Harangszó, 1930
1930-03-30 / 13. szám
XXI. évfsiyaw. 1930. március 30. 13. szám. AlapUotU KAPI BfiLA 1910-baa. Laptulajdoooa: üonáattill umer-SiÜTítiío '.« Otulgoi Ii«ther-H»3v«t- •éj UratalM lapja. «■Iratok, alOtiiateal dijak 6a reklamációk a IARANGSZO uarkaaatö Uadóhlratalának Szombathelyre (Vaarm.) küldendők. KlOfizetOsI alforad Blinden crane. leik*»« te taníló. stjjeleiüt Bilidéi niínu 9 Krisztus, híved maradok, Tőled el nem szakadok. InikMdM'UidállvilAl SZOMBATHELY Vas vármegye. nőkkladdklrataJ t .Luther-Táriaaág* könyr kataakedéaa Budapaat, Vlil., SieatUrályl-u. Il/a. i „HABáKGSZO" alOfiaetiül ira negyedem i?at. Feiern s p *o f. esoportoa küldessél ll)>/e-oa kedveaniény. «■erikába ag*aa érre 1 dollár ; aa utódállamokba negyedem 1 P W fii Az ő neve. Lukács ev. 1, 31. „És monda Máriának az angyal: Ne fél] Mária . . . szülsz fiat és nevezed az ö nevét: Jézusnak !* igen — Jézusnak, Üdvözítőnek * nevezzük őt s ezt a nevet leginkább a böjti időszak ragyogtatja felénk, amidőn az ő szenvedéséről és haláláról mond megrázó történetet. Ez a név öleli át a böjti vasárnapokat, hisz a kereszt-halál utján lett Jézus a mi Üdvözítőnk, a kereszt-halál árán váltott meg minket minden bűntől... Jézus!... Ez a név ragyogja be a te szívednek a világát is, mert ugyan mit használ néked, ha Mária Jézusnak nevezi az ő fiát s az egész keresz- tyénség Üdvözítőnek vallja őt — te pedig nem tudod őt Jézusodnak, Megtartódnak, Üdvözítődnek mondani !... Neked is így kell őt hívnod ; erre a névre kell alapítanod mindent; s ezzel a névvel kell legyőznöd mindent, ami téged idáig tőle elválasztott. „És nevezed az ő nevét: Jézusnak.“... Ezzel a névvel indulj harcba a bűnök ellen... ez a név hullasson vigasztalást háborgó lelkiismeretedre... mert ő hordozza a világ bűneit s a tieidet is a vállára vette . . Ez a név legyen néked bátorságod a gyötrődések hullámverése idején... mindig tudd, mindig valid: Jézusban van az én örömöm!.., „És nevezed az ő nevét: Jézusnak!“... Azután lassan megtelik majd a szíved mondhatatlan hálával azért, mert ő szeretett téged; egészen átérzed a szent ének ismétlődő sorát: „Jézusomat nem hagyom !*... ö lesz a bizodalmád, bátorságod minden kincsed: Jézus életemnek, öröme szívemnek, én üdvösségem!... Mindez pedig akkor válik valóra, ha az ő neve olyan drága lesz előtted, hogy őt mondod Lelked minden vigaszának, ha az ő neve olyan hatalom lesz benned, mellyel minden akadályt legyőzöl, ha az ő neve olyan erős, sziklafundamentum lesz nálad, melyre ráépítheted üdvösséged palotáját. . . Uram! a te nevednek legyen dicséret... dicsőség... Szocializmus és A zok az eszmék és gondolatok, mélyek a társadalom megrendült egyensúlyát helyreállítani igyekeznek, rendesen abból a föltevésből indulnak ki, hogy a társadalomban ^iuló küzdelmeknek oka nem más, mint az a rendkívül nagy különbség, mely a vagyonosokat a vagyontalanoktól elválasztja. A közgazdaság egyoldalú fejlődése folytán keletkezett e nagy ellentétet az emberiesség jóléti intézmények által igyekszik némileg kiegyenlíteni. Csak határozott rosszakarat tagadhatja, hogy korunkban állam, társadalom és egyes emberbarátok oly széles téren, oly bőséges és oly sokoldalú utón-módon enyhítik a nyomort, könnyítik a reászorultak életküzdelmeit, amiről a múlt századok fiainak távoli sejtelme se lehetett. Az ellentétek kiegyenlődésének jelenségei azonban nem mutatkoznak. A feszültség szakító ereje nemhogy lohadna, sőt gyarapodni látszik és a társadalmat bomlasztó érzületek és vezérgondolatok lappangva bár, napról-napra szélesebb rétegekre terjeszkednek. Mindezek a gondolatok és ez az érzület nem egyedül a vagyoni Keresztfán én üdvösségem, Te, óh édes Jézusom. E világ mit használ nékem, Csak te vagy én vigaszom 1 Szívem, óh bűnbánó szív, Légy hozzá mindvégig hív, Örömben s keserűségben — Keresztfán én üdvösségem I A Krisztusban bizton áll már, Ki benne vert gyökeret, Mert erősebb a halálnál A forró hű szeretet Krisztus híved maradok, Tőled el nem szakadok. így találjon csendes végem — Keresztfán én üdvösségem. Amen. » protestantizmus. állapotok közt támadt óriási szakadékból sarjadnak föl. Amily mértékben felszabadul a hatalmas a természeti erők mostohaságának uralma s a társadalom iránti kötelességek terhe alól; hasonló vagy még nagyobb mértékben érzi a hatalomtalan életszükségleteinek fogyatékossága mellett a hatalom nyomását, mely lépten-nyomon akadályozza őtet természetszerű jogai gyakorlásában megsérti emberi méltóságát és megfosztja egyéni szabadságától. Lehetetlen, hogy föl ne ébredjen lelkében annak tudata, hogy ő igaztalan bánásmódban részesül. A hatalmast elég gyakran elcsábítják a rendelkezésére álló körülmények, hogy visszaéljen hatalmával és kényelmét, élvezeteit a gyengébbek rovására igyekezzék gyarapítani. A hatalomtalan lelkében pedig a fényűzés — különösen az indokolatlanul fitogtatott fényűzés — kitenyészti az irigységet, mohó vágyat ébreszt a hatalmasok életmódja után. Könyörtelen önzéssel párosult önkény az egyik részről; irigység, gyűlölség, nem ritkán rossz akarat a másik részről szítják azt a tüzet, mely mint a száraz
