek az új vallásból és annak híveiből. És ez a gúnyos kicsinylés zavarba hozta a Krisztushoz tért embereket és nem voltak vele tisztában, hogyan éljenek és hogyan viselkedjenek a világban. Ezért írta hozzájuk az apostol: Szeretteim,

kérlek titeket, mint zarándokokat és jövevényeket, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek.

Az apostol ezzel a kéréssel a keresztyén ember életét akarta irányítani. Rámutatott a gonosz és ítéletreméltó élet forrására. A test kívánságai azok, amelyek a lélek ellen vitézkednek, ösztönök, amelyek a bűn ösvényére csábítják a gyenge embert. Vágyak, amelyek szakadatlanul ostromolják ellenállását. Kívánságok, amelyek úgy bur- jánzanak a lélek talajából, mint kertben a dudva. Amelyeket ha szorgalmasan nem írtogatnak, csakhamar elölnek minden szép virágot. Krisztus hívének azonban tudnia

A zálog.

Irta: Szende Ernő. (6)

Csepreghy augusztus végén felkereste Mátét, hogy megbeszélje vele, melyik városba menjen Gabi theológiát hallgatni. S abban állapodtak meg, hogy Haliéba küldik. Abban az időben a magyar ifjak mind a németországi egyetemekre jártak.

Négy napja volt már csak Gabinak az indulásig. Csepreghynek bejelentette, hogy két napra hazamegy a szüleihez, hogy búcsút vegyen tőlük.

Gabi tehát hazament s két napig a szülői szeretetet élvezte. A lelkészt is felkereste, ki sok jó tanáccsal látta el. Aztán búcsút vett szeretteitől s visszament harmadnap a kastélyba. Az egész nap csomagolással telt el.

Felvirradt az utolsó nap. Ekkor érezte csak igazán Gabi, hogy mily nehezére esik a távozás a megszokott környezetből s talán ... talán más ok miatt is? Maga se volt vele tisztában, miért fogja el oly szomorúság, ha Ellára gondol. Sehol se találta a helyét, csak járt-kelt a kertben cél nélkül. Útja végül a virágoskert felé vezette. S szíve nagyot dobkell, hogy ő csak zarándok és jövevény ezen a földön. Úgy kell végighaladnia az élet ösvényén, hogy lelke szépségeit és szíve virágait megőrizze és diadalmas bokrétaként vigye vissza, ahonnét kiindult, az atyai hajlékba. Ha zarándokok és jövevények vagyunk ezen a földön, akkor sem a földnek, sem a földi élet kívánságainak nem élhetünk. Minden gondolatunkat arra kell irányítanunk, hogy tisztán és meggazdagodva s nem levetkőzve, bepiszkítva és leszegényedve térjünk vissza az atyai házba. Ezért mondja az apostol, hogy példás életet kell folytatnunk a világon.

A példás életet azonban nem úgy érti az apostol, mintha a keresztyén embernek mások tetszésére kellene törekednie, hanem, hogy olyan életet éljen, amelynél mások tetszése nem cél, hanem természetes eredmény. És ezen a téren merőben mindegy, hogy milyen társadalmi helyzetben és milyen munkakörben él a keresztyén ember. Úr és szolga, gazdag és szegény, hatalmas és alárendelt egyformán ugyanazon erkölcsi törvény alatt áll, hogy élete, munkája, céltüzése és minden törekvése legyen kifogástalan, sőt példaadó.

2. Csak így érheti el a keresztyén ember azt is, hogy élete nemcsak embertársainak, hanem az Istennek is tetsző lesz. Az apostol azt mondja: Példás életet folytassatok a po- gányok között, hogy amiben gonosztevőkként rágalmaznak, a jócselekedetek alapján dicsőítsék az Istent a meglátogatás napján.

Nehéz és komoly kötelezés ez, testvéreim. Mert ha nehéz az emberek elismerését, helyeslését és jóváhagyását megnyerni, sokkalta nehezebb olyan életet folytatni, hogy jócselekedeteink alapján dicsőítsék miattunk és érettünk az Istent. Ugyanaz a követelmény ez, amelyet a világ Megváltója a hegyi beszédben törvényül adott, amikor azt mondta: „Úgy fényeskedjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat.“ (Máté 5, 1G-)

Bizonyos dolog, hogy minél komolyabban követi valaki Jézus tanítását és minél hivebben jár az ő ösvényein, annál több megítélést von magára az emberektől. Itt azonban igazán áll Jézusnak a mondása: „Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél, sem a szol-ga az ő uránál.“ (Máté 10, 24-) Ha Jézust is gonosztevőként ítélték el csak azért, mert magasabb és tisztább utakon járt, az ő hívei sem kívánhatják, hogy őket a hitetlenek mindenben megértsék és méltányolják, elismerjék és magasztalják. Akkor tökéletes igazán a keresztyén ember élete, ha megítélői az ő jócselekedetei alapján kénytelenek Istent áldani, hogy ilyen szeretetben és igazságban teljes életet is tud teremteni egy földi emberben.

A keresztyén ember sohasem él önmagának. De nem él embertárbant. Ellát látta a virágok között. Odament.

— Mit csinál, Ella?

Ella összerezzent. Nem vette észre a közeledőt.

— Nézem a virágaimat. S egy csokrot akarok szedni apus asztalára. Ugv szereti azokat. Kivált a szegfűt. Az a kedvenc virága.

— Az enyém is az.

— Igen. A magáé is.

— És a magáé, Ella?

A leány kissé elpirult.

— Hiszen tudja, Gabi.

Az ifjú ajkát mély sóhaj hagyta el.

— Tudom. A magáé is a szegfű.

Ella ránézett.

— Miért sóhajtott?

Az ifjú komolyan nézett a leányra.

— Arra gondoltam, meddig lesz a maga virága a szegfű?

A leány arcát gyenge pír árnyékolta be.

— Mindig az marad.

Az ifjú odalépett hozzá. Megfogta a kezét s belenézett a ragyogó szempárba. A leány állta a tekintetet. Lelke nyugodt maradt a szemek beszédétől. Remegő ajkakkal szólalt meg Gabi:

— Ha hű marad virágomhoz, akkor kérek egyet emlékül. Megkapom?

A leányka lesütötte a szempilláit.

— Igen. Meg.

— Akkor kérem.

Ella letépett egy szép fehér szegfűt. Ajkához érintette s átnyújtotta.

— őrizze meg, Gabi. S hozza vissza nekem. Várni fogom.

Gabi úgy érezte, a föld minden boldogsága örászakadt. Megcsókolta a virágot s túláradó érzéssel suttogta.

— Igen. Megőrzőm. S visszahozom. S akkor kicsi Ella, akkor mi lesz?

A leány arca bíborszínt öltött. Nagy zavarában futásnak eredt. De futtában visszakiáltotta:

— Akkor ... akkor kiváltom.

S azzal tovább futott.

Gabi tárcájába rejtette a zálogot s most már könnyű szívvel nézett az útja elé.

* * *

A protestánsok négyszáz éven át nem szenvedtek annyit, mint I. Lipót uralkodása alatt. A kath. egyház hatalma nálunk tetőpontján volt s kivált a jezsuiták hatalma volt megmérhetetlen. Üldözték a protestánsokat úgy, mint még soha! A börtönök zsúfolva voltak. A kínzó eszközök működtek s a kinpadra vontak nyöszörgését, a vérpadon kivég-