Harangszó, 1930

1930-02-09 / 6. szám

44 HARANGSZÓ 193Ü február 9 télben tüzet rakhasson és fölmelegedjék. Az éhinséges terület sok helyén egy tonna szén 118 dollárba, faszén 190 dollárba (650—1080 pengő) kerül. Az élelmiszer tíz­szer drágább, mint {rendes körülmények közt. A biztos tiz faluban csak egyetlenegy szobát talált, amelynek volt még teteje, a többinek tetejét elfutották. Egy faluba, a- melyben nyolcszáz ember lakik és amely­ben már három hónap óta nem ettek semmi gabonanemüt, a biztos kenyeret vitt, aminek megpillantáséra a szerencsét­len kiéhezett emberek valósággal éhes farkasokká váltak és a katonáknak kor­báccsal kellett őket féken tartaniok, hogy a kenyér rendes szétosztása lehetővé vál­jék. A múlt évi őszi aratás eredménye alig volt tizenöt százaléka a rendes termésnek. Az ínséget jelentékenyen növelte az e vi­déken összevont katonaság ellátásának terhe és a polgárháború. Június hónapig föltétlenül meghal még kétmillió ember. Ha gabonaszállítás az ínséges területre lehetővé válik a mostani viszonyok közt, akkor a szállítás tízszer annyiba kerülne, mint a gabona bevásárlása. — Ez a helyzet az egyébként virágzó Senszi tartományban. Lehetséges, hogy a még messzibb nyugatra levő Kanszuban, ahová a biztos mindenféle szállítóeszköz teljes hiánya miatt nem tudott eljutni, még ennél is nagyobb az ínség. És ennek a kétségbeejtő állapotnak az okozója a sok forradalom, az állandó pol­gárháború. Már az 1912. évi forradalom idején csaknem teljesen megszakadt a for­galom Honan és Senszi közt. Azok a ka­tonatömegek, amelyek egyszer erre, máskor amarra meneteltek, mint a sáskajárás, mindent elpusztítottak. Ami fanemű volt, kerítés, ágy, ajtó, ajtófélfa, eltűnt. Tung- kuantól keletre erős rablóbandák garázdál­kodtak és megsarcolták a parasztokat és a városokat. A Tungkuan túlsó oldalán levő szorostól kezdve az egész Senszi tar­tomány egy titkos társaság, a kolaohui-k kezében volt, akiket a forradalom segített hatalomra A tartomány főparancsnoka, aki „a csapatok és a lovak vezértábor­— Ugyan ne bolondozzon Sárika . . . érdemes is meghalni egy ilyen magamfajta vén agglegény miatt ? ! Sári toppantott a lábéval. — Elvesz, vagy nem vesz el . . . ?: Gyáva I — kiáltotta, amikor Árpád kérdé­sére hallaktott. — Most már utálom, érti ? I S ezzel sírva beszaladt a szobába. Másnapra Sárinak nagy láza lett. Az orvos kétoldali tüdőgyülladást konstatált. Bózsa András roppant megijedt. A leghíre­sebb orvosprofesszort hozatta le Pestről, azonban az se tudott segíteni. S egy hét múlva újra friss sírt hántolták a temetőben. A büszke Bézsét annyira megtörte egyetlen lányának a halála, hogy vagy húsz eszten­dőt öregedett A temetés után meggörnyedve, összeesve kopogtatott be a lelkészhez: — Eljöttem tisztelendő úr, kifizetni a temetést. S míg beszélt, könnyei peregtek szeméből. — Nem fizet semmit András gazda, — mondotta a lelkész. Hanem fizetés fejében mondja el nekem, hogy mért volt csak egy gyermekük ? ! Bózsa megijedt a nem várt kérdésre és csak himelt-hámolt, Az Ige. Mikor hallom,— lelkem Végtelenbe néz... S látatlan’ lát tengernyi csudát. Mi volt... és lesz, mi teremt vagy romba Él benne örök időkön át. [dönt: Formát nem keres. Hallgatagon, csendben Szólal meg majd a fű harmatán ; Majd tűnik titkon ... És mi lesz belőle ? — — Rejtelmes hang a Nap sugarán. — Majd felhőbe gomolyg s vadon, rémesen Kígyózik szerte. Ráz bérceket.------— M ajd könnybe törik s benne összerója Vétkektől széthullott lelkemet. Majd belézúg zengőn népek sorséba, Mint dönthetetlen, szent Igazság. Lesújtva emel; szolgája lesz az úr, Kit átkoz és áld e nagy világ. Mikor hallom, — lelkem tükörbe mereng S megtisztulva látom önmagam. Amire vágyom, ... ami örök marad : ... Ott rám ragyog dicsben, boldogan. vitéz Magassy Sándor. nagyja Sensziben", hangzatos címmel ru­házta föl magát, valaha a császári had­seregben trombitás volt és azon a Bertalan- éjszakán, amelyen a mandzsuk Sziamfu- ban a forradalom kitörésekor elpusztultak, azzal mutatta meg nagy harci buzgalmát, hogy hetvenhat mandzsu áldozatnak le­harapta a fülcimpáját. — A Wei-folyó völgye általában termé­keny, virágzó vidék. Gabonatermelésből és újabban ismét a tilos ópiumkulturából. Elegendő