Harangszó, 1931
1931-04-05 / 14. szám
1931 április 3. HARANGSZÓ 111 az ősi földbirtokon gazdálkodik, Berzsenyi György Sopronban működik, Katinka leányuk Deschán Achill pénzintézeti központi alel— nőknek a felesége, Dóra leányuk pedig koltai Vidos Dániel földbirtokosnak, a celldömölki gyülekezet felügyelőjének a hitvese. Dr. Berzsenyi Jenő közéleti munkálkodása rendkívül nagy értékeket mutat. Szívvel-lélekke! egyházunké volt. Egész egyéniségét áthatotta a biblia tiszta szelleme s evangélikus egyházunk hitbeli meggyőződése. Számára az egyház nem érvényesülési fórum, hanem egyéniségének, lelkületének áldott és szükséges termőföldje volt. A templombajáró, bibliát olvasó evangélikus nagyok sorába tartozott. Családja körében mindennap harmóniumhoz ült s ko- rálok játszásával emelte övéi lelkét Istenhez. Esténként a biblia fölé hajtotta fejét s szomjas lélekkel, boldogan tette azt lelke kenyerévé. Egyházunk sohasem kért tőle hiába. Parancsnak érezte a hívó szót s így ült 1902-ben az egyházkerület gyámintézeti elnöki székébe; 1905- ben a ketnenesaljai egyházmegye felügyelői székébe; 1912-ben a dunántúli egyházkerület felügyelői méltóságába. Bárhol működött, mindenütt egész ember volt. Egész szívet adott egyházának s szívében hűség, meggyőződés, egyházszeretet és kötelességtudás voltak. Tevékenyen résztvett a vármegyei, sőt egy időszakban a politikai életben is. Orvosi működése méltó elismeréseként Vasvármegye főorvosává választották meg s 1885-től 1889-ig működött ezen szolgálatban. 1905-től 1910-ig a celldömölki választókerület országgyűlési követe volt 48-as párti programmal. 1910-ben azonban a politikai élettől teljesen visszavonult. Evangélikus egyházunkban, elsősorban pedig a dunántúli egyház- kerületben fájdalmas érzést váltott ki, midőn 1922-ben, hanyatló erejére hivatkozással, az egyházkerület felügyelői állásáról lemondott. Eltávozott a vezéri székből, de meleg lelkének és nemes egyéniségének hatásait mindvégig megőrizte egyházunk, mely egyik legkiválóbb és leghűségesebb fiát bírta benne. Visszavonulása után is példa maradt határozott egyházi öntudata, mély bölcsesége, gazdag élettapasztalata és finom lelki tapintata. Drága szellemi megnyilatkozásait, melyek felügyelői megnyitó beszédeiben, gyámintézeti beszédeiben tárulnak elénk, megőrizte az utókor s gyakran visszatért azok kikristályosodott igazságaihoz. Megilletödéssel és igaz gyászolással állunk dr. Berzsenyi Jenő ravatala mellett, melyre épen ezen sorok írásakor helyezik a búcsúzás utolsó virágait. Benne Isten drága ajándékát láttuk s áldjuk nemes életéért és egyházunkért való értékes munkájáért. Dr. Berzsenyi Jenő temetését április 1-én délután 3 órára tűzték ki s azt D. Kapi Béla püspök végzi. KRISZTUS KÖVETŐJE. Jön-megy az utón, megvetett, megcsodált, Átkozzák és áhitják a szavát, Sebeket gyógyít, halottakat támaszt S társai arcán ott borong a bánat. Áldást hordoz a jóság szarujába S míg másokhoz jó, önmagának átka, Korbácsa csattog, hol sok gerince hajlik. Oltárokat ront, mig Istenéhez áhit. Amerre jár, könny patakja szárad S gyászba öltöztet áldott Máriákat. Szabó Gábor. Egy örömhozó levél. A múlt század második felében lezajlott osztrák-olasz háborúk egyikében, amelyekben sok magyar fiú is meglátta a „majlandi 32-őt“ (t. i. a tornyot), az egyik protestáns német nagyherceg is az osztrákok szolgálatában állott. A ina- gentai csatában elesni látták ezt a nagyherceget. Halála híre hamar eljutott a hazájába és gyászba borult mind a hűséges népe, mind a két szerető öreg szülő. Amint egyszer ebéd után együtt ül a család, a libériás inas egy levelet kézbesít az apának. Ez nem sokkal a halálhír megérkezése után volt. Az apa rögtön megismerte a borítékon a fia kezeirását, el is olvasta rögtön a levelet, de nagy fájdalmában a könnyek elborították a szemét és a dátumra és a keltezés helyére nem is figyelt. Azt gondolta, hogy a levél még a gyászos végű csata előtt íródott, csak később érkezett meg, mint a halál hite. Az édes anya is végig olvasta utána, de ő is csak sírásban tört ki felette s nem vett észre semmi különöset. Éppen ott volt a családnak egy régi barátja is. Az is kezébe fogta a levelet és nyugodtan végigolvasta. És valamit észre vett. Éppen fel akart kiáltani, de lenyelte a meglepetése a hangját és mégegyszer alaposan végigtanulmányozta a levelet s csak azután szólalt meg, most már nyugodt, biztos hangon. — Ez a levél Franciaországból jött, innen és innen. Még pedig a csata után Íródott ezen és ezen a napon. A fiatok megsebesült és fogságban van, de él és a gyógyulás utján. Hogy micsoda öröm tört ki erre, azt el tudjuk talán képzelni! De előbb még csak kétkedve néztek: „Csakugyan? Tényleg igaz volna? Hihető ez?“ — Olvasták a levelet újra és újra, de világosan ott állt minden. S a kétkedés hirtelen átcsapott az újjongó örömbe és hálaadásba. Nem szépen illusztrálhatja-e nekünk ez a kis történet azoknak a kételyét és örömét, akik először hallották meg, hogy az Úr feltámadott és él? Látták az Urat meghalni. Ha nem is minden, de egy tanítvány és pár asszony állt a kereszt tövében is. Néhány asszony még a sírba- fektetésnél is jelen volt. Hogy meghalt, az egész bizonyos. A hire nem mese. — És most harmadnapra angyalok állnak a sírban és azt mondják: „Mit keresitek holtak közt az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott!“ De azok „elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélko- dás fogta el vala őket; és senkinek semmit sem szólónak, mert félnek vala.“ És amikor szóltak róla a többieknek, „az ö szavok csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hívének nékik.“ Csak amikor az Úr személyesen találkozott egyikkel, másikkal, aztán mind a tjzzel és maga mondotta nékik: „Békesség néktek!“, akkor győzte le bennük a kétkedést és félelmet a hit, öröm és bizonyosság. A tizenegyediknek meg még az ujjait is bele kellett bocsájtani a szegek helyébe, hogy végre elhigyje. — De akkor aztán kitört az öröm. És ez az öröm ez volt az alapja, mindannak, ami csodálatosat csak cselekedtek és átéltek az apostolok. Tiéd-e már ugyanez az öröm? Az Úr feltámadott, él és fogságban sincs, mint a herceg fia és bizonyosabban meg van írva, mint akármilyen emberi levél. Az egész keresztyén egyház, minden boldog ember, aki eddig a húsvéti örömöt megtapasztalta, mind-mind az Úr levele tehozzád. Higyjed tehát és örvendezzél ! Farkas Zoltán
