Harangszó, 1930
1930-03-23 / 12. szám
90 HARANOSZÓ. hangot csak az igazi értékeket itt is — ott is felismerő, megtartó és gyarapító munkásélet, a lelkiismeretességgel, körültekintéssel és előrelátással folytatott életküzdelem s a Krisztus tanítása szerint folyton erősödni és erősíteni vágyó célki tűzés és élettartalom biztosíthatja. Nekünk a boldogságért küzde- nünk kell, hogy azt megbecsüljük, hogy azt méltóképpen értékelhessük. Hiszen amihez könnyen, minden fáradozás és áldozat nélkül jutunk, mindaz csak pillanatnyi örömöt szerez, de tartós boldogságot még nem idéz elő. A valódi boldogságot minden helyen és minden időben a keresztyéni életfolyamat alapozza és építi. Csak az így szerzett boldogságon van Isten áldása: meleget áraszt és fényt derít. A Krisztus nyomdokain haladó keresztyén ember tehát életküzdelmében arra törekszik, hogy egy szilárd erkölcsi alapon állva biztosíthassa erőben, egészségben megtarthassa s isteni adományként értékesíthesse testi és lelki kincseit, hogy becsületes uton-módon, tisztességes eszközökkel megszerezhesse, tőkésíthesse és szeretteinek boldogítása érdekében kamatoztathassa földi javait. Bízik Isten megsegítő kegyelmében és bízik — önmagában. Az élet forgatagában legyünk tehát minden körülmények között Istenben bízó keresztyének. „Ki Istenben bízik, az nem csalatkozik“. Megtérés. Elbeszélés. Irta : Gyárik György. 2 — Éppen jókor jön édesapám, vacsorázzunk együtt, — kérlelte. — Csak egyetek, mar én vacsoráztam Táliéknál I — mondta Jánosra tekintve. Mária összeszorította ajkát, hogy a kitörni vágvó keserű szó ki ne röppenhessen onnan. Érezte : a Táli név hallatára még a szíve is remeg. Férje pedig nagyokat fújva, torkát egykét köhintéssel előkészítette a szócsatéra. Mert tudta, bizonyosra vette, hogy ki fog törni attól, amit mondani fog. — János, megkell nősülnödI — vágta ki hirtelen, ellentmondást nem tűrő hangon. — Feleségül veszed Esztit... a Táli EsztitI János e váratlan kijelentésre felszökött helyéről és csak ennyit mondott: — Én nem, édesapám ! — El kell venned, ha mondom I — kiáltotta az apja. — Az én akaratom I. . . Meg is kértem már számodra . . . Estére menj el hozzájuk . . . várnak I ' — Engem ugyan várhatnak 1 — tiltakozott János. Mária, amikor meghallotta, hogy fia Övendő boldogsága eilen milyen gaz me1930 március 23. Nem, mert az minden helyen őrzi, mit kell tennie, hogy az önmagával és a másokkal szembeni kötelességeinek lelkiismeretesen megfeleljen. az minden időben tudja, mely úton kell haladnia, hogy boldoguljon és boldogítson. Dr. fitéi Kendeh-Kircíiknopf Güsztá? temetése. Óriási részvét mellett temették el az oly korán tragikusan elhunyt dr. vitéz Kendeh-Kirchknopf Gusztáv bányakerületi lelkészt március 11-én. A gyászszertartás a budapesti Deák-téri templomban folyt le, amelyen D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel az élén jelen volt az egész protestáns társadalom minden rendű és rangú képviselője. Raffay Sándor dr. ev. püspök lakásáról hordágyon vitette el magát a gyászszertartásra. Jelen voltak még Pesthy Pál dr. ny. igazságügyiminiszter, egyházkerületi felügyelő, Hohenlohe Károly Egon herceg, vitéz Sárkány Jenő és vitéz Raics Károly ny. altábornagyok, Tolnay Kornél, a MÁV. ny. elnökigazgatója, Pap József dr., az Ügyvédi Kamara elnöke, Kovács Sándor dr., Haberern J. Pál dr., Németh Ödön dr. egyetemi tanárok, Rásó Lajos dr. és Szelényi Aladár dr. kormányfőtanácsosok, az egyetemes egyház ügyésze, illetve virényletet szőttek . . . kitört leikéből a keserűség. — Még csak az kellene, — szörnyűkö- dött el, — hogy az én fiam, az én Jánoskám vegye el Táli Esztit feleségül I . . . Hová tette mega a józan eszét?... Oh - . . mondja . . . hová ? 