Harangszó, 1930

1930-03-23 / 12. szám

1930 máicius 23 HARANOSZÖ 91 OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. XIV. cikk : Az egyházi rendről. (Lelkipásztori hivatás, egyetemes papság) Márc. 24. Krisztus parancsolata. Máté 28, 19-20 Róni. 10, 13-17. II. Timoth. 3, 16—17. vers. Evangéliumi egyházunkban a lelkipészlori hivatal Krisztus Urunk egyenes rendelésén é.s parancsolatén alap­szik. Az evangélium hirdetésére azért van szükségünk, hogy mindnyájan eljussunk a Jézus Krisztusban való hithez, e hitben erősödjünk, mert amint az apostol mondja: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Tartsd meg egyházunk hármas parancsolatét: hallgasd, olvasd és tanuld Istennek Igéjét Márc 25. Az Ür elhívott szolgája: Róm 1, 1. Galat. 1,1. II. Timoth 1, 6—9. Mivel a lelkipásztori hivatal Krisztus Urunk rendelésén alapszik, senki nem veheti magának e tisztséget, csak akit ez Úr hív el az ő szolgálatára. Pál apostol mindig így is nevezi önmagát: „Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola.“ Isten szolgáját létod-e lelkipásztorodban ? Mit vársz tőle? Lelkipásztorodtól nem várhatsz többel vagy mást, mint hogy Istennek Igé­jét tisztán és igazán hirdesse, az evangé­lium hirdetése és személyes életpéldaja által hitedet erősíise, neveljen a kér. életre, téged is odasegítsen a Golgotha kereszt­jéhez. Márc. 26 Felkészülés és megbízatás a szent szolgálatra. Jeremiás 1, 4—10. Apóst. Csel. 9, 1 — 6. Evangéliumi egyházunk az evangélium hirdetésére, a szentségek ki­szolgáláséra azért csak oly egyénekei ho- csájt ki, akik előbb az evangélium tudo­mányával foglalkoznak, akik lelki életük útján találkoznak Jézus Krisztussal, (meg­hallják az ő hívó szavát) Isten Igéjének a kijelentése s lelki tapasztalásuk által is­merik meg, hogy Jézus Krisztus az ember megváltója és üdvözítője, oki kiemeli az emberi a bűnös élet rabságából s új életet ád neki. S mivel Jézus Krisztusnak ke­gyelmét, szeretetét s erejét az ő saját éle­A fenti győzelem puszta említése vörös posztó volt István szemében . . . hát még a többi . . . Felugrott helyéről s felesége elé lépett. — Hallgass 1 — kiáltotta magánkívül, kezét ütésre emelve. János gyors mozdulattal elkapta kezét és visszanyomta apját a székre. — Miért izgatja fel magát édesapám ennyire ? — kérdezte szelíden. — Higyje el, nincs semmi értelme. Ha már itt tartunk, ki kell jelentenem, hogy jövendőbelim megválasztásénál elsősorban én határo­zok... S én már választottam... Ha már nősülök, csakis Bartók Ilonkát veszem el... Senki mást I . . . Tehát fölösleges ilyen kínos jeleneteket rögtönözni. — Kitagadlak 1 — lihegte az apja. — Megteheti édesapám, ámbár nem hiszem — mondta a fiú. — Remélem, édesapám csakhamar be fogja látni, hogy nem helyesen cselekedett velünk. Igen, én ezi hiszem . . . Most pedig szépen nyújtsa ide a lábát . . . lehúzom a csizmáját . . . azután lefekszik . . . Édesanyám, készítse az ágyat I Egy kis idő múlva István gazda mély horkolással tudatta övéivel, hogy alszik. Az ablakon át beragyogott a szobába a telihold szelíd, ezüstös fénye . . . tűkben tapasztalták meg, most már benső meggyőző erővel tudnak az ő nevéről vallást tenni Az Ige, amit az Úr ajkukra ad, hitet ébreszt másokban is. Ily egyé­neket egyházunk hitvalló őseink példáját követve ünnepélyes felavatással, kézráté- tellel bocsájt el a szent szolgálatra. Márc. 27. Csak az taníthat, aki meg­bízatást nyert. Jakab levele 3. fejezet. Mivel egyházunk Isten Igéjének hirdetését annyira fontosnak tartja, hogy e célból küiön lelkipásztori hivatalt állít föl, valljuk, hogy az egyházban nem taníthat akárki, mint ahogy azt a kisebb kér. felekezelek- nél, de különösen a Szektáknál látjuk, ahol Isten Igéjének alapos és mélyreható tanulmányozása nélkül nagyon sokszor egyszerű, tanulatlan emberek nem csupán önmaguknak, de másoknak is magyaráz­zák az Igét. Éppen az a hiány, hogy Isten Igéjét nem tanulmányozzék kellő alapos­sággal, ad nagyon sok káros eltévelye­désre alkalmat. Márc 28. Bizonyságtevő élet. Máté 10, 27—33. Róma 12, 9—21. Amikor kimond­juk, hogy az egyházban csak az Úr által elhívott, a szent szolgálatra felkészült s erre hittestvérei részéről megbízatást nyert egyén taníthat, a legteljesebben és a leg­határozottabban valljuk, hogy minden evangélikus embernek bizonyságot kell tennie a maga hitéről. Előfordulhatnak az életben olyan esetek és pedig nagyon