Harangszó, 1930

1930-02-09 / 6. szám

XXI. évfolyam. 1930 február 9. 6. szám. AlapttolU KAPI BÉLA 1810-ben. Leptuíejdonoi: Danánt&ll Lattisr-SiQ vatsía is Orazágo* Litlet-SiirM- ■ég hlietaloe lap]*. Kiilratok, előfliotéel dijak ée reklamációk a HARANGSZO seerkeeitó kladóhiratalának Szombathelyre (Vasvm.) küldendők. Blóflaetést elfogad Btlodtn evang. lelkén éa tanító. MegjBltilk mlDdcD tuítdii. 9 Kegyes Jézus én imádságomra, Hajtsad füled én kiáltásomra. •icrlNslA'klwIAhlrattl SZOMBATHELY Vu vármegye. nókkladáhlvatal t .Luther-Táreeaág* kónyr kereakadéee Budapest, vm., Sientklrályl-u. il/t, A „HARANSSZO“ elSfiaetial ára negyedévre 1 P Z8 f. Kélérre 3 P 40 f. Cioportoa kflldéeael 10*'. oe kedvezmény. Amerikába egéea évre 1 dollár , as utódállamokba negyedévre 1 P (0 Ilii Vigyázzunk!... Kolosszei 1. 4, 2. „Az imád­ságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással.“ M ikor vigyázna az ember leg­jobban magára, ha nem akkor, amikor imádkozik!... Az imádság jó nevelő-eszköz már arra is, hogy gondolataink no szóródhassanak szerteszét, hogy a világ lármája, emberek szava egyszerre össze ne kaszálja lelkünk tartalmát, hogy szívünk szeszélyes vágyai titkon be ne lopódzanak legszentebb kö­telességünk gyakorlásába: az imád­kozásunkba. Gondolatainknak ez a fegyelmezése is már az imádkozás áldása. Hisz lehet-e imádságnak nevezni azt a könyörgést, amikor gondolataink mindig másutt járnak és jószerint magunk sem tudjuk mit kérünk... csak ajkunk pergeti a szavakat. Vigyázzunk tehát 1 Vigyázzunk, nehogy a bűn rabságában, rút szenvedélyektől megkölözöttem me­részeljünk azzal beszélni, aki egye­dül szent, mert Isten a megrögzött bűnöst nem hallgatja meg, hanem csak azt, aki félé az Urat és cse- lekszi az ő akaratát!... Vigyáz­zunk, nehogy dacos szívvel, hiú követelődzéssel akarjunk Istentől valamit kierőszakolni, hisz nekünk így kell imádkozni: Uram ! legyen úgy, amint te akarod 1... Hívő, alázatos, Istenen csüngő szív kell ahhoz, hogy imádságaink Isten elé jussanak. Pál apostol az állhatatos imád­kozáson kívül még ezt köti szí­vünkre : vigyázván abban hála­adással... Ebből persze ne követ­keztessük azt, hogy Isten előtt csak a hálaadásunk kedves, a kéréseink pedig csak bántják őt... hisz ő maga tanított minket kérő szóval imádkozni. Az apostol igéje csak arra int, hogy minden imádságunk­nak a hála mély érzéséből kell fakadni. A hála mély érzéséből... nemcsak ama sok áldás miatt, amellyel napról-napra megáld min­ket az Űr, a mi Istenünk, hanem azért az örök nagy jótéteményért is, a melyről szól a három hitágazat és azért a végeden kegyelemért, mely megjelent a Jézus Krisztus­ban ... Legyen tele a szíved min­denkor mély hálával, hogy igazán A dor Gusztáv két ízben is elnöke volt a svájci köztársaságnak. Mikor a világháború vége felé má­sodszor választották meg erre a ki­váltságos és felelősségterhes állásra, már élemedett aggastyán volt. Első útja egy lelkész, barátjához veze­tett, akihez így szólt: „Érzem, hogy ez a feladat meghaladja az erőmet. Imádkozzunk együtt Istenhez, hogy ő pótolja ki az én erőtlenségemet.“ Felesége, gyermekei ekkorra már elhaltak, vagy eltávoztak mellőle. Egyedül volt otthonában; — de szolgaszemélyzetével minden nap megtartotta a házi istentiszteletet. * V ásott 8 esztendős fiúcska édes­anyja panaszkodott vendégé­nek, egy komoly keresztyén férfiú­nak : hogy nem bir a fiával; sze­retné javítóintézetbe adni. Közben hölgy-vendég érkezett s az édes­anya odaszólt fiának: „Fiam, hozz egy széket a néninek!“ — „Hát csak hozz te magad“, — vágott vissza a rakoncátlan, neveletlen gyermek. A keresztyén férfi fel­háborodva kérdezte: miért nem fenyíti meg gyermekét szófogadat­tudj égfelé szállni, buzgón imád­kozni. Atyám, te legfőbb boldogságom, Oh teljesítsd, amit lelkem kíván ; Te látod, tudod, mire vágyom: Hogy veled egyesítsen hő imám. A gyarló föld porát így levetem S tisztább hangom zendiil dicséretem. Ha lelked ád lelkemnek szárnyat S hitem zörget trónodnak ajtaján: Szívedből rám szeretet árad, Megkönyörülsz fiad ezer baján; Esdeklésem te meg nem tagadod, Ami üdvömre válik megadod! Amen. * lanságáért. Az anya így felelt: „Nem vagyok képes rá; őszintén szólva félek ettől a gyermektől.“ „Mi a foglalkozása?“ — kérdi a vendég. Kiderült, hogy a gyámol­talan anya — mint állatszelidítőnő — 8 bengáliai oroszlánt tartott hatalmában. És a saját 8 éves fiá­val nem birt. * E gy tanár utazott a vonaton. A kupéban, amelybe szállt, két jókedvű, léha ember ült, akik egy­más közt évődtek, tréfálkoztak; végre unalmukban kártyázni akar­tak. De nem volt náluk kártya. „Kalauz úr,“ kiáltották jókedvűen „nincs kéznél egy bibliája?“ Mire a tanár elővette zsebéből a Bibliát. „Önök uraim ezt a Szentkönyvet akarják ? tessék, ha szükségük van rá, szívesen kölcsönzőm.“ A két fiatalember elhallgatott. Egyik a másik után somfordáit ki a kupé­ból és nem is tértek visza. * E gy templomkerülő egyszer azt hozta fel gúnyos hangon a templombajárás ellen, hogy ő már úgyis tudja mindazt, amit ott a Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom