Harangszó, 1930

1930-03-02 / 9. szám

66

Balázsnak, feleségének Fülöp Orsolyának és fivérének, Hencz Györgynek. Címerükben zöld halmon álló griffmadár van. Nemesi levelüket a pápai Hencz Gyó gy 1759. mutatta be a vármegyének. Ez a György és a fentebbi János Pápán testvérek lehettek. János fia Hencz Sámuel a papi pályára készült. Pápán 1765*. júl. 10. született. Homokbödögén, Nemesdömölkön, azután pedig 9 évig Sopronban tanult. Szakonyi József pápai lelkész albuma szerint Hencz Sámuel mint academiae can- didatus 1786. szept. 1. vett búcsút lelkiatyjától és szülővárosától. Jenában az egyetemen két évet töltött a három győri ifjú: Síkos István, Raits Pál, Németh Ádám, a nemeskéri Balog István és a soproni Artner Vilmos Lipót társaságában. Hazatérte után Meszlenbe hívták meg lelkésznek. Hrabovszky Sámuel püspök 1791. jún. 9. avatta fel Nemesdömölkön. Meszlenből 1804. a mosonmegyei Lébénybe költözött át. Itt mint öreg lelkész is még elég víg kedélyű volt. Per- Jaky Dávid bezi lelkésznek Edvi Illés Teréziával való egybekelésére 1812. szabatos sapphói versszakokban egy tréfás szép üdvözlő verset írt, melyhez mottónak Gyöngyösy János párversét választotta: „A

pap is úgy, mint más ember, mindennapi mondás, — Vért, nem szilvalevet, hordoz erébe hevet“. Hencz Sámuel mint „Rábcza- s Dunaközi paptársa és barátja“ írta ezt a versét. Két fia maradt: János, a csikvándi lelkész és Károly, a keszthelyi tiszttartó.

Mz elnémult falu.

Irta : Csőváry Dezső. 6

— Jó reggelt, tisztelendő uram 1

— De hiszen még éjszaka van Bózsa utam I

— Nem a I Reggel, egy szebb reggel köszöntött ránk 1 Ég a falu ördögének a háza I

— Ég ? 1 Borzasztó I Akkor siessünk oltani.

— Fölösleges I Egy páran vigyáznak rá, hogy a szomszéd házra át ne terjedjen a tűz. Nézze, tisztelendő uram. már alig ég.

Mire odaérkeztek a tűzhöz, már csak füstölt a rommá égett ház.

— Hat Fojtmegné hol van ? — kérdé a lelkész.

— Alkalmasint a pokolba, — feleié Bózsa. Valaki bezárta ajtaját és bennégett a beste lelke.

Nemsokára odajött a jegyző, orvos és a tanító, akik szótlanul nézték az időközben megérkezett emberek munkáját. Azok teljesen eloltották a tüzet, aztán lebontották a házat egészen a fundamentumáig.

HARANGSZÓ.

Hencz János, Sámuel fia, Mesz- lenben 1796. született. Iskoláit Sopronban végezte. 1818-ban járt ő is Jénában dr. Gödör József, Hetyésy László, Zelenka Pál, az ágfalvi Lág- ler Mátyás és más magyarokkal együtt. Kis János püspök 1820. avatta fel és Csikvándon volt jeles képzettségű és jó módú lelkész még öregkorában is. Kevéssel halála előtt lemondott hivataláról és Keszthelyre költözött fivéréhez és fiához. Itt is halt meg 1868. szept. 4-én. A kővágóőrsi lelkésznek, Eősze István esperesnek kellett volna öreg paptársát Keszthelyen eltemetni, de másutt lévén elfoglalva, Gyurátz Ferenc fiatal káplán, a kővágóőrsi kisgimnázium tanára (a későbbi püspök) temette. A temető bejáratához közel áll Hencz János lelkész szép sírköve ma is. Gyurátz magával vitte Keszthelyre Cséry Sándor kántortanítót is, kővágóőrsi szállásadóját, kedves keresztkomáját és hogy a kórus teljes legyen, 4—4 énekes diákot is. Naplójába pedig ezt írta: „Tegnapelőtt (szept. 6.) temetésre voltam Keszthelyen. Egy nyugalmazott agg lelkészt kisértünk a boldog álmot alvók közé. Principális uram távol lévén, én végeztem gonddal a functiót“. Az a „gonddal“ készült beszéd bizonyára szép volt, mert Gyurátz már gimnázista és theologus korában is kitűnt, mint jeles szónok.

Hencz János csikvándi lelkésznek kiváló műveltségű és vagyonos leányát, Hencz Emíliát, a győri Ráth Károly megyei levéltáros és kon- venti jegyző vette feleségül. Ráth

Egy nagy gödröt ástak, abba beledobáltak mindent. Legfelőlre Fojtmegné összeégett holttestét tették, aztán bekaparták a gödröt. Sírkeresztnek egy összeégett gerendát tettek a halom fölé. Á lelkész elimádkozott egy miatyánkot, aztán mindenki hazafelé ballagott.

Útközben azt mondja a jegyző

— Nem teszek jelentést. Minek ? Hiszen akkor az egész falut bejelenthetném’! Itt a nép ítélt I

— Igen, a nép Ítélt I — mondta csöndesen az orvos.

— Fölöttünk az igazságos Isten ítélt I Jól tette I Megérdemeltük I Mi Ítéltünk bűnünk okozója felett I megérdemelte I — mondta Bózsa András.

Mire a nap felkelt, csak egy kis földhányás és rajta egy megüszkösödött gerenda mutatta Fojtmegné házahelyét. Elsöpörte őt és portáját, az Isten ítélete folytán bűntudatára ébredt nép haragja.

VI. rész. Új élet.

A járvány is szűnni kezdett. A haláleset is kevesebb lett. Karácsony szent estéjét már mindenki nyugodtan töltötte, bár sok

kiváló történetíró, a M. Történelmi Társulat egyik alapítója volt. Egy- házias érzületben is méltó veje a csikvándi lelkésznek. Hálából megírta Csikvánd község történetét és a pesti egyházi lapban is igen sok egyháztörténeti anyagot közölt. — Hencz Emilia férjének korai halála után, öt éves Zoltán fiát, a későbbi tudós egyetemi tanárt, maga nevelte, vele együtt tanulta meg a görög és latin nyelvet s a későbbi fiatal beteg tudóst ő ápolta, vigasztalta nemcsak-a csanaki szőlőkben, hanem a Riviérán is. Kovács-Martini Julia is, ez a kegyes, művelt lélek, a győri gyülekezet jóltevője, Ráthnét mondja legjobb barátnőjének. Mint papleány díszére vált a csikvándi ároni háznak.

Emilia fivére volt, úgy tudjuk, Hencz Ágoston, keszthelyi ügyvéd, aki a Győri Közlönybe és a Jog- tudományi Közleményekbe írt cikkeket, de már 1885. febr. 18. meghalt 33 éves korában. Másik fivére, Hencz Antal, jóhírnevű és jómódú építész volt Nagykanizsán, majd pedig Keszthelyen. Építészeti szakmunkákat is írt és adott ki. Ö is a csikvándi papiakon született és nevelkedett. Gyurátz Ferenc a temetésen, sőt valószínű, hogy már Sopronban ismerkedett meg vele. Mint pápai lelkész sem feledte el azt a pápai származású papi családot és 1879-ben, midőn a pápaiak új templomot készültek építeni, Gyurátz Hencz Antal keszthelyi építésszel készíttette az első tervet A buzgó, derék építész annak ide' jén Keszthely számára is rajzolt

_______________1Q30 március 2__

h

elyen hiányzott a gyermekkacagás, hiányzott a boldogság, de min denütt tisztább és bensőségesebb volt ez az este, mint azelőtt.

Évek múltával felszáradtak a könnyek, behegedtek a sebek és sok helyen ismét gyermekkacagástól lett hangos a ház. Az egyke eltűnt. Három, négy, sőt öt gyermeke született egy-egy házaspárnak.

Bózsa András egy napon bekopogott a lelkészhez.

— No, mi járatban van András bácsi ?

— kérdezte a lelkész.

Bózsa hamiskásan mosolygott. Egyet pödörintett a bajuszén.

— Hát — kezdte — megfiatalodtam tisztelendő uram I

— No, ne mondja ? I

— De mondom 1 Mert hát megnősülök. Az özvegy Sáfránynét veszem feleségül.

— No de ilyet, — nevetett a lelkész

— hát az Isten éltesse 1

Három hét múlva megvolt az esküvő, melyre az egész falu hivatalos volt. Volt is ott olyan dáridó, hogy azt még holta után is megemlegette az ember. Égy év múlva pedig ikreket szült Bózsáné ura