Harangszó, 1931
1931-08-02 / 31. szám
XXII. évfolyam. 1931 augusztus 2. 31. szám. I Alapította: KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az OrHzágog Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postac.sekkszámla: 30 526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Eltévedtem, mint juh A bűnösök útjára; Oh segíts yésusom, Őriző pásztorom. A ..Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Potőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévbe 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A belső szabadság. Máté ev. 1921. .Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyono- dat és oszd ki a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben és jer és kövess engem.“ V ájjon tudjuk-e mi helyesen értelmezni a fenti igéket? Tud- juk-e miről van itt szó? Mit követel Jézus? Minekünk el kell jutni a belső szabadságra. El kell vágni* minden érdekszálat, ami ide kötöz bennünket e világhoz. Legyen szabad a szívünk. Ne nehezedjék rá ólom- súllyal e világnak gondja, csalárdsága, szerelme — vagy más szóval kötözzük magunkat egészen, erős kötelékkel a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz. Mindenkor, minden áron legyünk készek az ö szolgálatára, a parancsa előtt való meghajlásra, az önkéntes áldozathozatalra s ha úgy kívánja: legyünk készen a lemondásra is. Ehhez persze nein elégséges az, hogy az ember néha napján megveti e világ örömeit, javait, amelyekben talán éppen akkor nem is leli kedvét; nem elégséges a karácsony előtti jótékonykodás sem, amikor megindul szívünk a szegényeken; nem elég a magunk jószánta szerinti világmegtagadás — a Krisztus szolgálata azt jelenti, hogy az ember belső szabadságból, de nem külső kényszerből mindenkor megveti mindazt, ellentmond mindannak és áldozatul hoz mindent, amit a Krisztus iránti engedelmesség, a Krisztus szerelme csak kíván . . . Aki a Krisztusban a legfőbb jót felfedezte és megtalálta, aki szakadtáig az Ür követője akar lenni — azelőtt ez nem is lehet túlzott kívánság. Ami pedig ezzel a Krisztus-követéssel nem hozható összhangba, vagy ami éppen akadály a Jézushoz vezető úton: legyen az bár szemünk, kezünk, lábunk, jó hírünk, kedvtelésünk, pénzünk, vagyonunk . . . mindazzal félre, mindazt pornak és szemétnek ítéljük a Krisztusért. . . Ami viszont velejár a mi Krisztus-követésünkkel: legyen az bár harc, küzdelem, kereszt, gyalázat, munka, fáradság — mindazt szívesen és örömmel hordozzuk ugyancsak a Krisztusért... És vájjon hogyan állunk mi? Erősebb-e nálunk e világ megvetése, mint e világ szerelme? Mit becsülünk többre: e világ örömeit, vagy a menny javait? Min csüng a mi szívünk: múlandó értékeken, vagy az örökké szent Istenen? . . . „Teremtő Istenem, Atyám, Szeretettel gondoltál rám Már az idők méhében. Szentlelked által hívogatsz, Önnön gyermekeddé fogadsz Te szent Fiad vérében. Vigadj és adj Szivem hálát s csak öt imádd, Ki teneked Mennyben szerzett dicsőséget. * * Szívből szeretlek Jézusom, Bátran megyek a jó úton, Amerre karod vezet. Te értem éltedet adád, Mennyben mutatsz dicsőbb hazát, Hol vigadok teveled. Ámen! Legyen Akaratod, ott megadod mire vágyom. Jöjj, ne késsél nagy királyom!“ Ámen. * Mert az élet a maga valóságában nehéz. Ott vannak az élet mostohái, akik a boldogságot, de sőt a megelégedést is csak névleg ismerik. Vagy ott vannak, akiket félreértenek és üldöznek és akik nem találnak szerető szívre, amelyen kisírhatnák bánatuk könnyeit. Vagy ott vannak az igazság és a magasabb törekvések szenvedő vértanúi, akik örökké ellenséggel és ostromló bajjal küzdenek, akik szembe mernek helyezkedni az árral, hogy eljussanak kitűzött céljukhoz. Bizony azoknak az élet nehéz. Akik megértették az élet igazi rendeltetését és a szó nemes érteimében emberek, sőt keresztyének akarnak lenni és maradni, azoknak bizony az élet nehéz. Azért ma azt a kérdést kell megvilágítanunk, hogy milyen legyen ‘a keresztyén ember élete ezen a földön, hogy Isten és ember meg legyen vele elégedve? *) Mutatóba az „Amit az Úr üzen“ c. beszédgyüjteményének most megjelent IX. kötetéből. Élni, milyen egyszerű szó! Élni, milyen könnyű és milyen nehéz! Ha csak az a célunk, hogy ezen a földön az Isten jóvoltából nekünk juttatott napjainkat jól rosszul leéljük; ha azt hisszük, hogy a földi élet bevégzésével minden bevégződik s ezért a leghelyesebb, ha örömszerzésre használjuk ezt a rövid földi vándorlást, akkor elmondhatjuk, hogy élni könnyű. Ha valaki kedvező körülmények között él és dúslakodik a földiekben, vagy ha szerető szívek veszik körül, akiknek összes igyekezete az ő boldogságának munkálása, az élet küzdelmeiben kapott sebek be- kötözése: az elmondhatja, hogy az élet könnyű. Ha valaki tud mindig a tömeggel együtt haladni és ösztönös vágya nem kényszeríti külön utakra, hogy feltörjön a csillagok közé, az elmondhatja, hogy az élet könnyű. Irigylem és sajnálom érte. Irigylem, hogy olyan kevéssel meg tud elégedni, de sajnálom is, hogy nem ismer ezeknél magasabb életcélokat. Milyen legyen az életünk?*) Irta : D. Raffay Sándor, püspök. I. Péter 2. 11—12.
