Harangszó, 1930

1930-05-11 / 19. szám

helyi tanácsot. Ennek fogadalomtétele után D. Kapi Béláné szép beszédet intézett a cserkész leánycsapathoz, hangoztatta a cserkészet nagy fontosságát s felhívta a csapat tagjait, hogy teljes szívvel szolgálják munkájukban a magyar ügyet. A hatásos beszéd után következett a 14 cserkész-leány fogadalomtétele. Szijj Jolán parancsnok jelentése, a csapat felavatása, majd fogadalomtétele után Puxbaum Erzsébet üdvözlő szavaival s a Himnus elének- lésével végétért az ünnepség.

D. u. 5 órakor D. Kapi B. ev. püspöknél teán volt a főherceg- asszony. Tea után a városházára hajtatott, ahol a munkavédelemről szóló ünnepen vett részt, ahol Földváry Valéria a szöv. ügyvezető elnöke mondott beszédet.

1930. május 11_____________

A keresztyénség helyzete Oroszországban. 2

Irta : Lie. Dr. Karner Károly.

A nagy birodalom sokféle nemzetségből álló lakossága óriási többségében a görög keleti egyházhoz tartozott. Ez az egyház volt az államvallás, amelyet a szent szino- dusnak o közvetítésével a cár által kinevezett prokurátor kormányzott. Ennek az — ahogyan magát nevezte — „igazhitű“, „pravoszláv" egyháznak a kapcsolata az állammal oly szoros volt, hogy csak bajosan lehetett megállapítani, hol szűnt meg az állam és hol kezdődött az egyház. Oroszországban már csak ezért sem volt és nem is lehetett vallásszabadság. Különösen az 1905. évi forradalom előtt mindazoknak nehéz helyzetük volt, akik nem tartoztak az államegyházhoz. Még a beköltözött, idegen nemzetiségű másvallásuakkal szemben, valamint a balti tartományok evangélikus vallásu lakosságával szemben az állam türelmet tanúsított. Az orosz egyház nem törekedett ezen keresztyének közt térítésre, olyanféle mozgalom, mint az ultra- montenizmus a római egyházban vagy a nálunk is annyiszor tapasztalt vallási türelmetlenség Oroszországban ismeretlen volt. a szent szinódus sem használta ki hatalmát ilyen célokra. Viszont azonban az evangéliumi mozgalom, az ú. n. stundizmus állandó üldöztetéseknek volt kitéve. A bibliát pl. csak a görög keleti egyháznak volt joga kinyomatni és forgalomba hozni. Az államvallásról más egyházba áttérni tilos volt és aki ezt akarta volna tenni, annak -elkobozták a vagyonát, elvették gyermekeit. Mindez mutatja, hogy a cári uralom elválaszthatatlan volt a keleti egyháztól és viszont az utóbbi sem tudott tulajdonképen mozogni az államhatalom nélkül.

Ily viszonyok közt következett be a forradalom. A Kerenszki-kormány alatt a görög keleti egyház helyzete még elég kedvező volt. Az egyház vezetői bizonyára nem voltak valami nagy bizalommal az új alakulat iránt, azonban az utolsó évek és a háborús tapasztalatok bennük is sok keserűséget halmoztak fel a régi uralom ellen. Nevezetesen Rasputin kiszámíthatalHARANQSZÓ.

lan jelentőségű befolyása a cári családra gyakorolt e tekintetben végzetes hatást. Az egyháznak fontos pozícióiban Rasputin kreatúrái üllek. Azért a forradalom után azonnal összeült közegyházi zsinatnak egyik első dolga volt, hogy ezen kreatúráktól megtisztítsa az egyházat. A másik fontos ténysedése ezen 1917. nyarán összeült és az egyház által rég óhajtott, de a cári uralom alatt meg nem valósult zsinatnak a pátriárka megválasztása volt. 1917. nov. 5-én ágyudörgés közepette, éppen, amidőn a bolsevikiek a Kerenszki-kormány utolsó híveit és a néhány elszánt ember által védelmezett moszkvai Kremlt ostromolták, ülésezett a zsinat és választotta meg a meglehetősen ismeretlen Tichon pátriárkát, aki utóbb az egyháznak oly elszánt, számkivetést is szenvedett védelmezője lett.

Az újonnan megalakult szovjet-kormány egyik első feladatának ismerte, hogy új alapon rendezze az egyháznak az államhoz való viszonyát. Ez az újra-rendezés, a forradalmi kormány elvi álláspontjának értelmében nem lehetett más, mint az egyháznak és államnak teljes szétválasztása. Egymás után jelentek meg az idevonatkozó rendeletek. 1917 dec. 4-én a kormány lefoglal minden egyházi vagyont; december 11-én kivonja az egyház hatásköréből az összes iskolákat, beleértve még a theol. szemináriumokat is; december 18-án a a szovjet megszünteti egyházi házasságkötés érvényéi és behozza a polgári házasságkötést és polgári anyakönyvvezetést, utasítja egyúttal a lelkészi hivatalokat, hogy minden anyakönyvet szolgáltassanak ki a világi hatóságoknak- 1918 januárjában a kormány megvon a teljesen kifosztott egyháztól minden segélyt. De ezek a rendszabályok csak előfutárai voltak legfontosabbnak: 1918 jan. 23-án jelenik meg az egészen szűkszavú, de annál nagyobb horderejű „törvény", amelynek 1. §-a csak annyit mond : „ Az egyház elválasztatik az államtól." Ebben a néhány szóban benne foglaltatik a hosszú évszázadokon keresztül kialakult viszonynak az egyoldalú és durva széttépése ami annál végzetessebb volt, mivel az egyház és állam közt Oroszországban különösen szoros köteléket a szovjet vezérei minden előkészítés nélkül, az egyház jogaival, érdekeivel és történeteiig kialakult szervezetével, munkájával mit sem törődve tépték szét. De nem kevésbé jelentős az említett törvénynek 2. és

3. §-a is. Eszerint „a Köztársaság határain belül tilos mindenféle oly helyi jellegű törvénynek vagy szabályzatnak a kibocsátása, amely lelkiismereti szabadságot gátolná vagy pedig bárminemű a polgárok hitvallására alapított privilégiumokat vagy előjogokat biztosítana". Továbbá „minden polgárnak jogában áll valamely egyházat követni vagy sem. Minden olyan megszorítása a (polgár) jognak, amelynek alapját valamely felekezethez való tartozás vagy hozzá nem tartozás teszi, semmis". Biztosítja a törvény egyúttal a vallásos cse- lekvények szabad elvégzését, amennyiben azok nincsennek ellentétben a nyilvános renddel, megtiltja az iskolában a vallásoktatást, az egyházakat tisztára magánjogi testületeknek nyilvánítja, amelyeknek nincs joguk tagjaiktól adót szedni és gyűjteni ; az egyházi vagyont nemzeti vagyonnak nyilvánítja, de a templomokat a felekezeteknek haszpálafra átengedi.

Az orosz egyházat ez a törvény teljesen készületlenül érte. A csapás annyival súlyossabb volt, mert kilátszott a rendel147

kezésekből, valamint a szovjet egyébb megnyilatkozásaiból is az egyház tönkretételére irányuló törekvés. Ez pedig nemcsak annak a következménye volt, hogy a szovjet vezérei az egyházban a régi cári uralom egyik főszövetségestársát és a reakciós kísérletek melegágyát látták. Ez is olyan sútlódási pont volt az egyház és állam közt, amely igen sok szomorú következménnyel járt. Az egyház természetszerűleg nem tudott olyan könnyen lemondani arról a hatalmi pozícióról, amelynek régebben birtokosa volt. Azonban ezt a kérdést kölcsönös jóindulattal csak meglehetett volna oldani annál is inkább, mert az egyház vezetői bizonyos fokig maguk is örültek az uralomváltozásnak, hiszen az meghozta az egyháznak is a régvárt szabadságot, az alsó papságban pedid éppenséggel akárhányan voltak, akik rokonszenveztek a forradalommal. A helyzet kulcsa másutt, nem az egyháznál volt, hanem a forrodalmi vezérek elvi meggyőződésénél. (Folyt. kBv.)

Ifjúsági konferencia Celldömőlkön

Szép ünnepe volt április 27-ón a celldömölki evang. ifjúsági egyesületnek. Ezen a napon tartotta tavaszi konferenciáját a kemenes- aljai egyházmegye belmissziói egyesületének támogatásával. Harminc anya- és leánygyülekezetből 450 ifjú gyülekezett össze, hogy ezzel a hatalmas megmozdulással tanúbizonyságot tegyen az ő hitének erejéről. Eljöttek erre az alkalomra Töltéssy Zoltán és Kovács Péter, a K. I, E. budapesti titkárai, dr. Scholtz Oszkár, a K, I. E. evangélikus ágának elnöke, Molitórisz János esperes, a konferencia életre- hívója, ezenkívül számosán az egyházmegye lelkészei, tanítói közül. Jelen voltak dukai Takách Ferenc és dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei, Vidos Dániel gyülekezeti felügyelő, az evangéliomi szellemű ifjúsági mozgalom lelkes támogatói, továbbá a gyülekezet tagjai is nagy számban.

A jelentkezés és ismerkedés után csoportokra oszolva, bibliaolvasás és eszmecsere vezette be a napot, amelyről ünnepi istentiszteletre vonult az ifjúság az ősi nemesdömölki artikuláris templomba, melyet erre az alkalomra teljesen megtöltött a gyülekezet apraja-nagyja. Itt Molitórisz János esperes hirdette az igét Lukács ev. XV. 12. verse alapján, mély hatást keltő beszédben emlékezve meg a nap jelentőségéről.

Az istentisztelet után előadás- sorozat következett. Az első előadást Bácsi Sándor győri hitoktató, a vendéglátó celldömölki egyesület volt buzgó vezetője tartotta a fiatalember hibáiról, a másodikat Töl-