Harangszó, 1930
1930-03-30 / 13. szám
98 avarba kapott láng tarjad tovább és tovább. Nem kenyérkérdés tehát, vagy nem csak kenyérkérdés a szocializmus, hanem egyszersmind és talán főképen erkölcsi kérdés.* Ha máról-holnapra megkétszereznők azok jövedelmét, akik az élet elviselhetetlen terhei miatt panaszkodnak, ha megsokszoroznánk szám és terjedelem tekintetében a jótékony intézményeket; egy időre talán lecsillapodnék az elégedetlenség; de az igények feltartóztathatatlan fejlődése következtében csakhamar újra fellobbanna a fentebb megjelölt tényezők ellen kell tehát kemény ostromot indítani. És mivel az egyik előidézi a másikat és így circulus vitiosus kereng előttünk, mind a két irányban ugyanazon buzgósággal, az igazságnak ugyanazon erejével kell tusakodni a teljes diadalig. Azt az óriási feladatot tűzte ki a gazdasági fejlődés az emberiség sorsa felett gondolkodók elé, hogy figyelmeztessék a hatalmasokat a keresztyéni szeretet parancsára. Inteni kell őket, hogy ne adjanak okot és alkalmat a krisztusi kije* Ugyanezzel a gondolattal foglalkozik az „Evang. Egyház ás Iskola“ című lap 1900. övi 12. számában „Társadalmi moz- gal tak és a protestáns egyház“ cím alatt megjelent cikkem. — Meggyőző alapossággal tárgyalja ugyanezt dr. Tirtsch Gergelynek „A szocializmus erkölcsi alapja“ eímű kitűnő dolgozata, melyet ugyanazon lap 1900. évi 14. számában ismertettem. s.j. Megtérés. Elbeszélés. Irta : Győrik György. 3 Bartók észrevette a szerencsétlenséget. Vágtató lovait megfékezve, megfordult és visszahajtott Hajóshoz. Ijedten ugráltak le a kocsiról, amikor meglátták, hogy Hajós feje a kocsi alatt van. A szerencsétlen emberről leemelték a kocsit Látták, hogy fejéből palakzik a vér. Lefektették az árokpartra és zsebkendővel igyekeztek bekötni a sebet. A zsebkendő azonban kevésnek bizonyult.. . áttört rajta a vér. A lelkész ezt látva, gyorsan egy fa mögé húzódott, hogy ,ingét levesse s abból kötszert készítsen... Újra bekötözték. Amíg a férfiak azon fáradoztak, hogy szoros kötéssel a vérzést megszüntessék, addig Ilonka könnyes szemekkel törülgette zsebkendőjével Hajós arcáról a vért. . . Hajós nem tudott szólni, de néha szemeit felnyitotta és hálásan tekintett azokra, akik irgalmasságot cselekedtek vele. — Isten csodája, hogy a lovaknak nem történt bajuk, — szólt Bartók, amikor a sebesültet bekötözték. — Ilonka, a mi kocsinkról hozd ide a szénát meg a takarókat I Elkészítették a szénaágyat s feltették rá a sebesültet . . . aki még egy hálás tekinFinn misszionáriusok vértanú halála. Shanghai hírek szerint a finn kiilmissziót isméi súlyos veszteség érte. Egyik missziói állomásuk Kína legveszélyesebb, legforrongóbb vidékén Kiangsi tartományban fejtett ki hosszú idő óta áldásoi működést. Rablóbandák állandóan veszélyeztették az állomást, de a hivatásuknak élő hittérítők hűségesen kitartottak. Most február közepén három missziónáriusnő mégis a rablók kezébe esett s mindhárom halálát lelte azon a területen, ahol'először csendült meg az ö ajkukon Jézus szent neve. A három vértanú: Ingman Edit, Cajander Elit és Hedengren Ágnes, kik már 1897, 1903 illetve 1909 óta munkálkodtak hűségesen Kínában. A gyarló munkás elpusztulhat, de az Úr megmarad és győzni fog. Az újabb vértanuk emléke is legyen áldott. _______ HARANOSZÖ.