Harangszó, 1930
1930-03-23 / 12. szám
92 HARANQSZÖ 1930 március 23 N euhausz Joachim, cseh kancellár, az evangéliumi hit ellensége, 1565-ben rábírta Miksa császárt, hogy Írjon alá egy rendeletet a morva atyafiak kiirtására. De mikor az aláírt rendelettel haza felé indult, alig ért ki Bécs városából, a Duna hídja leszakadt alatta, úgy hogy kíséretével együtt a folyóba esett. Mindössze hat lovag menekült meg úszva; közöttük egy fiatal nemes, aki később a morva atyafiakhoz csatlakozott. Ez urának az életét is meg akarta menteni s nagy erőfeszítéssel mindaddig fen- tartotta a víz színén arany nyakláncánál fogva, míg segítség nem érkezett számára. Kihúzták, de már nem volt benne élet. Az a tok péped, melyben a kegyetlen parancsot vitte, örökre odaveszett a Duna hullámaiban. * E gy lelkésznek a gyülekezetében volt egy istenfélő özvegy asz- szony, akinek három fia közül a legkisebbik rossz útra tért. Mikor az asszony halálos betegen feküdt, kérdi tőle a lelkész: „Asszonyom, nem nyomja a szívét János fiának a sorsa?“ „Nem, — feleli az anya; az én Jánosom még vissza jön, megtér. Annyit imádkoztam,érette, hogy nem veszhet el“. — És meg is jött. Komoran, magába zárkózva állt meg a tékozló fiú édesanyja koporsójánál, öreg tanítója a koporsóra mutatva így szól hozzá: „Nézd János, azok az ajkak, melyek annyit imádkoztak érted, némák. Jó édesanyád már az Isten előtt áll; vájjon mit mond rólad ott az örökkévalóságban ? A fiú továbbra is csak néz komoran, sötéten maga elé. Amint azonban a koporsót leeresztik a sirgödörbe s hullanak reá a hantok, egyszerre csak felkiált fájdalmas hangon : „Édesanyám az Isten előtt van és vádol engem“... Ettől fogva Isten segítségével megváltozott, más emberré lett. * K ét fuvaros egyforma kocsival, egyenlő teherrel indult neki egy hosszú útnak. Az egyik vallásos volt, aki vasárnap a lovaival pihenőt tartott a másik vasárnap is folytatta útját. Ez utóbbi az elsővel szemben az első vasárnap 4—5 mérlföldnyi előnyt nyert; de ez az előny mindig kevesbedett. A harmadik héten már az első fuvaros elhagyta társát s rendszeresen pihent lovaival előbb célt ért, mint társa elcsigázott lovaival. Judás vége. (Máté 27. 3—5.) Alszik Jeruzsálem, alszik csendesen. Madárka párjával szunnyad édesen Rejtett, puha fészkén virágos bokorban. Igézetes, nagy csend közelben, távolban... De olykor villémlik, Menndörgés morajlik A Golgota felől . . , A halotti csendben csak Judás nem alszik. Vérben forgó szemmel maga elé mered, A melle zihál, az ajka liheg : „Ártatlan 1 . . . Ártatlan 1". . . Majd fetreng a földön, majd őrülten számol: „Tíz . . . Húsz . . . Harminc . . . Annyi 1 Akit megcsókolok, az a Názárethi I . . . Fegyver van-e elég 7 . . . Vigyázz 1 . . . ő az I .. Ott I ... A kertben, a földön tér- Hah ? ! . . . 0 imádkozik ? .. . [depel.. . — „ATe akaratod legyen meg, legyen meg I“— Igen!... 0 az!... Imádkozik?... MindegyI“... Felordít most Judás: „Hah 1 ... Ez a pénz éget I Jaj 1... Ki az ott ? 1 . . . Ott 1... Az ő 1. . . öl... Jaj, Ő I ... A Szent él! ? . . . O él . . . Uram Isten I Mar ez a pénz, éget 1 . . . Hová tegyem ? . . . Megöl 1“. . . Elrohan most Judás sötéten, rémesen, Vesztett békéjére halálos éhesen. Megáll a templomnál és vár a tanácsra, Ajtó nyílására, lelke vakságára. Jön is a jó hajnal mosolyogva, szépen, Tündérek által vont aranyos szekéren. Ébredez a város, jönnek a főpapok ; Amire Judás vért, megnyílnak a kapuk. Beront a templomba és ordít hörögve: „Itt van a pénzetek 1 . . . Nekem nem kell 1 . . . Nem ! . . . Nem ! . . . Ártailan vér díja I . . . Vétkeztem 1 . . . Elbuktam 1 . . . Oh vegyétek vissza, ne hagyjátok nálam 1 Csak a békességem, azt adjátok vissza 1“... Gúnyos kacagás zeng az Isten házában : „Mi közünk Te hozzád? bitang árulója! Megkaptad a béred, el innét Te véled 1“... Judás nem hall, nemért. Kapja az ezüst pénzt, Elszórja a kövön, Isten háza kövén . . . Elrohan őrjöngve, elrohan a hegyre, Olajfák hegyére, a csóknak helyére . . . Kezében kötéllel . . . Nem liheg már melle . . . Pokol fenekére zuhant le a lelke. Az áruló lelke . . . Ragyogva kél a nap fent a magas égen. Az igazság napja győztes erejében . . . Pass László. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A földön 1898-ban 170 millió protestáns volt. Ma 224 millió protestáns él földünkön. Európában 123 és fél millió a protestánsok száma, Amerikában 90 millió. 30 év alatt 55 millió a protestánsok szaporodása földünkön. Azt mondják, a számok beszélnek. Ezek a számok valóban a protestantizmus hatalmas előretöréséről beszélnek, tesznek tanúbizonyságot. A kaposvári ev. nöegylet közgyűlése. F. évi március 7-én délután tartotta az Evang. Nőegylet Fleischhacker Gusztávné elnökletével az ev. lelkészi hivatalban évi rendes közgyűlését. Elnök megnyitója után Erőse Jolán polg. isk. tanár, a nőegylet titkára részletesen ismertette a nőegyletnek az elmúlt esztendőben kifejtett munkásságát. A nőegylet szegényeinek állandó segélyezésén kívül az elmúlt évben 19 fiú és 24 leánygyermeket ruházott fel és látott el cipővel. Majd titkár részletesen ismertette a közgyűlés előtt, hogy miként kapcsolódik bele a nőegylet a város részéről megindult szegények segélyezési akciójába. Utána Huba Irén nőegyleti pénztáros terjesztette elő pénztári jelentését. A pénztári jelentés hű tükre e kicsiny nőegylet sáfárkodásának, amelyből kitűnik, hogy az elmúlt évben különféle jótékonyeélu teadélutánok rendezéséből 6413 pengő bevételre tett szert a nőegylet és ezen összegből 3000 pengőt oltárra és mintegy 2500 pengőt jótékony célra fordított. Ezen számok engednek betekintést abba a tevékeny és eredményes munkásságba, amelyet az alig 600 lelket számláló kis evangélikus gyülekezet nőegylete produkál, amelynek elnöke: Fleischhacker Gusztávné, alelnökei pedig: Stanc Jánosné és Dr. Ittzés Zsig- mondné az ügybuzgó nőegyleti tagokkal karöltve, megértéssel és nagy szeretettel a csodával határos eredményeket érték el. A titkári és pénztárosi jelentés után Fleischacker Gusztávné elnök köszönetét mondott a nőegylet tagjainak ügybuzgóságáért, amely lehetővé tette azt, hogy az elmúlt évben ily szép eredményeket tudott felmutatni és szegényeit ily nagy mértékben segélyezni. Elnök indítványára a nőegylet közgyűlése határozatban kimondotta, hogy a Kaposvár város által megindított szegények segélyezési akciójában is tevékenyen óhajt közreműködni és e célból a testvér református egyház vezetőségével és a Lórántffy Zsuzsánna nőegylet elnökségével karöltve egy diakonisz- szát fog alkalmazni, amely a városi szegényakcióval kapcsolatosan az evang. és ref. szegények intenzív gondozását lesz hivatott ellátni.
