Harangszó, 1931
1931-04-05 / 14. szám
110 HARANGSZÓ 1931 április 3. remtő hatalma azok számára érvényesül, akiknek lelkében van húsvéti hit. Miben áll ez a húsvéti hit? Abban a szent bizonyosságban, hogy Jézus tényleg feltámadott és él. Jézus feltámadása a hivő ember számára nem probléma és nem bizonyításra szoruló kérdés. Számára nem válik szükségessé, hogy okfejtéssel, avagy megmagyarázással érthetővé tegye Jézus feltámadásák Ez számára minden kétely felett álló bizonyosság. A húsvéti hit azt jelenti továbbá, hogy Jézus feltámadásának minden következményét is megismerjük és elfogadjuk. Bizonyossá válik számunkra bűnbocsátó kegyelme, halálgyőző hatalma, örök-életet biztosító királyi méltósága. És bizonyossá válik számunkra, hogy egyedül ő biztosíthatja a megtartást és örök üdvösséget. A húsvéti hit végül azt jelenti, hogy a feltámadott Jézust életté tesszük saját életünkben. Számunkra életcéllá, életkötelességgé válik. Új isteni kinyilatkoztatást bírnak benne, ki szavakba foglalt kijelentésnél hatalmasabban szól hozzánk, mert életvalóság. Közösségben élhetünk vele. Az ige, szentség és imádság által erőket veszünk át tőle s átadhatjuk neki életünk minden igaz törekvését, nyomorúságát, örömét és fájdalmát. Benne élünk és így számunkra mindennapi erővé válik. munkáját szívesen magához váltja a vándor kereskedő. Ott ül most is az asztal metlett szegényes szobácskájukban és serényen öltöget. Egészen közel húzta maga elé a kis petróleumlámpát, hogy fénye reáessék a finom gyolcsdarabra, melyre Ilimet varr vékony selyemfonállal. Irka, tintásüveg. palatábla fekszik az asztalon, nyilván iskolai feladatával végzett előbb, de egy könyv még nyitva tárul a keze- ügyében s bele-beleplllaot munkája közben, amint félhangon tanulja a Hym- nust. „Őseinket fölhozád Kárpát szent bércére...“ nem kell a térképet néznie, tudja nagyon jól. hol vannak a Kárpátok, akármelyik pillanatban le is tudná Bözsike rajzolni egész szép hazánkat minden hegyével, foíyójával, gyönyörűséges Balaton-tavával együtt. Barátságtalan, késő őszi idő van. A ház mellett egy lombtalan akácfa ágait zörgeti a szél és hozzávajgdalja az esőcseppeket az ablakhoz, amely olyan kicsiny, hogy két tenyérrel be lehetne takarni. Bent a szobában azért nincsen hideg, egy kis tűz parázslik az alápolcolt lábú takaréktüzhelyen, amely — jobb híján — a kályhát is pótolja a szegényeknél. A tűzhelyben egy drótozott A húsvéti történetnek a húsvéti hitben való beteljesülését kifejezi az a bibliai vers, mellyel János evangélista a húsvéti történetet lezárja: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higyjélek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia és hogy ezt hívén, életetek legyen az Ő nevében.“ János 20, 31. ' Húsvét ünnepét akkor ünnepeled méltóképpen, ha a húsvéti történetet kiegészíted húsvéti hittel és új életet élsz a feltámadott Krisztus nevében! f Dr. BERZSENYI JENŐ 1845-1931. Evangélikus egyházunknak ismét súlyos gyásza van: elköltözött az élők sorából egyházasberzsenyi dr. Berzsenyi Jenő, a dunántúli egyház- kerület vojt felügyelője. Virágvasárnap délután háromnegyed 4 órakor hunyta örök álomra szemeit. Dr. Berzsenyi Jenő evangélikus egyházi életünknek kimagasló alakja volt. Már előkelő családja nemes hagyományai is eljegyezték az egyházi és nemzeti közélettel. Ezeket a hagyományokat mindvégig hűségesen megőrizte, élete és egyénisége drága kincseivel megnövelte, sőt a régi fénybe új fénysugarakat szőtt bele. Dr. Berzsenyi Jenő 1845. évi április hó 10-én