Harangszó, 1931
1931-06-28 / 26. szám
XXil. évfolyam!. 1931 június 28. 26. szánt. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetség. Ae Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsokkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r Engem na Ur híven vénét, Amit felőlem végezett, Keményem ö s vigaszom; Hitem megnyugszik azon. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Patőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Uram! Erősíts meg a hitben! János ev. 3is. .Aki hiszen a Krisztusban, el nem kárlio- zik*. . . H a Isten kegyelme és a Szentlélek elvezérelt már bennünket a Jézus Krisztusban való hitre, akkor teljes bizonyosságot nyerünk az örök élet üdvössége felöl. A szivünk megnyugszik. Dicsekedünk az eljövendő dicsőség szent reménységével. Nem kárhozom el — mondogatja ajakunk — mert hiszek őbenne, hiszek a megtartó Krisztusban . . . Életben, halálban — ő az én vigaszom. De ha mindezek felől még nem vagyunk bizonyosak, akkor ez a tény azt bizonyítja, hogy keresz- tyénségünk csak álmodozás, képzelődés, magunk csinálta holt tudás, gyatra vélekedés . . . Mindez pedig arra indítson bennünket, hogy könyörögjünk Istenhez igazi, üdvözítő hitért . . . Az Istentől való hit mindig élő hatalom, amely tevékeny munkása a szeretetnek . . . Akinek ilyen hite van, az sohasem mondhatja panaszkodva: nem tudok imádkozni, nem tudok szeretni, nem tudom magamat megjobbitani — nem mondhatja ezt, mert az igazi hit, megszente- lődésre hajtja az embert, és nem nyugszik addig, amig életünk nem termi a Lélek gyümölcseit, amelyek ezek: szeretet, öröm, békesség, bé- ketiirés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség . . . mert ezek bizonyítják, hogy igazán hivő ember vagy! . . . Ám ha mindezeket nem találjuk meg életünkben, ha felsóhajtunk, hogy ezek termésére nem vagyunk képesek ... ez megint egy bizonysága annak, hogy a mi hitünk nem valódi ... a keresztyén- ségünk csak vasárnapi keresztyén- ség . . . Könyörögjünk hát Istenhez igazi, üdvözítő hitért . . . Az Istentől nyert hit — megmarad mindvégig! ... Az ige, amelyet Isten Lelke a szivünkbe ír, előttünk világok Világol szenvedés és nyomorúság éjszakáján is . . . előttünk ragyog életben és halálban ... a hitnek ez az igéje pedig ezt mondja: Krisztus érettem is meghalt ... el nem kárhozom! . . . „Boruljon bús felhő reám, Hitem nem csügged soha; Tudom, hogy mennyei Atyám Nem lesz hozzám mostoha; Folyó hó 16.-án kezdődött meg Helsinkiben, Finnország fővárosában a negyedik finn-ugor kongresz- szus, amelyen részt vesz egy nagyobb számú magyar küldöttség is. Ebből az alkalomból jelent meg az egyik nagy finn egyházi néplapban a „Kotimaa“-ban az alábbi üdvözlő cikk, amelyet ott időző főszerkesztőnk küldött haza a Harangszónak. „Magyar Testvéreink! A mai napon összejöttek fővárosunkban a finn-ugor rokonnép tagjai, hogy a fajrokonság érzésének talaján közösen ünnepeljenek. Bármennyire is szétforgácsolta a világháború a népeket, sőt némely esetben ugyanannak a népnek a tagjait is elszakította egymástól, mint ahogyan azt a mi magyar testvéreink olyan keservesen tapasztalták ör-.- magukon, ugyan úgy más oldalról egységesítő hatással is volt. Magyarországot is a szenvedése rávezette arra, hogy északi kis testvérnépeinél keressen együttérző részvétet. Erről is el lehet mondani, hogy nincs olyan rossz dolog a világon, amelyből valami jó ne származnék. Ez már a negyedik alkalom, hogy a finn-ugor népek közös kultúrün- nepre gyűlnek. A Magyarországon tartott összejövetel óta lefolyt években, amelyen a finneknek hatalmas Felhőn, sűrű homályon át Kegyelmének fényes napját Felhozza bús egemre. * * » Ne reszkess immár én lelkem, Keresd Krisztus érdemét, Mely vigasztal az életben S az ítéletben megvéd. Hiszem, érzem én Megváltóm, Te vagy üdvöm, boldogságom, Szószólóm lész Istennél.“ Ámen. * tömege vett részt, az ott létrejött kapcsolatok megerősödtek. Mimikét fél részéről történtek látogatások, s így mindegyik a maga szemével szerezhetett tapasztalatot a másik népről. Sajtónk is többször hozott magyar és észt viszonyokat megvilágosító cikkeket s ezek is csak elmélyítették a megértést. Így történt ez az egyház munka- területén is. A magyar, evangélikus egyház és a finn nemzeti egyház, úgyszintén az észt egyház és a mienk között már megépült az ösz- szekötő híd, melyet az egyre növekvő személyes kapcsolatok egyre erősítenek. Mindkét nemzet különleges életterületén tapasztalatokat szerezhetünk magunknak arra vonatkozólag, hogy mit jelent az egyház és a kulturális törekvés mindkét testvérnépünk életében önmaguk számára és találhatunk sok okot az örömre, hogy a mi szent közös hitünk alapjára építhetünk és növekedhetünk a kölcsönös megértésben és bizalomban. Olyan lélekemelő látni azt, hogy Magyarország evangélikus kisebbsége az egész ország lelkiéletében milyen hihetetlenül nagy tényező. Amikor minden közelről és távolról idesereglett testvérünket köszöntjük, kívánjuk, hogy amikor a nyarunk szépsége oly belsőségesen Mikor a testvér-szívek összedobbannak.
