Harangszó, 1930
1930-03-09 / 10. szám
XXI. évfolyam, 1930. március 9. 10. szám. AUpUottl KAP! BÉLA lSIC-bsa. L.«ptul»J<ionol: ÜÜBäüttlli Latfl9r-Si3?ft"60 ti Omagcn Lutber-8»öt*t- tég hlntalM lapja. Kéziratok, «Ubutasl dijak éa reklamációk a HARANüSZO tcerkeailS kladóhlvataJáuak Szombathelyre (Vasvm.) küldendők. llóflietésl elfogad rnlndau arang. Iáikén éa tanító. Ugjinmi mliQti »atírair. HARANGSZÓ Jézus szenvedésedről mostan elmélkedem, Erőt, áldást mennyekből, lelked adjon nekem. ■aaraHcM-kladóMeaUI SZOMBATHELY Vas Tátinsgyo. nókkiadóhlvatal i .Lutlutf-Táraaaág* könyv kazeakedóaa Budapest, Vdl., Saontktrályt-u. 11/*. 1 „HAHA5Ö8ZÖ“ «IBfiietéal éra negyedéire 1 P 28 I. Félém 1P 40 f. Csoportoa küldéaael W/t-ot kedrexmény, Amerikába ágé.a ént I dollár ; aa utódállamokba negyedért* l p 80 111 i kereszt árnyékában... Lukács ev. 9.23. „Mondja vala pedig mindeneknek : Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem.“ M iben legyünk követői legelsőben is a Krisztusnak?.... Mindenekelőtt szívleljük meg az apostol szavát, amely így hangzik: „Annakokáórt az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is“... Oh, ki merné tagadásba venni, hogy „azt az indulatot“ naponként megöldököli bennünk a testnek kívánsága és a világnak kívánsága és így egyre jobban eltávolodunk az alázatos, a megfeszített Krisztustól... Mit cselekedjünk hát, hogy kiragadhassuk életünket a gőgös elbizakodottságnak s a rideg önzésnek átka alól?... Jézus felel a mi szívünk kérdésére: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát és vegye fel az ö keresztjét minden nap és kövessen entern!“ Az önmegtagadás utján érkezünk el oda, ahol az igazi emberi élet kezdődik. Valljuk csak be, hogy idáig saját magunkat bálványoztuk, a magunk érdekét hajszoltuk, a magunk dicsőségét kerestük, a magunk előmenetelét és hasznát számítgattuk... és ezen az úton mindenünk a pusztulás martaléka lett! Jézus új élet-parancsot ád: ...tagadja meg magát . .. vegye fel az ő keresztjét... önmegtagadás... s a kereszt felvétele... azt jelenli ez, hogy naponként törd össze saját bűnös akaratodat, romlásba vivő kívánságaidat és naponként gyakorold magadat az engedelmességben, az alázatosságban, szelídségben, a türelemben, naponként győzd le és győzd meg önmagadat — azután cselekedd a Jézus kívánságát, a Jézus parancsát. Ezzel az ön megtagadással pedig ne késlekedj, ne várd azt, hogy az Isten egy bizonyos kereszttel kényszeresen erre tégedet, hisz mindennapos foglalatosságunk, élethivatásunk közepette is a kereszt árnyékában járunk, akármik legyünk: házastársak vagy szülők, gyermekek vagy testvérek, urak avagy szolgák... Jézus mondja: oh keresztyének, Engem híven kövessetek, Engedjetek az ón igémnek, E világra ne nézzetek. Keresztem felvállaljátok, Magatok megtagadjátok. Ne féljetek, én elöljárók A küzdelemnek füzében, Híven timellettetek állok. Megvódelek a veszélyben. Gonosz szolga, ki henyélhet, Míg ura hordja a terhet. Amen. Jézus a mi világosságunk. Irta : dr. Schlitt Gyula. A fény, a világosság testi életünk számára egyik legfontosabb tényező, A fény ad életet a körülöttünk levő világnak s ez által veszünk tudomást a tárgyakról, melyek között élünk, melyek között végig küzdjük az örömteljes és szomorú órákat. Azért oly értékes szervünk a szem, mely a fény által világosságba állított dolgokat felveszi, csak így tudunk mindent a hasznunkra fordítani s az Isten szeretetéből a rendelkezésünkre bocsátót világot hatalmunk alá hajtani. Az emberi haladásnak egyik főfellétele a szem. E nélkül Betétben járunk s csak tapogatódzunk. A vak részére a különben hasznos tárgyak akadályt képeznek, mert mozgásában útját állják s minden percben veszéllyel fenyegetik. A lelki életnek is meg vannak a maga tárgyai, melyek között haladnia kell az életnek. Ott járunk a szeretet, az alázatosságnak virágai között s közöttük találjuk a szeretetlenségnek, a gőgnek, általában a bűnöknek éles szikláit, melyekbe beleütközhetünk. A jó Isten adott egy szervet, egy szemet, mely ezeket meglátja s meg tudja őket egymástól különböztetni. Ez a szerv: a lélek. Mennyi kellemetlenség, mennyi baj származik abból, ha ez a szerv, a lélek beteg, s nem tud megfelelni rendeltetésének. Nem tudjuk a lelkiélet tárgyai közül megismerni azokat, melyek hasznunkra vannak s a setétségben neki megyünk azoknak, melyek megsértenek s nagyon gyakran tönkretesznek. Mikor alázatosan kellene járnunk, telmá- szunk a gőg veszélyes sziklájára, mikor hittel kellene lennünk a súlyos csapásokkal szemben, akkor beledobjuk magunkat a hitetlenség örvényébe s zúgolódunk ember s Isten ellen. Beleütközünk folyton oly tárgyakba, melyek ártanak nekünk magunknak s bántják a felebarátot. Mindez csak azért, mert beteg lelkiéletünk szeme, a lélek, mert a mint az épszemü nem megy neki a fainak, úgy nem cselekedheti az éplelkü a bűnt. S mi mégis ezt tesszük. Nem-e oktalanság? A léleknek gyógyulás kell, hogy lásson. Csak a tiszta szivü láthatja meg az Istent. Ha úgy őszintén megvizsgálod a lelkedet, akkor veszed észre, hogy ez a kényes szerv, ez a szem nem is tud tisztán látni, a bűnök sürü hályogot
