Harangszó, 1931

1931-06-28 / 26. szám

XXil. évfolyam!. 1931 június 28. 26. szánt. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetség. Ae Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsokkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r Engem na Ur híven vénét, Amit felőlem végezett, Keményem ö s vigaszom; Hitem megnyugszik azon. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Patőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Uram! Erősíts meg a hitben! János ev. 3is. .Aki hiszen a Krisztusban, el nem kárlio- zik*. . . H a Isten kegyelme és a Szentlélek elvezérelt már bennünket a Jézus Krisztusban való hitre, akkor teljes bizonyosságot nyerünk az örök élet üdvössége felöl. A szivünk meg­nyugszik. Dicsekedünk az eljövendő dicsőség szent reménységével. Nem kárhozom el — mondogatja ajakunk — mert hiszek őbenne, hiszek a megtartó Krisztusban . . . Életben, halálban — ő az én vigaszom. De ha mindezek felől még nem vagyunk bizonyosak, akkor ez a tény azt bizonyítja, hogy keresz- tyénségünk csak álmodozás, képze­lődés, magunk csinálta holt tudás, gyatra vélekedés . . . Mindez pedig arra indítson bennünket, hogy kö­nyörögjünk Istenhez igazi, üdvözítő hitért . . . Az Istentől való hit mindig élő ha­talom, amely tevékeny munkása a szeretetnek . . . Akinek ilyen hite van, az sohasem mondhatja panasz­kodva: nem tudok imádkozni, nem tudok szeretni, nem tudom maga­mat megjobbitani — nem mondhat­ja ezt, mert az igazi hit, megszente- lődésre hajtja az embert, és nem nyugszik addig, amig életünk nem termi a Lélek gyümölcseit, amelyek ezek: szeretet, öröm, békesség, bé- ketiirés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség . . . mert ezek bizonyítják, hogy igazán hivő ember vagy! . . . Ám ha mindezeket nem találjuk meg életünkben, ha felsóhajtunk, hogy ezek termésére nem vagyunk képesek ... ez megint egy bizonysága annak, hogy a mi hitünk nem valódi ... a keresztyén- ségünk csak vasárnapi keresztyén- ség . . . Könyörögjünk hát Istenhez igazi, üdvözítő hitért . . . Az Istentől nyert hit — megma­rad mindvégig! ... Az ige, amelyet Isten Lelke a szivünkbe ír, előttünk világok Világol szenvedés és nyo­morúság éjszakáján is . . . előttünk ragyog életben és halálban ... a hitnek ez az igéje pedig ezt mondja: Krisztus érettem is meghalt ... el nem kárhozom! . . . „Boruljon bús felhő reám, Hitem nem csügged soha; Tudom, hogy mennyei Atyám Nem lesz hozzám mostoha; Folyó hó 16.-án kezdődött meg Helsinkiben, Finnország fővárosá­ban a negyedik finn-ugor kongresz- szus, amelyen részt vesz egy na­gyobb számú magyar küldöttség is. Ebből az alkalomból jelent meg az egyik nagy finn egyházi néplapban a „Kotimaa“-ban az alábbi üdvözlő cikk, amelyet ott időző főszerkesz­tőnk küldött haza a Harangszónak. „Magyar Testvéreink! A mai napon összejöttek főváro­sunkban a finn-ugor rokonnép tag­jai, hogy a fajrokonság érzésének talaján közösen ünnepeljenek. Bár­mennyire is szétforgácsolta a világ­háború a népeket, sőt némely eset­ben ugyanannak a népnek a tagjait is elszakította egymástól, mint aho­gyan azt a mi magyar testvéreink olyan keservesen tapasztalták ör-.- magukon, ugyan úgy más oldalról egységesítő hatással is volt. Ma­gyarországot is a szenvedése ráve­zette arra, hogy északi kis testvér­népeinél keressen együttérző rész­vétet. Erről is el lehet mondani, hogy nincs olyan rossz dolog a vi­lágon, amelyből valami jó ne szár­maznék. Ez már a negyedik alkalom, hogy a finn-ugor népek közös kultúrün- nepre gyűlnek. A Magyarországon tartott összejövetel óta lefolyt évek­ben, amelyen a finneknek hatalmas Felhőn, sűrű homályon át Kegyelmének fényes napját Felhozza bús egemre. * * » Ne reszkess immár én lelkem, Keresd Krisztus érdemét, Mely vigasztal az életben S az ítéletben megvéd. Hiszem, érzem én Megváltóm, Te vagy üdvöm, boldogságom, Szószólóm lész Istennél.“ Ámen. * tömege vett részt, az ott létrejött kapcsolatok megerősödtek. Mimikét fél részéről történtek látogatások, s így mindegyik a maga szemével szerezhetett tapasztalatot a másik népről. Sajtónk is többször hozott magyar és észt viszonyokat megvi­lágosító cikkeket s ezek is csak el­mélyítették a megértést. Így történt ez az egyház munka- területén is. A magyar, evangélikus egyház és a finn nemzeti egyház, úgyszintén az észt egyház és a mienk között már megépült az ösz- szekötő híd, melyet az egyre növek­vő személyes kapcsolatok egyre erősítenek. Mindkét nemzet külön­leges életterületén tapasztalatokat szerezhetünk magunknak arra vo­natkozólag, hogy mit jelent az egy­ház és a kulturális törekvés mind­két testvérnépünk életében önma­guk számára és találhatunk sok okot az örömre, hogy a mi szent közös hitünk alapjára építhetünk és növekedhetünk a kölcsönös megér­tésben és bizalomban. Olyan lélek­emelő látni azt, hogy Magyarország evangélikus kisebbsége az egész ország lelkiéletében milyen hihetet­lenül nagy tényező. Amikor minden közelről és távol­ról idesereglett testvérünket kö­szöntjük, kívánjuk, hogy amikor a nyarunk szépsége oly belsőségesen Mikor a testvér-szívek összedobbannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom