Harangszó, 1930

1930-03-30 / 13. szám

1930 március 30. HARANGSZÖ. megoldani lehetséges volna. Mert nincs olyan bölcsen kieszelt tör­vény, melyet kijátszani ne lehetne.* A lelkeket kell megnemesíteni; a gondolkodásmódot kell krisztusi szellemmel átl'üteni. Ehhez a mun­kához pedig semmi más hatalom­nak, egyedül a vallásos testületek­nek van biztos hatású charismája. És ha átérezzük, megfontoljuk azt a tényt, hogy a krisztusi eszméket a mindennapi életben az igaz pro­testantizmus valósítja meg legtö­kéletesebben, akkor föl kell ébred­nie lelkűnkben annak a tudatnak és föl kell hevülni kebleinknek arra tudatra, hogy annak a nagy feladatnak világboldogító megol­dására a Gondviselés a protestan­tizmust hívta el. Mert a protestan­tizmus nem ismer önkényt, hanem az Úr lelke lévén velünk, szaba­dok vagyunk (II. kor. 3, 17.); nem vágyakozunk fény, pompa, dicső­ség után, hanem a kötelességtelje­sítés lelki nyugodalma után; meg­nyugszunk a Gondviselés intézke­désében, miszerint a talentumokat különféle módon és mértékben osztotta ki és megbecsülünk meg­különböztetés nélkül minden egyest, akinek szavai, tettei, egész lelkü- lete félreérthetetlen bizonyságot tesznek afelől, hpgy ő a reábizott talentumokat az Úr Jézus beszédeit tántoríthatlan hűséggel követve, használja föl. Ezen a téren, ebben a munkában velünk semmi más közület, semmi más hatalom nem versenyezhet, ehhez a munkához a Gondviselés a protestantizmust ruházta fői győzhetetlen fegyverek­kel, hogy a társadalom egyensú­lyának, nyugalmának kivívása állal a protestantizmus legyen legna­gyobb jótevője az emberiségnek. Sass János. * Hogy csak egyetlen példát említsek : ki tilthatja meg azt, hogy a főnök át ne helyezze „szolgálati tekintetekből“ azt az alkalmazottját, aki ott, ahol van, az ő magánérdekeinek útjába áll? Rémhírek az orosz vallásüldö­zésről. A georgetowni egyetem alelnöke, aki hosszabb utat tett Szovjetoroszországban, párisi hír­lapokban elmondotta, hogy a permi pátriárkát elevenen elégették. A jurievi pátriárka orrát és fülét ki­végzése előtt vágták le, a voroneci kerületben egy papot a rettenetes hidegben addig öntöztek vízzel, amíg az jégszoborrá nem fagyott. A győri gyülekezetnek Turóczy Zoltán győri lelkész szerkesz­tésében most megjelent évkönyve, melynek előszavát D. Kapi Béla püspök írta, a gyülekezet 1929. évi történetét mint a szolgálat törté­netét tárja elénk. Sorba beszámol az „Ige“ szol­gálatáról, a szeretet, a művészet, a tudomány, az ifjúság, a prótes- tantizmus, a vidék, a jövő szolgá­latáról és arról, hogy a pénz ho­gyan szolgált az egyháznak. Lát­hatjuk az évkönyvből, hogy a győri gyülekezet fejlődő gyülekezet. Nincs szó sehol megállásról, bármilyen szépek voltak a múlt eredményei is. A fejlődés alapja a gyülekezet fejlődő lelki élete. Legszebb bizony­sága ennek az úrvacsorázók szá­mának emelkedése 3004-ről 3126-ra. Fejlődést mutat különösen a sze­retet szolgálata. A diakonissza- képző-intézet Diakonissza Anya­házzá lett. A gyűl. szegénypénztár bevétele az előző évi 415 P-vel szemben 1212 P volt. Emelkedett a gyűjtések eredménye, az iratter­jesztés forgalma. A győri gyülekezet áldozatkész gyülekezet. Az adományok vég­összege meghaladta a 15.000 P-t. A győri gyülekezet kiakarja érdemelni az éneklő egyház nevet. Nagy súlyt helyez az intenzív ének­tanításra. A győri gyülekezet a hűség gyülekezete. 42 vegyespár eskette- tett. Ezek közül 18 pár javunkra kötött egyességet és csak 3 ká­runkra. A győri gyülekezet terjeszkedő és hódító gyülekezet. Harminchár­mán tértek át egyházunkba, en­gedve az evangélium vonzó erejé­nek. Imponáló agilitással harcol az evangélium diadaláért a végeken. Odaadó hűséggel végzi a szórvány- gondozást. 