született a vasmegyei Nemesmagasi községben. Szülei lábasban valami kis ételmaradék fortyog, alatta pedig a szürke macska szunyókál édesdeden egy kiérdemült szakajtókosárban. Rajta kívül nincsen is más élőlény a gyermek körül, de azért annak eszébe se jut, hogy félni is lehetne. Megtanulta jól a hittanórán és az öreganyjától is mindig azt hallja, hogy a jó Isten gondot visel minden teremtményére és az ö tudta nélkül még egy levél se hullhat le a fáról. De azért ébren várja meg az öreganyját, akármilyen későn vetődik is az haza, nem is tudna talán elaludni, ha annak az ölelő karjaiba nem bújhatna. Haliga, jön is már. Becsapódott a kisajtó és valaki végigballag a tornácon. Már a konyhában tibláb bizonytalanul és tapogatódzva keresi az ajtó kilincsét. Bözsike csodálkozva neszei föl, majd az ajtóhoz siet, de makor föltárja azt, nem az öreganya, hanem egy züllött- külsejű férfi áll előtte. Egy kis motyó van a hóna alatt, görcsös bot a kezében, rongyos kabátjához hasonlót csak a madárijesztőkön lenget künn a szántóföldeken a szél. Vedlett kalapjának karimájáról, mint ereszről csepeg mindegyre a víz, le is kapja a fejéről és mérgesen csapkod vele. Berzsenyi Pál és Berzsenyi Elenóra voltak. A gimnázium 4 alsó osztályát Kőszegen végezte, ahol mély hatással volt reá a tudós Beyer János tanár paedagógiai egyénisége. A főgimnáziumot a pápai református főgimnáziumban végezte, ahol érettségi vizsgát tett. Orvosnak készült. A budapesti és bécsi egyetem orvosi fakultását látogatta s 1868- ban sebésztudori, szemészeti és szülész-orvosi oklevelet szerzett. Orvosi működését Budapesten a Rókus-kórházban kezdette meg, majd a lipótmezei tébolydában folytatta. 1870-ben Törökországba ment s mint az ottomán hadsereg törzsorvosa két esztendőn át Konstantinápolyban és Drinápoly- ban teljesített orvosi szolgálatot. Hosszú külföldi utazás után, — bejárta Görög- és Olaszországot, — visszatért hazánkba, majd külföldi tanulmányútra ment s különösen a berlini és londoni egyetemeken, klinikákon és egészségügyi intézetekben gyűjtött értékes ismereteket. Visszatérve hazánkba, Szombathelyen folytatott orvosi gyakorlatot. Később orvosi működését abbahagyta, kemenessömjéni földbirtokára költözött s az ősi Berzsenyi kúrián élt. Boldog családi kör vette körül. Felesége: pongyeloki Róth Vilma, a gyengédszívű hitves hűséges gondoskodásával vette körül. Négy gyermekük növelte családi életbol- dogságukat. Dr. Berzsenyi Ádám „Cudar idő“ — dörmög köszöntés helyett. „Még a kutya is födél alá kívánkozik ilyenkor. Nem húzhatnám meg magamat nálatok valamiféle vacokban?“ A kisleány szánakozva nézi a váratlan vendéget, egy pillanatig mintha tétovázna, de aztán nyájasan felel: „Az öreganyám még nem jött meg, de nem hiszem, hogy elküldené. Addig is jöjjön be Bácsi és szárítsa meg a ruháját. hiszen csuromvíz mindene. Majd fölszítom a tűzet és jó meleg lesz mindjárt idebenn.“ Egy szalmafonatú széket hoz az idegen számára, maga pedig lekuporodva, köténye lengetésével gerjeszti a tüzet, majd száraz ágakat, forgácsot vet a föllobbanó lángra. „így ni! Vesse le talán a lábbelijét is, majd idetesszük a sütő elé. Fölhúzhatja ezeket a régi botosokat, míg megszárad. Messziről jött úgy-e?“ „Messziről“ — dörmög barátságtalanul a jövevény és most már ő kérdez: „Az édesapád talán künn van az istállóban?“ „Nekem nincsen édesapám“ — hangzik a szomorú válasz — „nem is ismertem sohase. Nekem csak öreganyám Van, a jó Istenen kívül ő viseli gondomat. Csak kettecskén éldegélünk.“ (Folytatjuk)-