1 Szégyent szégyenre halmoz reánk ... Megtudja az egész falu, hogy megkérte... azt a rosszhírű leányt.. . Jaj, Istenem, hogy ezt kellett megérnem I... Azért olyan jó elvbarátja az a Táli magának 1 Szeretné, ha az én kedves Jánoskám elvenné a leányát 1 . . . Így ő is meghúzhatná magát a mi árnyékunkban, ha vagyonát eltékozolja ... És maga ezt nem látja? Mondja, nem látja? — Ne beszélj ostobaságot 1 — harsogta István. — Tálinak még negyven hold jó földje van. — Igaz, de a negyven holdból legalább harminckilenc a hitelezőké. De ha nem így volna is... nézzük csak leányát. Táli Eszti előttem erkölcsi halott és az én Jánosomnak felesége nem lehet soha 1 . . . Tudja az egész falu. hogy Jánosnak nem kell leányt keresnie, mert Bartók Ilonka lesz a felesége I Gyermekkorukban egymásnak lettek szánva és ami legfontosabb : gyermekkoruk óta szeretik egymást . . . Nem bánom, maga ihstik, amennyit akar. lági főjegyzője, Taubinger Rezső ny. tábori főesperes, Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, Kovácsi Kálmán volt országgyűlési képviselő, továbbá mintegy ötven Lulher-kabátos lelkész és eljött Kendeh dr. egykori kolozsvári lelkésztársa, Ravasz László dr. püspök is, azonkívül a reformátusok részéről Némelhy Károly dr. titkos tanácsos, budapesti főgondnok, Benedek Zsolt dr. kormányfőtanácsos, egyetemes kon- venli tanácsos, Kováts J. István dr. egyházkerületi lelkészi főjegyző, továbbá az összes környékbeli ev. egyházközségek küldöttségei és a budapesti hívek sokszázan. A kirendelt rendőri díszőrséget, vitéz Baky József dr. rendőrfőfelügyelő vezette. Kráiik Jenő orgonamegnyílója vezette be a szertartást, majd Kovács Andor orosházi espereslelkész, a bányakerületi lelkészegyesület elnöke, az egyházkerület nevében búcsúztatta Kendeh Kirchknopf Gusztávot. A budapesti Deák-téri egyház nevében Kemény Lajos budapesti igazgató-lelkész mondott istenhozzádot. Az Országos Luther Szövetség névében dr. báró Kaas Albert mondott rendkívül megindító gyászbeszédet. A temetőben Ruttkay-Miklián Gyula lelkész bocsátotta el utolsó útjára Kirchknopf Gusztávot. Legyen az Úr korán elhívott szolgájának immár csendes síri álma és boldog feltámadása. dúlhatja tovább családi békénket, boldogságunkat, de egyetlen fiam életboldogságát nem teszi tönkre. Nem elég az előbbi . . . miért akarja még ezt is ?. . . Vagy elfeledte mér: amikor Jánost polgáriba adtuk, Bartókék éppen a maga kívánságéra taníttatták Ilonkát tovább, hogy a tudásban is egyenlők legyenek a gyermekek. — Az már régen volt és azóta minden megváltozott 1 — Semmi sem változott meg. csak éppen maga I — Bartók Kálmán a legnagyobb ellen ségem 1 — kiáltotta István magából kikelve. — Leányát az én fiam nem veheti feleségül . . . megmutatom I Családfői tekintélyének megóvása érdekében öklével akkorát vágott az asztalra, hogy a tányérok csörömpölve hullottak alá. — Mindnyájan tudjuk, hogy Bartók magát sohasem bántotta, — jegyezte meg az asszony. — István, István . . . maga a lelkében oktalan haragot szilt, szívében meg vad gyűlöletet táplál. Tudjuk, hogy így van... Tudjuk: azért tekinti ellenségnek, mert a lelkészválasztásnál Bartók pártjáé lelt a győzelem. S ha véletlenül a maga pártja győz, nem sülyedtünk volna ennyire. István, az égre kérem, találja meg önönmagában a hibát I