termés esetén a maga népességé­nek elegendő élelmiszert tud produkálni, ha azonban a termés nem üt be, akkor Kina középső tartományaiból kell segítsé­get kapnia. Mivel a Sárga-folyó legnagyobb része nem hajózható, vonat meg nincs arrafelé, csak lóval és kordéban az ország­úton lehet szállítani, ami természetesen nagyon drágítja a szállítást. A lovakat azonban, a föntebb ismertetett jelentés szerint, már régen megették, a kordéból tüzelőt készítettek, úgyhogy az éhinséges terület csaknem teljesen el van vágva Kínának messzibbre keletre levő részeitől. — Az egész ínséges területen húszmil­lió ember lakik. Ezek közül kétmillió mór meghalt, további kétmillió kínait fenyeget az éhhalál. Leírni is kín, olvasni is szörnyű, pedig hát mi az a rettenetes valósághoz képest, amikor milliók elgyöngült testébe belevágja éles karmait az éhhalól. Azelőtt sokkal kevesebb áldozatot kívánó elemi csapóst vagy szerencsétlenség esetén is megmozdult a világ és közelről-tóvolról nemzetközi szervezettséggel megkezdődött a segítség. Ma várat magára, és ha egy- átalán megérkezik, későn érkezik. Talán nem is a rokonérzés meglazulása okozza ezt a nembánomságot, mint inkább a ten­gernyi baj, amely — köszönhetjük az úgy­nevezett békekötéseknek — az egyénekre, a nemzetekre, az országokra rászakadt. Négymillió ember hal éhen, négymillió ember, aki éppen úgy érez minden fájdal­mat. mint mi, aki szenved és remél, gyöt­rődik és bízik, de hasztalan várja a segítő kezet. Utat a Haranoszó [ártartására! KORKÉPEK, Karcolatok a hétről. A kereskedelemügyi miniszter ren­deletet adott ki, amely szerint a rádió- hirmondó-állomások utján közvetített istentiszteleteket, szentbeszédeket és a vallási szertartásokkal összefüggő egyéb közvetítéseket kocsmákban, ká­véházakban, vendéglőkben, mulató­helyeken és ezekhez hasonló helyisé­gekben felszerelt rádióberendezéseken felvenni tilos. A tiltó rendelkezés meg­szegése, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, két hónapig terjedő elzá­rással és húsz pengőtől kétszáz- negyven. pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő ki­hágás. A kihágási büntetéseket a közigazgatási hatóságok, mint rendőri büntető bíróságok, az állami rendőr­ség működése területén pedig a rend­őrségi közegek szabják ki. OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hitvallás a Bibliában. V. cikk: Az egyházi szolgálatról. Febr. 10. Tavaszi szellő. Máté 28. 16-20. Mintha tavaszi szellő csapná meg arcunkat, olyan jólesik olvasni az Ágostai Hitvallás­nak a lelkészi hivatalról szóló sorait. Hosz- szú idő után, mintha most megint Jézus áldó karjai alól indulnának munkára a magvetők és aratók, szőlőmunkósok és girával kereskedők, Nem csodálkozhatnánk, ha a gyakorlati kivitelt tárgyaló pontoknál bizonyos elavultságot találnánk a 400 éves Hitvallásban. De az Ágostai Hitvallásnak itt is nyeresége volt a Biblia. Nem emberek kupaktanácsa, nem az egyház politikája, nem az uralkodó osztályok bőkezűsége képezi alapját a mi lelkészi rendünknek, hanem a golgothai keresztet megjárt Jézus áldó karja. Febr. 11. A cél. II. Tim. 2, 1—10. A lelkészi hivatal a mi Hitvallásunk szerint tisztán a hitélet szolgálatára állíttatott fel. Ne várja tehát senki a mi lelkészeinktől, hogy az általános világi „élet dolgaiba elegyedjenek”. Nem jelenti ez azt, hogy a lelkész mást se tegyen, csak prédikáljon. Ahol valakinek egy, utánjárással mutathat­juk meg, hogy az Ür az ő szívét is keresi, ott nem szabad elriadni még attól sem, ha — mint az Ágostai Hitvallásnak egy szi­gorú vallója mondja — munkaközben el­porosodik a fekete kabát. De senki sem kötelezhet arra, hogy más szempontból foglalkozzam akár egy lejárt váltója ügyé­vel, mint az ő halhatatlan lelke szempont­jából 1 Febr. 12. Az eszköz. I. Tim. 3. Az egy­házi szolgálat eszköze csak az Ige és a Szentségek. A különféle farsangi mulatsá­gok, sőt még a tisztán világi művelődést nyújtó egyesületek sem tartoznak a lel­készre. Ellenben igen is az, hogy életével hitelt szerezzen az evangéliumnak I Az Igének és a szentségeknek I Nincs-e ma nagyon sok hitetlenség legfőbb tápláló eraje épen azoknak életében, akik mások szá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom