Harangszó, 1930

1930-02-09 / 6. szám

1930 február 9.

HARANGSZÓ.

43

leti összeg figyelembevételével nyer majd megállapítást.

Hitrokoni szíves üdvözlettel: D. Báró Radvánszky Albert

egyetemes felügyelő.

Amidőn készséges lélekkel állunk oda ezúttal is a kegyeletes ügy szolgálatába, abban a reményben. hogy az egyetemes felügyelő úr Óméltóságának lapunk szerkesztőjéhez intézett meleg sorai a Harangszó olvasóközönségének táborában mindenfelé e csonka hazában, sőt annak határain túl, meleg visszhangra találnak: a gyűjtést Isten nevében ezennel megindítjuk.

A Harangszó áldozatkész híveit, Sántha Károly énekes népét, Sántha Károly dalos leikével köszöntjük:

„Tiszteljétek a temetőt,

Mint mennyország kapáját,

És kérjétek a Teremtőt,

Hogy oda jussatok át.

A kegyelet koszorúja A síron azt súgja nekünk,

Hogy meglátván egymást újra Égi koronát nyerünk.“

*

Sántha Károly síremlékére adakoztak : Harangszó 20 P, Czipott Géza és felesége Szombathely 5 P, Szombathelyi ev. egyház 5 P.

A szovjet vallásüldözése januárban elérte a tetőpontját. Az ország összes templomaiból elvitték a harangokat és azokat beolvasztották. A templomok kerítéseit elviszik és a kereszteket eltávolítják. A lakosság mindezekért a zsidókat teszi felelőssé és az antiszemitizmus emelkedőben van.

— Nem én I — felelte az öregasszony csípőre tett kezekkel — már nem félek 1 Fiam halálával úgyis megvert, jobban már nem verhet meg. Ha meg megver, hát csak verjen, én azzal se törődök I

— Úgy ? 1 — felelte élesen a lelkész. — No várjon, hátha nem fél az Isten verésétől, féljen az emberek verésétől, az igazságszolgáltatástól.

— No csak azt merje megtenni a tisztelendő úr, tudom, hogy . ..

— Még fenyegetni mer, maga bűnös asszony, no várjon ...IS ezzel rengő léptekkel kiment a házból és még hallotta Fojtmegné kiáltását.

— Várok és elébe állok 11

III. rész : Az elkényeztetett Sári I

Bózsa András házában szólt a zene. Bózsa Sári nevenapját tartották. Sokan voltak a hivatalosak, de eljöttek a hívatlanok is. A viruló, 18 éves Sári, talpig selyemben jelent meg a vendégek között. Egy mirjam cigaretta füstölgött szamócaszájában. Bózsa András sokat költött lányéra, hiszen tehette, 200 hold föld ura volt. Majomszeretettel szerette egyetlen lányát s minden kívánságát teljesitette. A mai névnapjára is összecsődítette a falu

Sundar Singh.

A Harangszó olvasói előtt nem ismeretlen ez a név; egyházi lapjaink is, a Luther-naptár is beszéltek már a jelenkor hindu származású, nagy, keresztyén apostoláról, sőt képét is közölték. Pár évvel ezelőtt végig járta Európa országait, sok helyen tartott nagyhatású evan- gélizáló beszédeket. Nagy csalódással távozott innen, mert az úgynevezett keresztyén országokban kevés hitet, kevés igazi keresztyén- séget talált. Azóta ott maradt hazájába, hogy szeretett honfitársainak hirdesse az evangéliumot. Minden évben megkísérelte, hogy a világ legmagasabb hegységén, a Himalajah hegység járhatatlan, veszedelmes utjain átkelve Tibetnek minden oldalról szigorúan elzárt országába behatoljon s az ott lakó, a pogányság lelket lenyűgöző kötelékeiben élő népeknek az evangélium örömét elvigye. Itt élete a zord éghajlat a nép kegyetlensége s pogány papjainak elvakultsága miatt állandó veszélyben forgott s többszörösen csak Isten csodálatos segítsége által menekült meg. De őt e veszedelmek nem riasztották vissza, csak vonzották: Krisztus szolgálatában vértanúhalált halni kedves gondolat volt neki. A múlt év tavaszán ismét fölment Tibetbe, de a szigorú tél beállta előtt nem tért vissza, sem életjelt nem adott magáról. Ilyenkor még keresni sem lehet, mert az a nekünk elképzelhetetlenül zord vidék télen

módos gazdáit és az inteligenciát. A lelkészt is meghívta — bár nem szívesen, mert nézeteltérés volt köztük — Sári lánya kívánságára. Sári meg azért akarta, hogy a lelkész ott legyen, mert tudta, hogy ott egy fiatal vendég van, Havasiné testvér- öccse, a snájdig Jablonovszky Árpád mérnök. akit okvetlen elfognak hozni.

Azonban Sári csalódott, mert a lelkész csak egyedül jött el. Kedvetlenül mondta:

— Hát az Árpád mért nem jött el ?

— Otthon maradt a feleségemmel s ő meg a gyerekek miatt nem jöhetett,

— Én elmegyek érte — mondta merészen Sári.

— Hát csak menjen Sárika.

S tényleg kis idő múlva hozta is a mérnököt Sári nagy diadalmasan.

Sári alapjában véve nem volt rossz teremtés, csupán hiányzott az édesanyai nevelés. Elkényeztetett lány vott, aki mindent megengedett magának. Néha roppant kacér tudott lenni, amit nem is rosszaságból tett, hanem gyerekességből. Nagyon tetszett neki, ha mások megborlánkoztak viselkedésén.

Ezen a napon is ragyogtatta kacérságét. Mélyen kivágott és térden fölüli ruhácskában jelent meg a vendégek között. Vacsora

teljesen járhatatlan. Valószinü, hogy önfeláldozó igehirdetésének áldozata lett és forrón szeretett Mesterével találkozott már az örökkévalóságban. Akik ismerték őt és munkáját, fájó szívvel érzik a veszteséget, amely a keresztyénséget ez igazi krisztusi apostol halálával érte. (M)

Négymillió embér küzdelme az éhhalállal.

A messze Kína mérhetetlen területéről időnként minden jóérzésű szívet megremegtető hírek érkeznek éhínségről, emberek pusztulásáról, százezrek haláláról. A közelmúltban is bekopogtattak mór ezek a szinte hihetetlenül hangzó hírek, amelyekben a kínai viszonyokat nem ismerő ember épen szörnyűségüknél fogva meglehetős adag valószínűtlenséget hajlandó sejteni. Pedig a valóság ez :

Kétmillió ember már éhenhalt északi Kina Senszki tartományában és a vele szomszédos kerületekben — írja P. H. tudósítója — és másik két millió emberre éhhalál vár, ha gyors segítséget nem kap. A „China International Famine Relief Commission" egyik kiküldött biztosa ijesztő részleteket mond el jelentésében a kínai helyzetről:

A Sensziben, a Wei-folyó völgyében a katasztrofális helyzet — mondja a jelentés — annak a következménye, hogy egyáltalán nincs semmi vető búza és hogy teljességgel lehetetlen az enyhítés, mert nincsen az egész vidéken semmiféle szállító alkalmatosság. Az állatokat, amelyeket a szállító szekerekbe fogtak, megették, a szekereket pedig tüzelőnek használták föl. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy az idén rendkívül hideg a tél. A kiéhezett, rongyos nép nem tudott tüzelőt szerezni, hogy a rendes téli temperaturónál harminc fokkal hidegebb

után veszettül táncolt, ivott és dohányzót* Egy vad tánc után megizzadva leszalad' a kertbe. Árpád megrémülve vitte utána kabátját és szemrehányó hangon beszélt hozzá.

— Hogy lehet valaki ennyire könnyelmű Sárika ? Hót nem fél, hogy tüdőgyulladást kap és meghal ? 1

— Nem félek én édes Árpád még a halóitól sem — kacagta csengő hangján. Különben magának megmondhatom, hogy hogy mért jöttem ide. Hót azért, mert tudtam, hogy maga utánam fog jönni.

— És magának olyan fontos az, hogy én idejöttem ? I

— Igen, mert.. . mert én magát szeretem. S ezzel nyakába ugrott a mérnöknek, akit nagyon kellemetlenül érintett ez a jelenet. Szelíden szólt Sárihoz.

— Nézze Sárika, én nagyon megtisztelve érzem magamat a maga szerelme által, de bocsássa meg. kicsit korán jött a dolog ... 1 Hiszen csak most ismert meg és . . . és nem is ismer.

Sári hevesen közbeszólt. Igen... és én már is szeretem . . . imádom . . . így . . . ismeretlenül... és ha nem lehetek a magáé . . . meghalok . .. érti, még ma meghalok I