1929-ben megépült a három évszázaddal ezelőtt porba tiport Öttevényi gyülekezet temp­loma: a protestáció temploma. A győri gyülekezet a jövendő egyháza. Tele van vágyakkal, ter­vekkel, reménységekkel. Üj iskolát készül építeni 120.000 P költséggel már a folyó évben. 1935-re tornyot akar emelni az öreg templom mellé. Nádorvárosban és Győrvárosban imaház és lelkészlak építését vette tervbe. A vidéken Börcs árvaházat, 99 öttevény iskolát, Bácsa imaházat óhajt építeni. Adja Isten áldását a gyüleke­zetre és vezetőire, hogy a sok re­ménység mind valóra váljék. Adjon Isten egyházunknak sok ilyen boldog hálaadásra késztő gyülekezetei, hogy legyen egyhá­zunknak virágzó jövője. OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. XV. cikk : Az egyházi szertartásokról. XVI. cikk: A világi dolgokról. Márc. 31. Istentiszteletünk evange'liumi jellege. Zsidókhoz írt level 9, 1—15. Apóst. Csel. 2, 42. A reformáció az istentisztelet rendjére nézve is az eredeti, tiszta apostoli keresztyénséghez tért vissza, amidőn a latinnyelvű mise helyett az istentisztelet középpontjává az igehirdetést tette s ezzel visszaadta az istentiszteletnek teljes evan­géliumi jellegét. A katholikus egyházban a misének áldozati jellege van. Vallásos cselekvényével a bűnös ember akarja ki­engesztelni önmagával szemben Istent. Katholikus felfogás szerint ugyanis a mise Jézus Krisztus áldozati halálának megis­métlése. Az ő áldozati halálát azonban megismételni nem lehet, de nem is szük­séges, mert Jézus Krisztus egyszeri és töké­letes áldozatával teljesen eleget tett a mi bűneinkért s nekünk bűnbocsánatot és örök életet szerzett. Ápr. 1. Az érdemszerző cselekedet evangéliumellenes. Róma 3. 20—28. Azért istentiszteleteket, ünnepnapokat megtartani, egyes ételektől tartóztatni magunkat azzal a céllal, hogy ezáltal Istennek a jótetszé­sét. kegyelmét kiérdemeljük, önmagunkkal szemben kiengeszteljük, tehát a „vallásos cselekedet“, mint érdemszerző cselekedet, teljesen evangéliumellenes. Sohasem sza­badulhatnánk meg mi bűneinktől, ha Isten maga nem volna irgalmas és könyörülő hozzánk. Az elkövetett bűnt jóvátenni nem lehel. A bűn mindig bűn marad. Azáltal szabadulunk meg bűneinktől, hogy Isten nekünk megbocsát s bűneinkről nem em­lékezik meg többé. Tehát nem egyes cse­lekedetek, de egyedül a Jézus Krisztusban való hit által igazulunk meg Isten előtt, akiben ő nekünk megbocsát és kegyelembe fogad. Ápr. 2 A mi istentiszteletünk. 103. zsol­tár 1—5. Efezus 1, 1—14. Mi evangélikusok Istentiszteletre azért gyülekezünk össze, hogy áldjuk és magasztaljuk Istent az ő nagy jótéteményeiért, amelyeket naponként cselekszik velünk. Szent Igéjének hirdetése, illetve hallgatása által épülünk a mi hi­tünkben. Az ö szent Igéjéből tudjuk meg, hogy miképpen munkálta Isten a mi meg­váltásunkat és üdvösségünket az ő szent fiában a Jézus Krisztusban. Az evangé­liumi igehirdetés középpontjában Jézus Krisztusnak a személye all, akiben Isten végtelen kegyelmében hajol le hozzánk s aki megtanít minket arra, hogy miképpen kell nekünk is Isten szent tetszése és aka­rata szerint élni. Ápr. 3. Istennek lélekben és igazságban való imádása. Máté 11, 28—30 János 4, 19—26. Efezus 4, 20—32. Az evang. isten­tisztelet legbensőbb lényege szerint az em­beri léleknek Istennel való találkozása az A győri gyülekezet évkönyve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom