Harangszó, 1930
1930-03-09 / 10. szám
74 HARANOSZÓ. 1930 március 9. vontak eléje. Bármilyen fényességben is ragyogjanak körülödted a Krisztus kegyelmi napja által megvilágított tárgyak, te vak vagy velük szemben s nem látod, melyik válik javadra s melyiket kellene kikerülnöd. így ne csodáld, ha un- talan sziklákba ütközöl s véresre verve, könnyes szemmel tántorogsz boldogtalanul az élet utján. Engedd a Krisztus világosságát bensődbe hatolni! Távolítsd el lelked szeméről a hályogot, hogy láthassál! A bfínbánat kése leszedi s az imádkozásnak balzsama meggyógyítja a nyomán megmaradt vérző sebet. A bűnbánat fáj, mint fáj a hályogszedés is, mert felfedi a valót, a mi kicsinységünket s hitványságunkat, de utat nyit oly világosság előtt, mely fénybe borítja életedet. Egy halálra Ítélt a kivégzése előtt azt kérdezi a lelkésztől: Miért kellett idáig jutnom? A lelkész azt felelte néki: Fiam azért, mert nem tudtál különbséget tenni a jó és rossz között, mert nem láttad a Jézust, amint intett feléd, hogy menjél ő hozzá. Vak voltál s neki mentél az akasztófának. A halálra ítélt tágranyilt szemekkel bólint és suttogja: valóban, ha Jézust idejében meglátom, akkor minden másként lett volna. Szeméről leesett a hályog és látott. Tisztán ezen múlik a mi sorsunk. Ha a nagynak mondott Napoleon a császári trónról meglátta volna Jézust, amint meglátta töprengései között Szent Heléna szigetén, élete más forduMegtérés. Irta : Klssomlyói Szabó Kálmán. Kemenesalja déli szélén, ahol a napsugaras dombok virágos völggyé szelídülnek, kicsi, békés falu fekszik piros tornyu templomával, bogárhátu házaival. A földön, a fákon gazdag, új élet izzott. A termőillatu mezők, kertek nagy vasárnapi csöndben szívták magukba a Nap hulló sugarait, ígéretes, nagy tavasz volt. A kicsi falu harangszentelésre készülődött. A környékbeli faluból is mindenünnen jöttek. Csoportokba verődve öregek, fiatarok, gyermekek együtt siettek. Már a harmadikat harangozták. A faluvégi házból, mely Verebes Jánosé volt. még nem ment el senki a templomba. Eszter asszony. Verebes felesége, már felkötötte ünnepi fejkendőjét. A buzavirágkék szemű leánya is ünneplőbe ollózott. A harang hívó hangja utolsót búgott. Eszter asszony megfogta leánya kezét és kimentek a konyhába Verebes újságot olvasott. Felesége szép. fájdalmas szemeit Jánosra emelte és melegen szólt hozzá: Hát kend nem jön a harangszentelésre ? — Hagyj békét, csak menj. Villámlott fel Verebes. latot vesz. ö maga teszi ezt a vallomást. Nem kétséges, hogy mit cselekedjünk. Jézus e világ világossága, melegséget áraszt itt lent mindenre az ő evangéliuma, fényt áraszt mindenfelé, hogy ne üsse az ember kőbe a lábát s mi megvonjuk magunktól ezt a világosságot, ezt a melegséget s botorkálunk az életnek uttalan szakadékai között. Minden lépés könny, minden lépés fájdalom s nem akarunk látni, hogy minden lépés öröm legyen s boldogság. Ha setéiben jársz, ne zúgolódj, hogy tövisbe léptél, hanem szánd rá magad s rántsd lelkiszemedről a hályogot s akkor nem fogsz az örökös veszélyek között tévelyegni, hanem a vallásos élet virágos kertje felé veszed az utat s ezen keresztül haladsz. Itt nincs veszély, mert ott áll melletted a kertész, a Jézus, ki megmutatja az élet szépségeit s átvezet a békés örökkévalóságba. Egy kapitány a sülyedő hajón utolsónak marad, mikor már mindenkit megmentett. Mikor már a a saját derekára is reáköti a mentőövet, előjön egy szuríos legény a a gépházból, az utolsó hátramaradott s ő leoldja az ővét, neki adja s inkább ő, a kapitány elpusztul, de a legényt megmenti. — Isten adja a feláldozás szívét. Isten szeretető emberi nyelven ki nem fejezhető. Ez a vonás tehát nem hiá- nyozhatik az én beszédemből. Eszter szeme gyöngyözött a könnytől. Bízó pillantással tekintett férjére és köny- nyezve mondta : A szomszédék is együtt mennek. Megszól az egész falu, hogy mi csak árván kullogunk . . . meg már ideje vóna, ha hálát adna az Istennek, hogy meggyühetett szerencsésen a fogságból... Verebes homloka ráncba verődött. Ajka szitokra torzult. Eszter a kis Ilonkával ment el. Lelke zokogott, mint egy megvert, vérző madár. A Nap egyre feljebb emelkedett. Sugarai bőségesen hullottak Verebesék keletre néző muskátlis ablakába. Ebből az ablak ból szokott Verebes János kelet felé nézni, ahol nagy erdő fátyolozta el a messzeséget. Ugyanis amióta fogságból megjött csak egyedül szeretett lenni Szibériában négy évig szenvedett. Két évig bányában dolgozott. Sokszor hónapokon keresztül az Isten Napját sem látta, A négy nehéz esztendő szenvedése behavazta éjfekete haját. A homlokét mély ráncokba verte, a lelkét kicserélte. Sudár termete meghajlott. Arca koraöregedetl volt és bizalmatlan, mikor hazajött. Lelkén valami sötét felhő lehetett, mert mindig szomorú volt. Eszter asszony reménykedett, hogy majd csak megváltozik, Ősszel jött haza. És már a második ősz is elmúlott, mégsem OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. XI. ás XII. cikk: A gyónásról. A bűnbánatról. Márc. 10. Harc az igazságért. Efez 6. 10—20. A gyónásról és a bűnbánatról szóló hitcikkek ölitek a támadás és védelem középpontjában. Főhadiszállását védte az ellenfél s minden erejét és ravaszságát kifejtette, hogy hamis fegyvereit, melyek hatalmát biztosították, ne legyen kénytelen kiadni a kezéből. X. Leó bullája és a Cáfolat erősen kárhoztatták e hitcikkeket, de mert nyilvánvaló igazságot kárhoztattak, a reformátorokra nézve sem volt közömbös — az Apologia tanúskodik róla —, hogy cserbe hagyjanak egy ügyet, mely nem az övék, hanem Krisztusé. Tudták, hogy itt a legnagyobb dologról, az evan- géliom főtanáról van szó s a keresztyén- ség létérdeke kívánja meg, hogy különösen ebben a kérdésben igazat, isteneset, üdvösét s a Krisztus egész egyházára nézve szükségeset tanítsanak. Márc. 11. A {eloldozás. Máté 16, 13—19. 18, 18 II. Kor. 5. 18-21. A feloldozás jótéteményét és a kulcsok hatalmát a Szent- irás alapján Hitvallásunk is tanítja. Krisztus megadta apostolainak s a keresztyén anyaszentegyház mindennorú lelkipásztorainak a jogot, hogy oldjanak és kössenek, a megtérő bűnösöknek bűnbocsánatot s a megátalkodottaknak Ítéletet hirdessenek. Magasztos és gyönyörűséges szolgálat a bűnbocsánat hirdetése s nagy jótétemény a bűnbánókra nézve, mert a hit. mely hallásból van, a feloldozás, az evangéliom hallása és a szentségek használata által erősödik. A róm. kath. egyháznál nem is a feloldozásban, hanem a helytelen alkalmazásban volt a hiba, mivel nálunk a feloldozás erejét egészen elvette a cselekedetekről, elégtételről szóló tan s a hitből és kegyelemből való megbocsátásról semmit sem tanítottak. Márc 12. A bünvallás. Zsolt. 19, 13. Zsolt. 32. 1—5. A gyónáshoz hozzátartozik a bűnvallás, de mivel ennek Isten előtti volt templomban. Eszter asszony mosolygó szép arca minden héten halványabb lett egy árnyalattal, mert úgy érezte, hogy az ő régi jóságos férje elvesztette lelke derűjét és elhagyta Istenét. Bizakodó leikéből azonban minden este fölszállt Istenhez könyörgő imája. Utolsó reménye is elszállt. Verebes nem ment a harangszentelésre. Mikor ment a kis Ilonkával, többször visszanézett . . . hátha mégis . . . hátha mégis . . . Szelíd arcú leányával a templom egyik szegletébe huzúdott. Szomorú volt, mint elűzött, párját veszített madár. Leánya, mintha érezte volna szíve zokogását, szorosan hozzásimult és könnyező tekintettel nézett reá, mintha megkérdezte volna: ki bántott, miért vagy szomorú édes anyukám ? Az orgona szelíden felbúgott . . . II. Verebes révedező tekintettel megint valamit nézett az erdő-fátyolon keresztül. Lelke tán újra Szibériát látta. Látta a mérhetetlen szenvedést, a keserves nélkülözéseket, a jégbevésett magyar temetőket, melyek százával falták be a foglyokat. Tekintete elborult. Lelke mélyén valami megmagyarázhatatlan fájdalmat érzett, amit már régóta nem érzett. Kiment a méhesbe. Egy kis padra ült, úgy nézte a méhek szór-