___________________________1930 március 3ŰL_ l entés bizonyítására: A gazdag nehezen megyen bé mennyországba. (Máté 19, 23.) Amikor saját kényelmük vagy vagyonosodásuk vágyait csak a hatalomtalanok megrövidítésével, tehát valóban igazságiala- nul érhetnék el, tudjanak felebaráti szeretettel önként és örömest lemondani a kezükben levő hatalomról, tudjanak áldozatot hozni felebarátaik és a közjó javára s ne tekintsék magukat a világ központjának. Vagy hogy Pethő Sándor szavaival éljek: „A szociálpolitika irgalmas nővér jóságával hajoljon le a proletársebekre s a törvény szigorával ébi’essze föl a kapitalizmus alvó szociális lelkiismeretét.“ (Magyarság 1928. dec. 30.) De viszont a hatalomtalant föl kell világosítani afelől, hogy az emberi tehetségek, állapotok és állások között jelentkező különbség nem emberek, hanem a Gondviselés rendelése folytán áll elő, amelyen tehát emberi erővel váltetre felnyitotta a szemét, azután elvesztette eszméletét. — Legjobb lenne, ha mi Ilonkával haza vinnénk — mondta a lelkész. — Bartók uram pedig visszamegy orvosért. — Én is így gondoltam — szólt Bartók kocsijához sietve. — Istenem, de meglesznek rémülve otthon . . . talán meg is hal, mire hazaérünk 1 — siránkozott Ilonka. — Oh, csak maradna életben I . . . A következő pillanatban a két kocsi ellenkező irányban gördült tova. a köves, poros országúton . . . A rémültségtől dermedten csapta össze kezeit Mária asszony, amikor sebesült férjéről leemelték a takarót. Hangos siránkozással futott be, elkészíteni az ágyat. János a cselédek segítségével bevitte apját a szobába. A sebesült mozdulatlanul lapult a párnák közé. Arca sápadt és vérielen volt. A lelkész és Ilonka suttogó hangon beszélték el a szerencsétlenség részleteit, hogy a beteget ne zavarják. — Jaj Istenem, — siránkozott Hajósné, — én az utóbbi időben mindig rosszat sejtettem I . . . Jaj, csak meg ne halna . . . csak felgyógyulna 1 — Bízzunk az Istenben, Hajósné asztoztatni lehetetlen. Egyszersmind meg kell vigasztalni ugyancsak a Gondviselésnek azzal a kegyelemteljes intézkedésével, miszerint az Isten országa, a lélek gyümölcseinek (szeretet, öröm, békesség stb. Gál. 5, 22.) kifogyhatatlan tárháza szegénynek és gazdagnak, hatalmasnak és hatalomtalannak, öregnek és ifjúnak egyenlőképen nyitva áll és kinek-kinek csak akaratától függ, hogy keresse Isten országát, ahol néki mindenek megadatnak. Bele tudván pedig nyugodni a Gondviselés intézkedésébe — föltéve, hogy a műveltségi színvonalának megfelelő életszükségletek rendelkezésére állanak — tudjon megelégedni sorsával és lemondani oly kivánságokról, amelyek az ő társadalmi állása szerinti hivatásának betöltéséhez nem okvetlen szükségesek. Ez a feladat azonban sokkal súlyosabb, hogysem azt törvényekkel, szabályokkal, rendeletekkel szonyom, — csillapította a lelkész. — És szigorúan óvakodjunk a fájdalomérzet han gos kifejezésétől ... a beteg érdekében. Hajóséknál csakhamar összeseregieltek a népek. Egyiket az igaz részvét hozta másikat a kíváncsiság. A figyelmes 3zem lélő észrevette, hogy sokaknak arcáró sugárzik a káröröm. A lelkész őrt állt az ajtóban és min denkit a másik szobába utasított. Ezalatt megérkezett Bartók az orvossal Habos, vizes lovai elárulták, hogy nerr kimélletfek gazdájuk által. A lelkész fej csóválva pillantott órájára és megjegyezte — Hamar megjött Bartók uram. . . méf nem is vártam 1 — Ha emberélet megmentéséről var szó, nem kímélhetjük a barmot — mondtt Bartók. Az orvos megvizsgálta a beteget, a se bet megtisztította, fertőtlenítette és üj kötés tett rá. Azután komor hangon adta ki t beteg kezelésére vonatkozó utasításait. Tá vozás előtt a lelkészt maga mellé vonvt így szólt: — Semmi jót nem mondhatok. A set életveszélyes. . . Nem hiszem, hogy vissza nyerje eszméletét . . . Csak az Isten tehe csodát... Meg a beteg szívós életereje . . Holnap reggel, ha még szükség lesz ream küldjenek értem. (Folyt. köv.