sokszor, amikor élőszóval kell vallást tennie. De az evang. ember elsősorban bizonyságot tesz hitéről az ő Krisztust- kövclő élete által. Vizsgáld meg magadat, hited megtermi-e a maga gyümölcseit ? Az olyan hit, melynek cselekedetei nin­csenek. „holt hit " Lulher mondja : „Va­lami csodálatos, hatalmas, erős dolog a hit. Nem kérdi kell-e jó! cselekedni, ha­nem mielőtt kérdezte volna, mér is meg- cselekedle azt." S mivel minden evang. embernek életével kell bizonyságot tennie a maga hitéről, valljuk, hogy a szónak bizonyos értelmében minden kér. ember „pap“. Márc. 29. Bizonyságtevő élet a csa­ládban. Lukács 18, 15—17 Példabeszédek II. Az ünnepek után Istvánnak a városban akadt dolga. Korán reggel befogatott két szilajvérű sárga csikót és elindult Útköz­ben is arra gondolt, hogy Barlók-leányt nem enged belépni házába. Bármilyen szép, kedves és okos ... mégis csak ellen­ségének a leánya. Hajós István lelkében az önmaga szí­totta gyűlölet legyőzhetetlen óriássá fejlő­dött. Anélkül, hogy tudta volna miért, a lelkészt és Bartókot gyűlölte leginkább. Amikor érezte, hogy mindenki elitéli, min­denki elfordul tőle, gyűlölete, haragja még inkább fokozódott. Bántotta, hogy még a családja sem érez vele. Arra azonban so­hasem gondolt, hogy önmagában keresse a hibát, a mindan bajnak kiinduló forrásét. Amely nagy folyóvá dagadva, ömlik a szívén át szakadatlanul és megállítani, felfogni egy pillanatra sem lehet. — István, amikor a városba ért, az adóhivatalnál hamarosan elintézte dolgát s beült a vendéglőbe, hogy háborgó ke­délyhangulatára vigaszt merítsen, azaz bort adagoljon a pohárból. Mivelhogy háborgó kedélyhangulata nem akart csitulni, alapo­san ott felejtette magát. Amikor elhatározta, hogy haza indul, feje már nehézkás volt könyve 3, 1 —15. Az evang. ember bizony­ságot tesz hitéről az ő családja körében. Gyermekeit istenfélelemre, a kér. életre neveli. Tanítja őket imádkozni, olvassa nekik a Bibliát. Oda igyekszik hatni, hogy gyermekei is szeressék még Jézust, mint leghívebb barátjukat és kövessék őt. Márc. 30. Bizonyságtevő élet a földi hivatásban. Máté 25, 14—30. Az ev. ember bizonyságot tesz hitéről mindennapi köte­lességének hűséges teljesítése által. Földi hivatását így igyekszik betölteni, mint aki nem embereknek, de Istennek akar tet­szeni. Hatalmát nem is emberektől, de Istentől várja. Örömmel áldoz olyan cé­lokra, amelyek Isten országát terjeszlik. Tevőlegesen részt vesz az egyház építő munkájában (Kül- és belmisszió stb ) ítéld meg önmagodat, a szónok ebben az ér­telmében vagy-e te evangélikus, egyházát- *zerető ember ? viczl Jéno» Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. ű ugusztinisz fiatal éveiben köny- nyelinii életet élt. Édesanyja, Monika, sokat kesergett, siránko­zott e miatt. Egyszer egy tudós és tiszteletre méltó püspök érkezett Thagasztéba, lakóhelyükre; akinek az édesanyja fájdalmas szívvel pa- naszkodta ki magát a fia miatt. Az ősz püspök azzal bocsátotta el magától a szegény édesanyát: „Csak imádkozzál továbbra is azért a gyermekért; mert lehetetlen, hogy e könnyek gyermeke elvesszen.“ Nem is veszett el. Augusztinusz megtért és korának legkiválóbb egyházi férfia lett belőle. * az italtól és csak nehezen tudott a kocsira felszállni. A városból kiérve, az országúton sebes hajtással igyekezett haza felé. Talán semmi baj nem történik, ha útközben el nem éri Bartók Kálmán kocsiját. Bartók szintén a városból jött. Mellette ült leánya, hátul a lelkész. István amikor megpillantotta maga előtt gyűlölt ellenségeit, fogta az ostort és azzal a gőgös szándékkal, hogy elkerüli kocsiju­kat ... a lovak közé csapott. — Ti sem fogtok elöltem bevonulni a faluba, — sziszegte önelégülten fogai kö­zött. — Nem, majd csak utánam cammog­tok . . . Hajós István után • . . Jóvérű ló azonban nem szívesen látja, ha lóbarátja elkerüli. Bartók lovai, amikor észrevették a megszégyenítés közelgő ve­szedelmét . . . nekirugaszkodtak. A gazda alig tudta fékezni lovait, mert a hajtószáron vitték a könnyen gördülő kocsit. Hajós ezt látva, egyet-kettőt még oda­suhintott a sárgák közé. Kocsija ekkor mér egy vonalban volt a másik kocsival. Az érzékeny rudas, a bősz ostorcsapásra hir­telen oldalt ugrott és Hajós kocsija bele­vágódott az országút mély érkába. Kerekei álltak az ég felé és még a levegőben is forogtak. (Folyt. Mr.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom